Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-29 / 31. szám
2. oldal. 1911. julius 29. Evangélikus Lap. 31. sz. nem függenek ám külföldről rendelkező egyházi fejedelemtől, nem kaptak ám az államtól megmérhetetlen javakat, előnyöket, birtokokat, hanem igazán autonómia elvei szerint élnek: függetlenül minden külföldi befolyástól, küzdenek céljaik szolgálatában a maguk bölcsesége és ereje szerint, a maguk meggyőződése sugallata után, a magukáldozatkészségéből; a protestánsok a maguk urai, mert tudnak a maguk szegényei is lenni ! Az utóbbi idők törekvései a róm. kath. autonómia kivívására voltakép nem egyebek, mint törekvés az óriási egyházi vagyon megszerzésére és élvezésére, állami ellenőrzés és befolyás kizárásával. Óriási befolyást, ,hatalmat, előnyöket, tekintélyt biztosítana a kath. egyháznak, a magyar fejedelem, a magyar nemzet, a magyarországi egyéb felekezetek rovására! Független akar lenni a fejedelemtől és nemzettől, amelytől vagyonát kapta, de annál jobban függene a pápától, amely ezt a vagyont esetleg még az adományozó ellen is fordíthatná! Függetlenséget a magyar fejedelemtől, függést a római pápától még akkor sem adhatna a nemzet, ha az egyház lemondana javairól. Csakhogy itt az a komoly kérdés bukkan föl: voltaképp kit illet jogilag az a vagyon ? A fejedelem vagy a nemzet adta, állami javakból, de határozott rendeltetéssel, a régi viszonyok alapján, bandériumtartás, közigazgatási, bírói feladat teljesítésére, iskolák, templomok, kórházak, jótékony intézetek költségeinek fedezésére. Azokat a célokat és azok költségeit századok folytán újra visszavállalta magára a nemzet, az állam; a költségek fedezésére adott javakat azonban magánál tartotta meg a kath. egyház; pedig a szorosan egyházi feladatai teljesítését is oly szükmarkuan teljesíti manapság, hogy még kiváló róm. kath. papok is (Prohászka, Hock) megütköznek, megbotránkoznak felette, a felső papság dőzsöl a javakban, milliókat fecsérel el saját kényelmére, vagy rokonai gazdagítására, az alsóbb papságot, a szegény gyülekezeteket pedig nyomorban engedi sínylődni! Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nemzet, a közös édesanya, protestáns gyermekeit nem részesítette hasonló támogatásban. Mi ifjabb gyermekek, nem kaptuk ki a megfelelő részt a közösből, jogunk van azt kérni, sőt követelni (itt visszafordítjuk a katholikusok érvét: olyan elbánáshoz van jogunk, amilyent élveznek a katholikusok!). A legkevesebb tehát, amit megkívánhatunk, midőn a katholikus egyház a maga részét kiköveteli és menekülni akar a szülői hatalom alól: a kath. autonómia megalkotása, az állami eredetű s már régen nem az eredeti célt szolgáló javak kiadása előtt vizsgálja meg a törvényhozás az átvenni kívánt javak jogi természetét, biztosítsa minden bevett fele- kezetnek az egyenlő javadalmazásban való részesítését; biztosítsa törvényben, a törvényhozás változó hangulatától független módon a protestáns egyháznak járó állami segélyt, a protestáns papságot is a tanárokéval egyenlő javadalmazásban részesítse, egyházainkat, iskoláinkat, jótékony intézményeinket hasonló segéllyel erősítse mint a kath. egyházat, az 1848-iki XX. t.-c.-et léptesse életbe az egész vonalon, az egyenlőség és viszonosság elvének megfelelő módon. Hadd legyen egyenlőség a kath. és prot. egyházaknál nemcsak az autonómia előnyeiben, hanem az autonómia föltételeinek és terheinek viselésében is! Várjuk, hogy előállanak megint, a mostani kormánnyal szemben is, követeléseikkel azok, akik a szövetkezett pártok kormányzása idején előálltak ily értelmű indítványukkal, mert ha most nem teszik meg, mikor pártjukon .áll a megvalósítás, akkor csak azt bizonyítják ezzel a hallgatással, hogy akkori indítványukat nem igazságszeretetből, nem a protestáns egyház jogai iránti jóindulattól vezéreltetve tették meg, hanem pártpolitikai érdekből való gáncsvetés keddvéért. A protestáns egyház és mi, kik évről-évre szemlét tartunk e kérdés fejleményei fölött, minden párttól, minden kormánytól, minden körülmények közt követeljük a protestáns egyház jogait az 1848-iki t.-c. nevében, a tökéletes egyenlőség és viszonosság szellemében, követeljük kitartással, eréllyel, szívósan, mindaddig, míg a törvény életbe nem lép. L Az evang. lelkészek anyagi helyzetének kérdéséhez* ** Irta: Wagner Ádám, ráckozári lelkész „Az Evangélikus Lap“ 27. számában „Sz—o“ jegy alatt megjelent „Evangélikus lelkészeink anyagi helyzete“ című cikknek, de Kiss Bélának az „Evangélikus Őrálló“-ban „Hol kereshető a hiba“ című sorainak tartalma késztet arra, hogy tollat fogva elmondjam egyfelől mily érzelmet váltott ki lelkemből a két lapközlemény külön-külön, de egymásra vonatkozásukban is, másfelől mi csekélységem felfogása szerint a teendő a szóban forgó kérdés megoldásánál. Csak sajnálni és fájlalni lehet, ha egyházunk * Habár a következő közlemények lapunknak a nyári pihenés jogos igénye miatt szükebb terjedelemre tervezett hasábjait erősen igénybe veszik, szívesen közöljük az ellennézeteket is, mert egyházi életünknek ezidőszerint fontosabb kérdése nincs mint lelkészeink anyagi helyzetének javítása. (Szerk.)
