Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-04 / 45. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 45. sz. 1911. november 4. sególytöbbletnek a lelkészi fizetések javítására leendő elszámolása tárgyában. Ugyanezt küldöttség is kérheti. Az egyetemes lelkészi értekezletnek sürgetnie kell a papifizetések egyházankénti rendezését is. Mindezen kívánalmaknak a figyelembevételével legyen szabad az egyetemes lelkészi értekezletnek indítványt tennem, mely esetleg tárgyalás alapjául szolgálhat. Indítványom a következő: 1. Az egyetemes lelkészi értekezlet mondja ki a lelkészi fizetések rendezésének sürgősségét s elodázhatatlan szükségességét. 2. Kívánja a lelkészi fizetéseknek 2400 koronára való felemelését s a lehetőséghez képest legalább öt 200 koronás ötödéves pótlék megadását. 3. Ezen határozatának végrehajtására s a szükséges lépések megtételére kilenctagú bizottságot választ (az értekezlet elnöke s kerületenként 2—2 tag)? melyet az egyházmegyei lelkészi értekezletek kebelükből kiküldendő 2—2 taggal egészíttetnek ki. 4. E bizottság kötelességévé teszi: a) hogy az egyetemes közgyűlés ügyrendjének figyelembevételével (15, és 17. §. b) indítványt adjon be az egyetemes közgyűléshez az államsegély-többletnek a lelkészi fizetések kiegészítésére való fel- használásának a kultuszminisztériumnál leendő kieszközlése engedélyezése tárgyában; b) hogy ugyanennek engedélyezése végett tisztelegjen a kultuszminisztériumban; c) hogy a lelkészi fizetések kiegészítésére minimálisan szükséges 480.000 koronának az államsegélyből való kihasítását s egyetemes lelkészfizetési alapként leendő kezelését s a lelkészek fizetésének javítására való fordítását az egyetemes közgyűlésnél javaslatokkal az előterjesztésekkel szorgalmazni meg ne szűnjön ; d) hogy a mindenféle földekből és szolgáltatásokból álló lelkészfizetések zsinati rendezését sürgesse s a rendezés tárgyában javaslatot készítsen. E célból aa) sürgesse a zsinat összehívását, bb) gyűjtse össze a lelkészi hiányokat, cc) tudakolja meg minden lelkésznek fizetése rendezésére vonatkozó kívánságát. Ezen anyag alapján dolgozzon ki a zsinat elé terjesztendő elaboratumot, mely magában foglalja a) ott ahol a lelkész kívánja, minden termény és és egyéb járandóság pénzbeli megváltásának a kötelezettségét, b) ott ahol a lelkész kívánja, a járandóságoknak az egyház által való beszedését c) különben a járandóságok minimális összegének az egyház részéről való garantálását, d) a terményekre való előlegezés kötelezettségét, e) az egyházak felhívását fundus instructus szerzésére (gazdasági eszközök, hambár hordók, f) a kis stólák (beszéd nélküli funkciók) megváltását, vagy eltörlését, g) lelkészi iroda- szükégletek fedezését. Addig is, míg a törvényes rendezés megtörténhetik, hasson oda, hogy a hiányok újbóli megállapításánál ezen szempontok már most érvényre juttassanak (még pedig úgy, hogy a kongiuaemelés lehetőségére való tekintettel az ily módon megváltoztatott s esetleg felemelt fizetések kongruabevallá- sánál számba ne vétethessenek. Tehát lehetőleg személyhez kötött pótlék címen.) 5. Emellett az egyetemes lelkészi értekezlet az 1848: XX. törvénycikk értelmében s csak méltányos végrehajtásának folyományaként szükségesnek tartja az államsegély emelését, sürgeti azt s annak külön törvény által való biztosíiását kívánja. Ezt az indítványt az egyetemes lelkészi értekezlet figyelmébe ajánlóm s annak elfogadását abban a reményben kérem, hogy ezen az úton közelebb jutunk s hamarább elérjük az evangélikus lelkészek nyomorának enyhítését s társadalmi állásának anyagi megszilárdítását. A többi az egyetemes gyűlésen s egyéb egyházi hatóságainkon múlik. Tudnak-e gyorsan adni ? ! Szimonidesz Lajos. nagybörzsönyi lelkész. * Az evangélikus lelkészek fízetésrendezésí ügye. Megdöbbentő csalódást okozott, sok szép illúziót és biztató reményt rombolt össze a hazai evangélikus lelkészcsaládok körében e lap érdemes és nagyrabecsült szerkesztőjének a 43. számban megjelent Szózata az evangélikus lelkészekhez. Mint virágzó tavasz derekán egy váratlan fagy, úgy hatott és semmisített meg annyi év óta türelemmel várt s az illetékesek részéről eddig mindig ápolt és biztatott reményt e szózat, melynek keserű és fájdalmas tartalmát már akkor éreztük és sejteni kezdettük, mikor a napilapok közölték a jövő évre szóló állami költségvetést s abban a miniszterek előzetes kijelentései dacára, nem láttunk intézkedést, nem olvastunk költségvetési tételt a lelkészi kongrua felemelésére, a lelkészi fizetések rendezésére vonatkozólag. íme bebizonyult ismét, hogy a mindent absor- váló állam velünk nem sokat törődik, kegyelmi morzsáit a tengődésre ideig-óráig nyújtja, hogy alkalom- adtán egyszerre minden támogatását tőlünk megvonja s az eddigieket is visszavegye. Egy őr, a megyei hajdú, pláne a rend őre, a csendőr, vagy a fegyveres békét biztosító katona előtte többet számit, mint a közművelődést szolgáló, a társadalmi rendet biztosító s egyéni megelégedést nyújtó, tiszta er- kölcsiséget ápoló lelkész. Sajnos, de tényleg idáig jutottunk azon államnak karjain, melyet bölcsőjében mi egyháziak, vallásiak ringattunk, melyet küzdelmeiben, viharaiban, örömében és bánatában leghívebben mindenkor mi szolgáltunk.
