Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-14 / 42. szám

8. oldal

Evangélikus Lap 42. sz.

1911. október 14.

és 1907. évi XXVII. t. e. 22. §), mert akkor minden tanító kezébe kerül olyan utasítás, amely minduntalan nemcsak jogaira, de kötelességeire is figyelmeztetni fogja.

Addig is míg e szab.-rend. életbe lép azt a jó tanácsot adjuk, lelkésztestvéreink ne kiméijék azokat az anarkista elvekkel szaturáltakat, akiknek jól esik egyházunk kenyere, de mihelyt alkalmuk van reá, oldalba rúgják intézményeit. A közegyház érdeke követeli, hogy ne burkolózzunk a titokzatosság lep- lépe, hanem a jDyilvánosság előtt, irgalom nélkül rántsuk le azok álarcát, akik fennhangon hivatkoznak arra, hogy nekik „minden hó 1-én jár olyan nyugta mellyel államsegélyes fizetésüket díjtalanul fölvehetik/' de azt már csupán okvetlenkedés kedvéért elfelejtik, hogy ezeket a nyugtatványokat az iskolaszéki elnök felelőssége tudatában csak a hó első napján láttamozhatja, a januári és júliusiakat pedig még a tanfelügyelőhöz is beküldi s így lehetetlen, hogy a tanító a kiutalványozott összeget, — hacsak a tanfelügyelő és adóhivatal székhelyén nem tartózkodik, — aznap kézhez vegye. Különösen azokat nem szabad „a béke kedvéért“ kímélnünk, akik mint az

N. N.-nel jelzett, hogy nagyot mondjanak, — „nem veszik tudomásul“ az em. gyűlésre szóló s előzékenységből körözött meghívót, de magyarúl sem írni sem beszélni nem tudnak s így a törvény határozott rendelkezéseinek meg nem felelnek.

Ne nézze le a lelkész munkatársát: a tanítót, de követelje meg mindenkor azt a tiszteletet is, amely személyét és állását megilleti s ha ezt el nem érheti szép szóval: ott az E. A. az 1907. évi XXVII. t.^c. s végül ott a rendbüntetési jognak gyakorlásáról szóló szab.-rend. Akik képzett fölényük tudatában csak jogot, de kötelességet nem ismernek, azoknak elégedetlenkedését csak a törvény szakaszaival törhetjük meg.

Blatniczky Pál

kér. tanügyi előadó.

Az új Theologiai Tanügyi Rendszer.

Irta: Hornyánszky Aladár.

A pozsonyvidéki papi konferencián f. évi junius 9-ón tartott

előadás.

(Folytatás.)

Még egy részlet van, amely erős mértékben kihívja a kritikát. A pozsonyi theologiai intézet Akadémia, de olyan, amelyben ismeretlen az akadémiai szabadság. Az egyetemi polgárnak egyik legelemibb joga, hogy maga határozza meg tanulmányának menetét, maga válassza meg a hallgatni óhajtott tárgyakat és azok egymásutánját. Nálunk ennek semmi nyoma, a theologus stúdiumnál a merev

paragrafus szabályozza. A szervezet 4 évfolyamra osztja be a növendékeket és minden évfolyam számára a tanrend pontosan előírja a tananyagot. Mindenik hallgató minden egyes szemináriumban résztvenni köteles a négy esztendei tanulmányidő alatt és mindegyikben egy írásbeli dolgozatot tartozik készíteni. A szemesztereket kolloquiumok zárják le, melyek mindenkire egyformán kötelezők és pedig az összes, az illető félévben hallgatott tárgyakból, tekintet nélkül arra, hogy valaki aspirál-e jótéteményekre vagy sem. Eltérés e megállapított rendtől nincs és senki számára se lehetséges. A theologus egyéni hajlama, képessége, érdeklődése nem érvényesülhet a szűk gimnáziális korlátok között. Nem érvényesülhet a tanteremben, de nem érvényesülhet (és ez még nagyobb hiba) azon kívül, a tanítvány dolgozószobájában sem. A főiskolai hallgató munkájának legfontosabb és legnemesebb része, a tulajdonképeni tanulmányozás, a forrásokba való elmélyedés, az igazságnak saját fáradozása útján eszközölt keresése, szükségszerűen elvész és lehetetlenné válik a mai berendezés mellett. Hol a napnak legjavát, átlag 6 óráját, az előadások látogatása köti le, ahol a szemináriumi dolgozatok sokszor hónapokat, legtöbbnyire keservesen eltöltött hónapokat jelentenek (hisz a növendék nem magaválasztotta, hanem ráerőszakolt feladatot kénytelen teljesíteni), hol lépten-nyomon kolloquiumok és vizsgák szakítják félbe a stúdiumot, ott az önmunkásságtól ugyancsak kevés várható. Hozzávéve, hogy a kolloqiumokon és a vizsgákon a theologus csakis arról köteles beszámolni, amit a tanár az órákon elmondott és lej egyeztetett, hogy haladása, hivatalos értéke, a jótéteményekben való részesedése kizárólag az előírt keretek betartásától, a kolloquiumok és vizsgák eredményétől függ, éppenséggel nem meglepő, hogy legjobb tanítványaink is lemondanak a saját erejükből folytatott tanulmányozás gyönyöréről és megelégszenek a sovány, csupán a legszükségesebbet nyújtó kompendiumok és vezérfonalak elsajátításával. Végső forrása pedig e sajnálatos és megengedhetlen állapotoknak az a túlhajtott atyáskodás, amellyel a főiskolai hallgatókat folytonos kiskorúságban tartjuk és amelylyel szabad mozgásukat, az egészséges szellemi fejlődés előfeltételét, akadályozzuk és mesterségesen megbénítjuk.

A pozsonyi Akadémia tanári kara nem titkolta el a felismert hiányokat, sőt több alkalommal nyomatékosan rájok mutatott a különböző fórumok előtt. Az Országos Evangélikus Tanár Egyesületnek 1908-iki eperjesi közgyűlésén tőle indult ki a theologiai szakoktatás reformját sürgető mozgalom. Sajnos, az ott elhangzott szavak egyidőre nagyon is akadémikus jellegűek maradtak. Az illetékes és intézkedésre hívatott tényezők sem a közgyűlésen meg nem jelentek, sem annak aktáiról tudomást nem vettek. Más