Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-04 / 45. szám
1911. november 4 Evangélikus Lap. 45. sz. 5. oldal érdekeit érintő ügyekben nem együttes eljárást követünk, addig nagy eredményeket nem fogunk elérni. Fel tehát, szövetkezzünk nem külön „segélyek“ kieszközlésére, hanem az 1848 : XX. t.-cikk- ben kifejezett tökéletes jogegyenlőség igazságos és becsületes megvalósítására. Zsilinszky Mihály. * Quid nuncü Az evangélikus lelkészekhez intézett szózat keserves igazságot közölt velünk. A várva-vórt kongruaeraelésből nem lett és nem lesz semmi. A lelkészek nagyrésze hiába reménykedett s hiába örvendett fsorsa jobbrafordultának .,. Nem kellett „vis major- se hozzó, hogy elessenek tőle. Egy egyszerű kalkulus elég volt arra, hogy az Ígéretek és hitegetések magja ki ne keljen s gyümölcsöt ne hozzon !... Kár volna tovább álltatnunk magunkat, tovább hizlalnunk reménységeinket s várnunk az állam segítő kezéből az adományt. Amit a miniszter meg nem tett, azt az ő ellenére az országgyűlés sem fogja megtenni. A keserű pilulát elkészítették számunkra. Most már nem sok értelme van annak, hogyha elmegyünk a patikába s szép csomagolásban, jóindulalú szavak kíséretében vesszük át. Fényesre öregedett kabátainkat is hiába mutatnék be, jogos panaszainkat hiába keseregnék el. A keserű orvosság kész. Mást úgy sem kapunk helyette. A kongnia felemelésének az elmaradása sokunk számára keserű orvosság. Az íze soká a szánkban lesz. De orvosság, mert a gyógyulás útjára vezet bennünket. Csak a „Szózat“ tanácsait kell meg szívlelnünk. Mert Sztehlo Kornélnak igaza van abban, hogy a kongrua nem helyes megoldása a papi fizetések rendezésének. Mi nem az államot szolgáljuk. Ha egyházunknak törvényes joga van is ahhoz, hogy mind egyházi, mind pedig iskolai szükségei közálladalmi költségekből fedeztessenek s ha ehhez a jogunkhoz, ennek érvényesítéséhez körömszakadtig ragaszkodnunk kell is, a papifizetések rendezése az egyház kötelessége. És pedig első sorban a papot tartó egyházé. Az tartozik gondoskodni arról, hogy papja a megváltozott viszonyok közt is élni tudjon. Ott pedig, ahol az egyházközség képtelen anyagi kötelezettségeinek a teljesítésére, az egyetemes egyháznak kötelessége az egyházi szükségletek fedezésére adott államsegélyből segíteni. Mivel eddig a kongruaemelés délibábja hitegette szebb jövendővel p lelkészeket, egész helyénvaló volt az államsegélynek más célokra való fordítása s rossz politika lett volna a fizetéseknek az egyházak által való rcndeztetése. A délibáb eltűnt; a szegénység reménytelenséggel súlyosbittatott, itt van tehát az ideje, hogy az egyházközségek és az egyetemes egyház a papok segítségére siessenek ! Sajnos, a felett egy pillanatig sem kételkedhetünk, hogy az egyházközségek egy része nem képes, egy része pedig nem akar a most meglevő állapotokon változtatni. Ezért a lelkészek eminens érdeke a zsinat mielőbbi összehívásának a követelése s a törvény előkészítése. A tényleg szegény egyházközségekben szolgáló papok helyzetének a javítását vegye kezébe az egyetemes egyház. Ott, ahol a papra feltétlen szükség van, tartsa fenn a lolkészi állást, ahol pedig szomszédos egyházak egyesítésével lehet erősíteni a dotációt, a legközelebbi változás alkalmával vigye és vitesse ezt keresztül. Egyelőre az államsegély kiosztásában az egyetemes egyház keze meg van kötve. A megkötő rendelkezés, illetve utalványozás feloldásának a szorgalmazása tehát a második feladat, hogy egyetemes lelkószfizetési alapot teremthessünk, illetve, hogy az államsegélynek le nem kötött része esetleg már a jövő évben erre a célra fordittassék. Az egyetemes lelkészi értokezlet tárgyalni fogja a lelkészi fizetések rendezésének a kérdését a soproni alsó egyházmegye lelkészegyletének indítványa és Krupecz István nagyhonti alesperes javaslata kapcsán. A kongruaemelésnek a legközelebbi évekre történt elejtése az alsósoproni indítványt tárgytalanná tette. Az a szép beszéd, melyet a küldöttség vezetője lett volna mondandó a miniszter úr előtt az indítvány értelmében, kútba esett. Ellenben határozottan megnőtt az aktualitása a Krupecz-féle javaslatnak, mely a mostani fejleményekkel és eshetőségekkel is számolt, sőt sajnos, ezeket meg is jósolta. Ennek az indítványnak az a lényege, hogy az egyetemes értekezlet „kezdeményező s tagfelkérő bizottságot“ válasszon, amelynek feladata felkérés útján egy nagy (100 tagú) és egy kis (25 tagú) papi fizetésügyi bizottság összehozása. Ez a javaslat nem felöl meg egészen a helyzetnek, tehát kiegészítésro szorul. Az egyetemes lelkészi értekezletnek először abban kellene megállapodnia, hogy a mai viszonyok között minő fizetés felel meg a lolkészi állásnak, hogy a mai fizetések minő formában rendoztessenek (terményváltság) s egé- szíttesenek ki (maximum vagy korpótlék). Ez volna az „elvi megállapodás-. Mivel a kongrua felemelésre való várakozás a rendezésnek és az igények kielégítésének igazán „ad Graecas Calendas“ való halasztása volna, az egyházhoz kell folyamodniok a lelkészeknek kívánságukkal. Elsőbbet is az egyetemes közgyűléshez, hogy az tegyen előterjesztést a kultuszminisztériumhoz az augusztus 1 én kiutalt állam-
