Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-21 / 43. szám
1911. október 21. Evangélikus Lap. 43 sz 3. oldal zsinatának jogában áll meghatározni a lelkészi javadalom minimumát és törvényben kimondani azt, hogy amely egyházközség nem képes, vagy nem hajlandó lelkészének javadalmát 3 vagy 4 ezer koronára felemelni, a lelkészi cura szempontjából legközelebb fekvő egyházközséggel egyesíttetik. Azt is kimondhatja a zsinat, hogy azokban a községekben, ahol a lelkészeknek a hívek csekély számánál fogva kevés a dolguk, a tanítói oklevéllel bíró lelkész az iskolai tanítást is elvégezni köteles, amely esetben a lelkészi és tanítói javadalmat együttesen megkapná. Ezek a reformok azonban — amelyeket én a lelkészek anyagi helyzetének gyökeres javítása céljából egyedül célhoz vezetőknek tartok — nem lehetségesek, vagy legalább is lényegesen meg vannak nehezítve, ha a kongruarendszert fentartjuk. Az államtól adott kongruakiegészités kizárja a hiványnak az egyházközségtől való megjavítását és a netaláni javadalomemelés nem a lelkésznek, hanem az államnak válik előnyére. Amennyivel többet ad az egyházközség javadalomban, annyival apasztja az állam a kongruát. Ez a kalkulus világos. Bizonyos tehát, hogy az egyházközségek, ha tehetnék is és ha belátják is, hogy a lelkész a kongruából meg nem élhet, nem fogják a javadalmat emelni, mert hiszen ezzel az emeléssel nem a lelkészt, hanem az államot gazdagítják. A kongruarendszer igazságtalan is, mert az egyházközség, mely lelkészének dotálásában talán erején túl megerőlteti magát, nem kap államsegélyt, azoknak a községeknek pedig, kik papjukat nem fizetik, prémium jár az államtól. íme, itt van a keserű tanúság, hogy lelkészeink kongruáját nem lehet felemelni, mert a görögkeleti ekklézsiák papjaikat oly nyomorultan fizetik, hogy ott a kongruának 2400 koronára való felemelése milliókba kerülne. El kell tehát törölni a lelkészi kongruát, de teljesen, minden felekezetre nézve. Az állam pedig, miután ez új terhelést nem képez, a kongruakiegészítésre adott összeget adja ki a felekezeteknek — már t. i. azoknak, akiknek dukál — és mi evangélikusok szervezzünk ebből egyetemes lelkészfizetésrendezési alapot. Emellett a zsinatnak rendeznie kell a lelkészek anyagi helyzetének kérdését. Ezt sürgessétek, a zsinatot sürgessétek a legközelebb tartandó egyetemes lelkészi értekezleten. Sztehlo Kornél. Az új Theológiai Tanügyi Rendszer. Irta: Hornyánszky Aladár. A pozsonyvidóki pap-konferencián f. évi junius í)-ón tartott előadás. (Folytatás.) II. A Thoológiai Akadémiák tanügyót egységesen szervező ezen tervezet, röviden az új Rendszer nem fektoti új alapokra thoológiai szakoktatásunkat. Távol áll tőle, hogy az eddigi berendezkedéssel mereven szakítson és éppenséggel nem kíván teljesen új kezdetnek határköve lenni. Mindent felforgató, gyökeres átalakítás egyébiránt nem is várható tőle. Az elmondott előzmények után hivatása csupán annyi, hogy a meglevő állapotokon bizonyos irányú és mérvű korrektúrákat eszközöljön. Éppon azért az egész munkálaton erősen konzervatív vonás húzódik keresztül. A lényeg marad ugyanaz, mint volt idáig, a mostani szervezet, gyakorlat és beosztás, kisebb jelentőségű módosításoktól eltekintve, szinte változatlanul átplántálódik az új Rendszerbe és annak gerincét képezi. A szükségesnek mutatkozó javítások pedig csakis a kész és a múltból megtartott keretek között mennek végbe és nem akarnak több lenni friss hajtásoknál a régi törzsökön. Kiindulópontja az új Rendszernek a zsinati törvény. Mindaz, ami az Egyházi Alkotmányban a Theológiai Főiskolák jellegéről, alapelvéről, feladatáról, fajairól olvasható, az (legnagyobbrészt szószerint idézve) az új Rendszerben is helyet foglal, mint általános határozat. Innen érthető azután az a némelyek számára talán feltűnő jelenség, hogy a tervezet állandóan Fakultásokról beszél és az Akadémia elnevezést csupán ideiglenesen, a fakultási jogok kieszközléséig hajlandó meghagyni. Az okot erre az Egyházi Alkotmány szolgáltatja, amely 218. § ában a szak- rendszer alapján teljesen szervezett theológiai főiskolákat theológiai fakultásoknak minősíti. Iliven a protestáns felfogáshoz és a harmincesztendős hagyományhoz a Theol. Akadémiák az új Rendszer értelmében is elsősorban tudományos intézetek. Főiskolák, amolyekben az igazságot nőm tanítják és nem tanulják, hanem csakis utána törekszenek szabad és önálló vizsgálódás útján tanárok és tanítványok egyaránt. Ahol semmit se számít a puszta mechanikus elhivés, hanem minden a személyes fáradsággal szerzett meggyőződésen fordul meg és ahol a valódi és el nem múló értékot az az erkölcsi tőke képviseli, amit kiki a keresés terhes munkájába belefektet. Főiskolák, amolyekben a legfőbb jó, az igazság utáni vágyakozás foglalkoztatja szünetlenül az embereket, hogy elérve az elérhetőt általa jobbakká, tökéletesebbekké, szabadabbakká legyenek és amelyek akkor felelnek meg leginkább
