Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-21 / 43. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 43. sz. 1911. október 21. rendeltetésüknek, ha a közösségnek ezen legbecsesebb javát, az igazság iránti lelkesedést, feltétlen tiszteletet és állandó szeretetet hűségesen megőrzik, gondosan ápolják és nemzedékről-nemzedékre tovább származtatják. A tanárok saját munkakörükben kiképzett szaktudósok, de olyanok, akik tudásukban és kutatásukban soha se jutnak nyugvóponthoz, mert a belső kényszer és a végtelen mező nem engedi a megállapodást. Mint vezetői a rájok bizott ifjaknak, nem elégszenek meg bizonyos tananyag- mennyiségnek közlésével, előadásaik lemorzsolásával, a vizsgákra való kioktatással, hanem lelkűk osztályosaivá igyekszenek őket tenni, szelleműk hordozóivá, törekvéseik, vágyaik, reményeik részeseivé, birtokosaivá oly ethikai értékeknek, amelyek fontosabbak is, drágábbak is, maradandóbbak is a feledésnek alávetett ismereteknél. A tanítványok viszont nem egyszerű szócsövek, gépies utánamondói a hallottaknak, hanem munkatársak, kezdő keresői a keresésre érdemesnek. Az út, melyen haladva a Theológiai Akadémiák tudományos feladatukat teljesítik, a bárminő külső tekintélytől, befolyástól ment függetlenség, önállóság, szabadság útja. A módszer a tudománynak mindent megvizsgáló, a legmélyebb gyökerekre visszamenő, boncoló és bíráló módszere, amely egyedül vezethet az igazság megismeréséhez. A kör végül, amint a Theológiai Akadémiák mint tudományos intézetek felölelnek, kiterjed a theologia elméleti stúdiumának összes disciplináira magában foglalva jórészét még a vele határos fiilozófiai disciplináknak is. így tervezték azok az elődök, akik évtizedek hosszú során át kívánkoztak egy teljesen felszerelt hazai tudományos Theológiai Akadémia után, így gondolták azok a későbbiek is, akik megvalósítva az óhajt, a pozsonyi Akadémiát létrehozták és számára az irányító alapelveket megállapították, így értették a zsinati törvények kidolgozói is, akik a theológiai főiskolák első feladatát a theologiának mint tudománynak önálló művelésében jelölték meg. Mindezt talán nem fölösleges elmondani és hangsúlyozni különösen manapság, mikor a Theol. Akadémiák céljára és hivatására nézve igen messzemenő zűrzavar észlelhető a köztudatban és amikor a helytelen szempontok előtérbe állítása mind erősebben előmozdítja a törekvést, hogy ezen legfelsőbb intézeteink tulajdonképpeni rendeltetésüktől eltereltesse- nek. Az új rendszer csupán a kitaposott nyomokra lép, amidőn a Theol. Akadémiáknak tudományos jellegét sértetlenül fentartja, az eddig követett irányt tovább folytatja és ennek megfelelőleg a tudományos képzésre vonatkozó egész anyagot, gazdag munka- programmjával, az elméleti tárgyak bőséges egybeállításával, a fővonásokban helyes berendezésével, a pozsonyi Akadémiának eddigi szervezetéből lényegében változatlanul átveszi. De amily féltékenyen kell őrködni a nagy gonddal és körültekintéssel lerakott fundamentumok épségbenhagyása fölött, épp oly készséget kell tanúsítani, ha a föléjök emelt épület egyes részeinek indokolt tatarozásáról, átalakításáról, kibővítéséről van esetleg szó. Az új rendszer, számolva a harminc év alatt szerzett tapasztalatokkal, a mondhatni mindenki által érzett kisebb-nagyobb fogyatkozásokkal, a revíziós bizottság határozataival, a sokféle oldalról jövő kívánalmaknak igyekszik is tőle telhetőleg eleget tenni. A legsürgősebb elintézést nyilvánvalóan a gyakorlati képzés kérdése igényeli. Ezt kifogásolták idáig legsűrűbben és legnyomatékosabban az Akadémiák működésének hivatott és hivatatlan bírálói, ennek haladéktalan megjavítását követeli újabban a bányai egyházkerület és a revíziós bizottság érdeklődése is javarészt e körül a téma körül forog. Csak természetes, hogy az új rendszer korrigáló munkájában erre fekteti a hangsúlyt és a legjelentékenyebb változtatásokat a jelenlegi állapotokon itt eszközli, any- nyival is inkább, mert a tanári karok se tagadják, hogy az Akadémiáknak praktikus céljaik is vannak és mert ők is osztják a meggyőződést, hogy a mostani gyakorlati képzés az Akadémiákon nem kielégítő. Az egyik lépés a hiányok megszüntetésére, hogy a tervezet a tanrendbe több oly tárgyat vesz fel, amelyek idáig ott nem szerepeltek. Mig ugyanis az érvényben levő tantervek a praktika theologia elméleténél beérik a 4 fődisciplinának, liturgikának, a homiletikának, a katechetikának és pastorálisnak előterjesztésével, addig az új rendszer megkívánja, hogy ezentúl az egyházi közigazgatásról, a lelkészi irodavezetésről, a népiskolai tanügyről, a bel- és kül- misszióról is kötelezőleg tartassanak előadások. Ez azonban egymagában csak lényegtelen módosítás, amelyről különösebb eredmény aligha volna várható. Annál fontosabb egy másik, kizárólag a gyakorlati érdekeket szolgáló, széles méretekben megcsinált újítás: a Lelkészképző-szemináriumoknak bevitele a Theol. Akadémiákba. A revíziós bizottság az ismertetett okokból elejtett a Lelkészképző-szemináriumokat; az új rendszer arra vállalkozik, hogy mégis megvalósítja azokat. Persze más módon, mint ahogy a Masznyik- féle javaslat eredetileg kontemplálta, de nagyjában ugyanazon eszközökkel, ugyanazon berendezéssel. Miután a külön felállítás nem lehetséges, a megoldás formája a bifurkáció, aminek különben már a március 10-iki gyűlésen is akadtak elvi szószólói és pártfogói. Az Akadémiák felveszik magokba az új intézményt, annak saját kereteikben helyet adnak, de ezáltal természetszerűen két, egymással párhuzamosan haladó ágra válnak: az egyik az általános
