Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-14 / 42. szám

2. oldal.

1911. október 14.

Evangélikus Lap. 42. sz.

e tárgyban az egyetemes gyűléshez átiratot intézni, hogy egyházunknak e nyilt és égető sebe ott is behatóan tárgyaltassék s az egyetemes gyűlésből kifolyólag a miniszterelnök és kultuszminiszter urak elé, az ügynek egy meggyőződéses, lelkes barátja által egy számbelileg is hatalmas küldöttség vezettessék, mely most már több kormánynak határozott ígérete, de különösen az 1848. XX. t.-e. alapján a legerélyesebben követelje a lelkészfizetések rendezését.

Értesse meg a küldöttség a miniszter urakkal azt, hogy e téren elérkeztünk a türelem végső határához, amelyen túl a kétségbeesés, a szenvedélyeknek az elkeseredettség miatt való háborgása és nyilt elégedetlenkedés következik, amiket pedig nem lesz jó a kormánynak a folytonos Ígérgetéssel, a „nesze semmi, fogd meg jól“ és a „mézes madzag“ politikával az egyházban is meghonosítani.

Értesse meg a küldöttség a miniszter urakkal, hogy nem morzsákat, nem könyöradományokat kérünk, hanem azt, hogy a törvény, a kormányigére- tek és a legelemibb méltányosság alapján, helyezzenek bennünket arra a magaslatra, amelyet egyetemi képzettségünk és az államra nézve is fontos munkánk után megérdemlünk.

Fejtse ki a küldöttség a miniszter urak előtt, hogy manapság már egy elemi iskolát végzett egyszerű iparosnak is több jövedelme van, mint az egyetemet végzett papnak; nem is említve a vasúti kalauzokat, a legfeljebb nyolc osztályt végzett városi vagy állami tisztviselőket, vasutasokat, falusi jegyzőket, akiknek jövedelme sok esetben eléri a kon- gruás pap jövedelmének kétszeresét, sőt még azt meg is haladja. A hasonlóan egyetemi végzettségű,

de más pályákon működő egyének fizetésétől pedig olyan távol vagyunk, hogy akkora jövedelemről még álmodni sem merünk.

Leginkább kitűnik a papi javadalom elégtelensége akkor, amikor a gyermeknevelésről van szó. Valósággal rettegés fogja el annak a több gyermekes, kongruás, falusi papnak a szívét arra a gondolatra, hogy egyszerre 2 vagy 3 gyermeket kell taníttatnia a messze eső városban. Ha csak 600 koronát számítunk is egy gyermekre évente, akkor is, két gyermek évi tanníttatása belekerül 1200 koronába, úgy, hogy a lelkész otthon levő családja számára évi 400 korona marad. Ennél többje van a megélhetésre a legutolsó napszámosnak is, már pedig azt nem tehetjük, hogy gyermekeinket úgy neveljük, mint egy napszámos, minden műveltség, felsőbb iskolai tanulás nélkül.

Meg lehetne a miniszter urak előtt említeni, hogy manapság sokfelől hallani a panaszt, miszerint a lelkészek nem fejtenek ki elég buzgóságot tisztük kötelmei teljesítésében, elhanyagolják a prédikálást, a cura pastoralist s társadalmi téren sem igyekeznek a nép művelője s vezetője lenni. És sokan azt állítják, hogy ezek miatt főleg a lelkészek az okai annak, hogy korunkban a valláserkölcsi élet hanyatlásnak indult, templomaink üresek s mindjobban hódít a nép körében is az a destruktiv irányzat, melytől sem az egyház, sem az állam semmi jót nem remélhet. S a szomorú a dologban az, hogy akik ezt állítják, azoknak sok tekintetben igazuk van. Hiszen annak a lelkésznek, ha azt akarja, hogy családostól ne koplaljon, papi hivatala mellett okvetlenül valamely mellékkereset után kell néznie, amilyen a gazdálkodás, takarékpénztári állás, óraT emplomszenteíés.

Ritka szép ünnepben volt része október hó 17-én a sziráki evang. egyháznak. E napon avatta fel Dr. Baltik Frigyes, a dunáninneni egyházkerület püspöke a nagy áldozatkészséggel renovált templomot. A templom és egyház egyike a történelmi múlttal biró egyházaknak. Magát a templomot még a nagy nevű gróf Teleki—Róth Johanna áldozatkészsége emelte 1788-ban. A szép fejlődésnek induló egyházat 1832-ben nagy csapás érte, amikor temploma leégett. De az egyház áldozatkészsége és a nagynevű alapító utódai rövid időn belől újból felépítették azt hamvaiból és azóta áll a mai templom, amelyet a gyülekezet a templom fennállásának 100 éves évfordúlóján 1882-ben restaurált. Legujabbi alapos restaurálása a folyó évben fejeztetett be, ujjonan választott lelkésze, Belicza András lelkipásztorkodása alatt. Örömünneppé avatta kétszeresen is a napot ama körülmény, hogy a kerület püspöke Dr. Baltik Frigyes, aki már évekkel ezelőtt befejezte egyházainak látogatását s magas koránál és nagy elfogultságánál fogva az utóbbi

években csak a legritkábban szokott ily kisebb, helyi jelentőségű ünnepeken résztvenni, szerencsés körülmények következtében személyesen is megjelenhetett. A főpásztori látogatás természetesen a legnagyobb örömöt keltette s úgy az egyház, mint a közigazgatási hatóság mindent elkövetett, hogy az minél fényesebb keretben folyjon le.

A püspök az egyházmegye főesperesének kíséretében még a szombati napon érkezett Szirák vasúti állomására Galgagutára. Az állomáson a járás főszol- gabirája, Ivánka László s a falu határán Meskó Károly galgagutai lelkész üdvözölték őt emelkedett szép beszéddel. A menet azután Berczelnek tért ki, ahol a püspök egyik volt tanítványa báró Marschal Kornél földbirtokos üdvözölte a főpásztort. A közbeeső Vanyarc lovasbandériuma is kivonult a határra és zászló alatt kísérték a menetet a falu határáig, ahol a község jegyzője üdvözölte a püspököt a községi képviselőtestület élén. A nagyszámú iskolásgyermekek sorfala között vonúlt tovább a menet Szirák felé, amelynek határában a vanyarci bandériumot a sziráki váltotta fel. A bandérium vezetőjének, Beke Lajos vármegyei tb. fő-