Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-02-11 / 7. szám

1911. február 11.

Evangélikus Lap 7 sz

3. oldal

sorsa volt ennek a felterjesztésnek, az elnöki jelentés felvilágosítást nem nyújt.

Miután ebben az ügyben panaszok érkeztek hozzánk és miután köztudomású, hogy a reformátusok segédlelkészi fizetéskiegészítés címén már három éve évenként 113.000 korona segélyt kapnak az államtól, mi pedig 1905. óta egy garast sem, utánajártunk a dolognak és a következőkben véljük a tényállást megállapíthatónak. Előrebocsátjuk, hogy értesülésünk, habár kompetens helyről kaptuk, mégis csak relációkon alapul, amennyiben tehát azok tévesek lennének, szívesen helyt adunk a helyreigazításnak.

A dolog története ez: A kormány már régebben a segéd lel készek fizetésének kiegészítésére évente adott 8000 koronát azzal a kötelezettséggel, hogy mi ezen összegnek hováfordításá- ról elszámoljunk. Mi tényleg nem adtuk ki a 8000 koronát, hanem ezúttal rosszul alkalmazott takarékosságból pénztári készleteket gyűjtöttünk és egy tartalékalapot létesítettünk. Az 1906. évi számadásunk szerint az évi kiadás 2220 koronát a pénztári maradvány 28892 K 22 fillért, az 1907. évben a kiadás 3426 K 95 fillért és miután az ekkor létesített tartalék- alapra 5805 K 66 fillért fordítottunk, a maradvány 20769 K 65 fillért, 1908-ban a kiadás 6505 koronát, a maradvány 14.264 K 65 fillér és 1909-ben a kiadás 6750 koronát, a maradorvoslása adott Kegyelmes Uram. okot a’ Hazában lévő* Catholicusoknak arra, hogy noha a’ Törvény, és a Felséges Királyiszék Disposition szerént, senkinek a’ Vallás dolgába alteratiókat {változtatásokat), annyival inkább Contraventiókat (ellenkezéseket) tenni nem lehetne, ezzel mindazáltal sokan a’ Földes Urak, Dioecesanus (ker.iletij Püspökök, a’ Vármegyék sött Tisztartók, s particulars [magán) emberek közül, melly eddig soha nem hallatott, nem gondolván, mintegy Királyi hatalommal grassálnak ellenünk. Melly abból is megtettzik, hogy tsak ab Ao 1731. miólta t, i, az ŐFelsége Com- missionaüs kegyelmes t esolutiója (Carolina ResolutioJ publicaltatott a’ Hazában, tsak a’ mellyet fennt állva itt megmutathatunk, 81 Templomunk elfoglaltatott, elhányatott, ahol az Isteni Tisztelet is tőllíink egésszen elvétetett.

Nem határozódott itt meg Kegyelmes Uram a* mi szorongattatásunknak módja, mert sok helyeken Prédikátorok melly helyütt a’ meg sententiáztatott rabok mellett magok kötelességeket véghez vinni tartoznak, nem admittáltatnak [oda nem bocsáttatnak); nemely helyeken, a’ mester emberek, azért hogy Processiókra nem mennek, pénzbeli és más büntetésekkel büntettetnek, és arestáltatnak : könyveink elvétetnek: más helyekre Templomhoz a’ Kösség nem boísáttatik, és ha két Reli- gióju személy a’ Házassággal köttetik, mig a’ Vallását

vány 7514 K 65 fillért tett ki, a tartalékalap pedig kitesz 6488 koronát.

A miniszternek persze a tőle kapott évi 8000 koronás segélyösszegekről nem számoltunk, aminek folytán ő 1905-től fogva az évi 8000 korona járulékot beszüntette.

Ami elszámolásunk elmaradása talán azzal indokolható, hogy nem akartuk számszerűleg kimutatni, hogy az évi 8000 korona több, mint amire szükségünk van, de ez az óvatosság hiábavaló volt, mert a miniszter az évenként felterjesztetni szokott egyetemes gyűlési jegyzőkönyvből mégis megtudta, hogy annyi a felesleg, hogy tartalékalap gyűjtésére is telik.

Ezen struccpolitika nemsokára meghozta gyümölcsét. A kormány miután ismételt felszólításaira el nem számoltunk, 1905-ben beszüntette a 8(X)0 koronás segélyt.

1909. évi április hóban meghozatott az 1909. évi XIII. törvénycikk a római katholikus lelkészi kongruáról, amelybe mellékesen be lett foglalva a többi felekezetek segédlelkészi kon- gruája is. Miután ezen törvény kiváltképpen a katholikus egyház viszonyait tartotta szem előtt, ahol a segédlelkészi állások többnyire már rendszeresítve voltak, nékünk evangélikusoknak pedig, akik a mi szegénységünk mellett, bár a szükséglet megvolt, segédlelkészi állásaink rendszenem változtatja, meg nem eskiidtetnek. Sok vólna Kegyelmes Uram a’ mi nyomorgntásinkat, Excellenciád más terhes állapotokkal terheltetett Mélt: Személje előtt elő számlálnunk, s azt nem is praesumáljuk, hanem tovább is Excellenciád Kegyelmességétöl biztattatván, ezt az egy terheltetésünket merészeljük kegyelmes szivére letennünk, hogy noha a’ Hazában a’ Nemes renden lévő Catholicus Atyafiakkal, sem eleink érdemére, sem Személyeinkre, sem Jószágainkra annyival inkább Felséges Asszonyunk s a Szent Korona mellett való hűségre nézve alább valók nem vagyunk ; mindazáltal azért hogy a' meg ditsőűlt Szentekre Vallásunk ellen esküdni nem akarunk, nem tsakhogy minden Tisztségektől, melly a Nemességnek egy része, megfosztattunk, hanem azonfejül már is in Causis Civilibus [polgári perekben), ahol a’ Jurenientum adjudicaltatni szokott [ahol esküdni kell], a’ Decretale Juramentumnak [a tör vényszabta eskünek] letételére deliberative [itéletileg] szorongattatunk, s ámbár a’ Szent Háromság Istenre esküdni kívánnánk, in amissionibus Causarum perpetuo Evictoratu [pervesztésre) és ötszáz forint büntetésre Ítéltetünk : ahonnét, nem tsak Személlyeink megvettetését, de eleink s magunk érdemével keresett Jószágainktól való megfosztattatásinkat fájdalommal várhatjuk s panaszoljuk.

Ezek a nyomorúságok ösztönöznek Kegyelmes