Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-21 / 43. szám
2. oldal. 1911. október 21. Evangélikus Lap. 43. sz. tért, mentse fel az egyházat attól, hogy a segély- összeget csupán a megjelölt három célra fordíthatja, illetve adjon neki szabad kezet a hová- fordítás iránt. Csak ne kérjétek a segélyt kongrua-kiegészítésre! Nem akarok intim dolgot közzétenni, de azt elmondhatom nektek, hogy püspöknesztorotok, Baltik Frigyes, csekélységemmel együtt ez irányban már elkészítette a talajt és ha az egyetemes gyűlés ügyeteket felkarolja, alapos remény van, hogy az egyik kívánságtok teljesíthető lesz. Ami a másik kívánságtokat illeti, a lelkész! kongruának 2400 koronára való felemelését és az ötödéves korpótlék megadását államsegélyből, ennek teljesülésére alig van remény. Igaz, hogy a miniszterek a múlt év december havában, midőn az egyetemes egyház de- putációja náluk tisztelgett, jóformán megígérték, hogy ez a kongruaemelés 1912-ben meglesz. Az is tény, hogy a miniszterekben megvolt a jóindulat ezen kérelem teljesítése iránt. Amidőn azonban a számításokat megtették és a vallás- egyenlőségi elvnek ebben az esetben reánk nézve hátrányos alkalmazása folytán kiderült, hogy a tervbe vett kongruaemelés — különösen a görögkeleti lelkészeknek módfeletti rossz dotációja miatt — 9 millió évenkénti tehertöbble- tet róna az államkincstárra, a pénzügyminiszter kijelentette, hogy az állami háztartás rendkívüli megzavarása nélkül erre fedezet nincs. A minisztérium ennek folytán a kongruaemelést a legközelebbi évekre egészen elejtette és a néhány nap előtt az országgyűlésen benyújtott költség- vetésben nincs is erre semmi sem előirányozva. Ezen kongruaemelés helyett azonban a két protestáns egyháznak az 1848 : XX. t.-c. végrehajtása címén eddig 3 millió 480 ezer koronával megadott államsegély 4 millió koronára emeltetett, amely összegnél a kormány a jövő években is egyelőre megállani szándékozik. Mi evangélikusok tehát a már korábban megadott 300 ezer koronát meghaladó és most felemelt államsegéllyel együtt 1 millió 700 ezer koronát fogunk kapni az államtól. Ha kitudjuk eszközölni, hogy ezen ösz- szegről szabadon rendelkezhetünk, meg van adva a lehetősége annak, hogy a ti jogos követeléseiteket, legalább részben, kongruaemelés nélkül is ki fogjuk elégíthetni. Mondjatok tehát le, kedves testvéreim, a deputációk útján való kéregetésről, ehelyett vessétek latba minden erőtöket, hogy az egyetemes gyűlés a kapott és kapandó államsegély hová- fordítása iránt szabad kezet nyerjen. Az evangélikus egyház egyetemes gyűlése aztán nem zárkózhatik el a ti jogos igényeitek teljesítése előtt, mert elvégre a keresztyén evangélikus egyház nem lehet el papok nélkül és eltekintve minden humanitási szempontoktól, nem lehet reá nézve közömbös az, hogy lelkészei a társadalom műveltebb tagjai közzé tartoznak-e, vagy oly proletariátus foglalja-e el a lelkészi stallumokat, amely a némi ízléssel bíró műveltebb elemeket az egyházi élettől egészen elriasztja. Nem lehet tagadni, van Magyarországon evangélikus lelkészkérdés és ennek gyors és helyes megoldásától függ, vájjon tudunk-e mi evangélikusok a jövőben itt Magyarországon tisztességesen megállani. A második kérésem az, barátkozzatok meg azzal a gondolattal, hogy hibás nyomon halad az, aki a ti anyagi helyzeteteknek gyökeres javulását az államsegélytől, különösen pedig a kongrua felemelésétől várja. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mi protestánsok lemondjunk azon törvényadta jogunkról, hogy az állam bennünket a katholikus egyháznak adott anyagi előnyökkel arányos dotációban részesítsen. Sőt ellenkezőleg, nagyon is méltánytalannak tartom azt a legújabb felfogást, hogy az állami dotációnak évi 4 millió koronára való felemelése által az 1848: XX. törvénycikk 3. §-ának végrehajtásában bizonyos nyugvóponthoz jutottunk. Ezen eszme ellen minden alkalommal a legnagyobb eréllyel fogunk küzdeni. Elvi szempontból ellenségei vagyunk azonban a lelkészi fizetéseknek a kongrua-rendszer szerinti javítása ellen. Ellenségei vagyunk azért, mert a kongrua, ez a csúnya kanonjogi fogalom, fizetési minimumot jelent, egy oly minimumot, mely megállapíttatván, eo ipso maximummá változik át. Ezen alamizsnarendszer megakadályozza azt, hogy a kongruás lelkész fizetése a kongruán felül emelkedjék. A mi evangélikus alkotmányunk szerint a lelkészi javadalom a pap és az egyházközség között létrejött szerződésen alapszik, amely a hívány alakjában nyer kifejezést. A közönséges szerződéstől annyiban tér el, hogy a híványban megállapított javadalmat felemelni igen, de leszállítani nem lehet. Az egyházközség vagyonosodása, a híveknek különösen kedvelt lelkésze iránti ragaszkodása, a megélhetési viszonyokra való tekintet azonban eredményezhetik és igen sok esetben eredményezik, hogy az egyházközség lelkészének hívány szerinti jövedelmét önként felemeli. Tovább megyünk. Az evangélikus egyház
