Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-14 / 42. szám

I. évfolyam.

42. szám.

Budapest, 1911. október 14.

EVANGÉLIKUS LAP

EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

Szombatonként jelenik meg.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHI-O KORNÉL

Főmunkatársak:

Dr MASZNYIK ENDRE,

KOVÁCS SÁNDOR, HORNYÁNSZKY ALADÁR

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér.

HIRDETÉSEK DIJA:

Kéthasábns ejtész oldal enyszcri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) petit bellikkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint

Tartalom: Az evangélikus lelkészek anyagi helyzete. — Krupcc István: lettre készen és ha kell, tettre fel! — Tárca. Nóf'tádi: Templomszcntelés. — Veres József: Értesítés. — Báró kadvánszky Antalnak székfoglaló beszéde, mellyel 1911 szeptember 17-én a zólyomi egyház felügyelői székét elfoglalta. — Blatniczky Pál: Reflexiók „Panasz evang.'elemi tanítók ellen*' c. cikkre. — Hornyánszky Aladár: Az új Theológiai Tanügyi rendszer. — Hírek. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések.___________________________________

_____________

A

z evangélikus lelkészek anyagi helyzete.

Ebben a kérdésben két közleményt vettünk s miután a lelkészek anyagi helyzetének javítása jelenleg egyházunk legégetőbb és a legközelebbi jövőben megoldandó kérdése, a közleményeket már csak azért is egész terjedelemben közöljük, mert az Evangélikus Lap különös megbízás nélkül is a magyarhoni evangélikus lelkészi kar orgánumának vallja magát és ezért hasábjait készséggel megnyitja minden felszólalásnak és eszmecserének, amely az evangélikus lelkészek szellemi és anyagi boldogulásának előmozdítására törekszik.

Az alább közöltekkel szemben azonban újra csak fentartjuk azon álláspontunkat, amelyet lapunk 27. számában kifejtettünk, hogy elhibázott dolog a lelkészek anyagi helyzetének gyökeres szanálást kizárólag az állami segélytől várni. Jelszavunk az: „Segíts magadon és az Isten is megsegít“

Az államsegélyre, amelyet a lelkészi fizetés feljavítása céljából oly nagyon sürgetünk, jóformán biztosan számíthatunk (hacsak valami bolond háborúba nem keveredünk) de ezzel aztán évtizedekre is befejezésre jut a kérdés az állammal szemben, a 2400 korona minimum, pedig korpótlékostól semmikép sem felel meg az evangélikus lelkészi kar társadalmi állásának és az ezzel járó igényeknek.

Azonkívül tehát, hogy az államsegélyt sürgetjük cselekednünk kell az önsegély dolgában is. Erre az egyedül kompetens fórum a zsinat. Ennek előmunkálatai készen vannak és a mi még pótlandó lenne, az abból állana, hogy a jövő hónapban tartandó egyetemes gyűlés megbízná a zsinati bizottságot, hogy egy kizárólag a lelkészi kar anyagi helyzetének javítása céljából teendő és zsinati törvénybe foglalandó intézkedések megállapítása és erre vonatkozólag a zsinat elé terjesztendő javaslatot elkészítése céljából küldjön ki albizottságot, amely munkálatát fél éven belül befejezve azt a zsinati bizottságnak mutassa be.

Már a jövő hónapban tartandó egyetemes gyűlésen kimondandó lenne továbbá, hogy a zsinat lehetőleg már az 1912. év őszére, legkésőbb azonban 1913. tavaszára összehívandó. A zsinat költségei a felemelt államsegélyből, mely részben közigazgatási célra van rendelve, fedezhetők.

Ezeket előre bocsátva közöljük első sorban.

A soproni alsó ág. hitv. evang. egyházmegyei lelkész- egyletnek átiratát az evang. egyetemes lelkészegylethez a lelkészfizetések rendezése tárgyában, amelynek szövege ez:

Nagytiszteletű Egyetemes Lolkészegylet 1 Nagytiszteletű Egyetemes Lelkészegyleli Elnök Ur!

A soproni alsó evang. egyházmegyei lelkész- egylet — szeptember hó 20-án, Beleben tartott értekezletén, foglalkozva a lelkészeknek az egész egyházunkra nézve szégyenteljes fizetésével, — a következő átirattal fordul a Nagytiszteletű Egyetemes Lelkószegylethez:

Egyletünk tisztelettel felkéri az Egyetemes Lelkészegyletet és Nagytiszteletű Elnök Urat, kinek eddig is kiváló érdomei vannak a lelkészfizetések ügyének előbbrevitele körül, hogy méltóztassanak:

a legközelebbi egyetemes lelkészegyleti gyűlésen a fizotésrendezést beható tárgyalás alá venni;

omellett és pedig elsősorban a törzsfizetésnek 2400 koronára való kiegészítése — s csak másodsorban a korpótlók — mellett hathatósan állást foglalni;