Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-29 / 31. szám
I. évfolyam. 31. szám. Budapest, 1911. julius 29. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II, Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők SZTEHLO KORNÉL Főmunkatársak: Or. MASZNYIK ENDRE és HORNYÁNSZKY ALADÁR AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA: Kétliasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., féloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom : Veres |ózsef esperes megnyitóbeszédé a békési egyházmegye közgyűlésén. — Wagner Adum : Az evang. lelkészek anyagi helyzetének kérdéséhez.— Sz. L.: A ..telhetetlen papzsák.“ — Németh H. Károly Hitsorsosaink Amerikában. — Irodalom. — Hírek. Veres József esperes megnyitóbeszédé a békési egyházmegye közgyűlésén. Nem kívánom hosszas időre kérni a tisztelt közgyűlés figyelmét, de szükségesnek látom legalább jelezni a napirenden levő s az egyház sorsára befolyással biró nehány kérdésre nézve felfogásomat. Az 1848-iki XX. t.-c. elve lépésről-lépésre hódítva haladt előre a közvéleményben s a törvényhozásban. Pártok, pártvezérek, országgyűlési feliratok, trónbeszédek elismerték életbeléptetésének szükséges, lehetséges, sőt sürgős voltát; készen is volt már a törvényjavaslat az állami segélynek törvényben és valósításban biztosított megadásáról; megtörténtek az előmunkálatok a lelkészi congrua és korpótlék méltányos fölemeléséről és más felekezetbelieknek adott pár- bér megszüntetéséről, a kegyúri jogok és terhek szabályozásáról.* Az új kormány már — fájdalom! — még csak meg sem említette feliratában s a trón- beszédben hl i848-iki XX. t.-c.-et! Biz’ ez nagy visszaesés! Kezdhetjük a küzdelmet megint elől ! Pedig éppen a mostani kormány közoktatás- ügyi minisztere írta az Új Szemle 1907-iki októberi számában: „igenis, szükségessé vált a ref. (illetve protestáns) papság anyagi helyzetének gyökeres és gyors javítása; igenis, paran- csolólag követeli a közszükséglet által befolyásolt közvélemény a megkezdett társadalmi reformoknak radikálisabb irányban való folytatását is“ stb. Elvárhatjuk, hogy miniszteri állásában meg is teszi azt, amit akkor szükségesnek is, sürgősnek is, lehetségesnek is vallott! A szövetkezett pártok kormánya azért nem (Szerk.) adta be a képviselőházba a kész javaslatot, mert a kath. autonómia ügyével együtt (junctim) akarta tárgyaltatni. A kath. autonómia sorsa pedig még akkor nem dőlt el. De nem, még most sem. Sőt könnyen meglehet, hogy a kath. autonómia ügye tárgyalás alá kerül, de a protestánsok államsegélyének ügye háttérbe szorul! Mi protestánsok, örömmel üdvözöljük a szabadság és önkormányzat mindennemű gyarapodását; egy-egy új bástya a nemzeti önállóság fellegvárában is minden önkormányzati intézmény. Ennyiben van közünk mint protestánsoknak a kath. autonómiához; de az ellen tiltakoznunk kell, hogy a mi jogos, törvényes, halaszthatatlan követeléseink teljesedése attól függjön, hogy meg tudják-e csinálni a kath. autonómiát? Mi tudjuk, hogy amit meg tudnak csinálni, az nem az igazi autonómia és nem elégíti ki, nem nyugtatja meg a nemzet érdekét. Nem lehet igazi autonómia, önkormányzat már csak azért sem, mert római és mert katholikus, tehát egyetemes, a róni. kath. egyház elveiből folyó szervezeti törvényei miatt, melyek szerint a döntő hatalom, a vezetés joga, a püspökök, illetve utolsó fokon a római pápa kezébe fut össze, tehát egy külföldi, korlátlan, csalhatatlan egyházi és politikai fejedelem kezében; ezt a hatalmat pedig ki nem adják ezek a kezükből! De nem adhatja ki a kezéből a törvényes hatalmat másfelől a róni. kath. autonómiának sem a magyar király, sem a magyar nemzet; mert az óriási vagyon és kinevezési jog átadásának következményeivel számolni kell, ha kath. autonómiát szerveznek, amely a püspököktől és pápától függ, de a nemzettől és királytól nem függ. Azt szeretik mondani a katholikusok, hogy olyan autonómiához van nekik is joguk, amilyent élveznek a protestánsok. Csakhogy a protestánsok * Szemfényvesztés volt az egész.