Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-14 / 42. szám
1911. október 14. Evangélikus Lap. 42 sz. 9. oldal oldalról kellett a lökésnek jönnie, amely az ügyet végro a hivatalos útra terelte. A soproni és eperjesi theologiai intézőtök 1904-ben avanciroztak Akadémiákká, ugyanakkor kapták mostani szervezetüket és tanügyi rendjüket is. Az eredeti szándék az volt, hogy az ez alkalommal egybeállított, a pozsonyitól lényegesen elütő „Rendszeri“ mind a három Akadémián végrehajtják és ilyenformán a hazai theologiai szakoktatás egységesítésének rég felvett kérdését rövidesen megoldják. A kísérletet azonban meghiúsította az Egyetemes Egyháznak a pozsonyi gyülekezettel az Akadémia ügyében kötött szerződése, amely a tanügyi részt is szabályozza és annak egyoldalú megváltoztatását megakadályozza. A pozsonyi Akadémia tehát érintetlen marad», csupán a soproni és eperjesi köteleztottek az új rendnek elfogadására és keresztülvitelére. Ez meg is történt, de sok köszönet nem volt benne. Nemcsak azért, mert itt Pozsony, ott Sopron és Eperjos között a szétválasztó különbség még se szűnt meg, de azért is, mert az 1904 iki theologiai tanügyi rendszer minden tekintetben gyenge munka. Még mint tervezet valóságos felháborodást idézett elő a hozzáértők körében pedagógiai botlásaival és visszafejlesztő törekvésével. Maga Schneller István, akkor már Kolozsvárról, egy röpiratban tiltakozott életbeléptetése ellen és Stromp László, akadémiánk volt tanára, hosszadalmas és éles polémiába keveredtek miatta. A támadások hatása alatt a legvastagabb lapszusok ugyan eltűntek a végleges szövegezésből, de a lényegében elhibázott munka a tisztogatás után se vált jeles alkotássá. Jellemzésére elegendő néhány kiszakított adatnak felemlítése. A theologiai főiskola feladataként a theologiának, mint elméleti és gyakorlati tudománynak, a tanszabadság elve alapján való önálló művelését hangoztatja és ugyanakkor e szabadságot és önállóságot az ág. hitv. evang. egyház tanaitól teszi függővé. Amit 1882-ben egyházunk nagy vívmánynak tekintett, hogy sikerült az Akadémián a szakrendszert megvalósítani, azt az 1904-iki szervezet hallgatólag annullálja: ismer nyilvános rendes, nyilvános rendkívüli és kisegítő tanárokat, de nem ismer szakok szerint elkülönített kathedrákat és azokat ellátó szaktanárokat. Megesik vele az a kellemetlen tévedés, hogy az alapvizsgálat anyagába besorozza a neveléstörténetet, pedig ez az előadandó tárgyak között nem is szerepel. A tulajdonképpeni tanügyi részszel, a tananyag beosztásával és elrendezésével ogyáltalán nem bajlódik, hanem beéri puszta, hozzá meglehetős fogyatékos felsorolásával a tanítandó filozófiai és theologiai disciplináknak. Hogy lelkészképzésünk modernizálása, a mai követelményekhez való alkalmazkodása, vagy pedig az akadémiai hallgatóság szabadabb mozgása és fejlődése érdekében semmit se tesz, azon az elmondottak után nincs mit megütődni. A két testvér-intézet öt esztendőn át türelmesen fáradozott, hogy valamikép megéljen az előirt tanügyi szervezettel. Ha kifogások és panaszok felhangzottak is, azok csakis magánkörre szorultak. 1909 őszén azonbau a soproni Akadémia tanári kara egy munkálatot nyújtott be az Egyetemes Theol. Akadémiai Bizottsághoz, amelyben utalva a tapasztalt hiányokra, a javítás céljából szükséges intézkedések megtevését kérte. A munkálatban felhozott kívánságok nem vonatkoznak theologiai szakoktatásügyünk messzebbmenő reformjára, csupán az 1904-iki rendszer legérezhetőbb fogyatkozásainak korrigálását sürgetik: a vizsgálatoknak helyesebb beosztását, több elhagyott tárgynak, így a neveléstörténetnek, az új szövetségi görög nyelvnek, Izráel történetének, az újtestámentomi kortörténetnek újbóli felvételét a tantervbe. Az Egyetemes Theol. Akad. Bizottság akként intézkedett, hogy felkérte a soproni tanári kart, közölje munkálatát hozzászólás végett a másik kél Akadémia tanári karaival, ezek küldjék be megjegyzéseiket dr. Baltik Frigyes püspökhöz, aki a püspökökkel egyotertőleg a teendőkre nézve javaslatot fog előterjeszteni a bizottságnak jövő évi ülésén. A megjegyzések kellő időben beérkeztek, a püspökök az ügyet megvitatták és 1910. november T-én Baltik Frigyes püspök bemutathatta jelentését, amely az Akadémiák véleményének beható ismertetése után végeredményképpen azt javasolta, delegáljon az Egyetemes Közgyűlés az 1904-iki theologiai tanügyi rendszer revíziója, illetve új egységes szervezet készítése végett egy bizottságot. Utóbbi ehhez hozzájárult és az Egyetemes Felügyelő elnöklete alatt az egyházkerületek elnökeiből, a három theol. Akadémia igazgatóiból és a három Akadémia tanárkarai által sajat kebelükből választott egy-egy tanárképviselőből álló bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy az egyetemes theol. tanügyi szervezetet revideálja, illetve mind a három theol. Akadémiára egyformán kiterjedő, új egységes szervezetet készítsen és azt az Egyetemes Theol. Akad. Bizottság útján a jövő évi egyetomes közgyűlés elé terjeszsze. A roviziós bizottság 1911. március 10-ikén tartotta ülését Budapesten. Az egybehívás oly váratlanul történt, hogy a megbeszélés számára Írásba foglalt elaboratoriumról a tanári karok nem gondoskodhattak. Tárgyalási anyagban azért nem volt hiány. Kiindulási pontul dr. Masznyik Endrének szóbelileg kifejtett javaslata szolgált. Eszerint most, amidőn végre alkalom nyílik a hazai theologiai szakoktatás kérdésének rendezésére, a bizottság hivatása nem lehet az, hogy a fele utón megálljon és holmi apró-cseprő, lényegben jelentéktelen módosításokkal megelégedjék, hanem élve az egyetemes gyűlés
