Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-08 / 28. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 28. sz.

1911. julius 8

Az 1868-iki törvény még senkit sem kötelez arra, hogy akár saját, akár másnak ünnepét megtartsa és a munkát is csak annyiban korlátozta, hogy vasárnapokon a nyilvános munka, amennyiben nem elkerülhetlenül szükséges, és a más vallásfelekezet szertartásait zavarható munka tilos. A munkaszünetre vonatkozó későbbi törvények nem vallásvédelmi, hanem a munkások pihenésének és kíméletének érdekében hozattak és igy nem vallási, hanem szociális jelentőséggel bírnak. Vallási irányú mégis a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszonyok szabályozásáról hozott 1907. évi XLV. t.-c. 30. §, amely szerint:

„A gazda köteles gondoskodni arról, hogy a cselédnek vasárnapon és a cseléd sátoros ünnepén munkaszünete legyen. Köteles a gazda akként intézkedni, hogy cselédje anélkül, hogy kötelességét mulasztaná, időről-időre saját hit- felekezete délelőtti isteni tiszteletében résztve- hessen11.

Az ipari munkát és egyszersmind a nemzeti kegyelet érdekeit védő törvény az 1891. évi XIII. törvénycikk, amely a vasárnapokon kívül a Szt. István ünnepen az ipari munka szünetelését rendelte el. Ezt a róm. kath. ünnepet a törvényhozás nemzeti ünnepnek jelentette ki, de a nemzeti szempontból való megünneplést illetőleg éppenséggel nem volt következetes, mert csak az ipari munkára mondotta ki a munkaszünetet, a mezőgazdasági és más munkára pedig nem. Hogy miért viseltessék az ipari munkás több kegyelettel a szent király iránt mint a mezei munkás, ezt a törvény indokolása nem mondja meg, de nyilvánvaló, hogy itt az ipari munkát illetőleg szociális, a mezei munkát illetőleg pedig agrárius szempont vezérelte a törvényhozást. Akadtak azonban túlbuzgó járás- és szolgabirák, akik a Szt. István mezei munkát végező evangélikus népet büntetéssel sújtották. Hogy ez az eljárás teljesen jogtalan és törvényellenes, a törvény világos szavain kívül a m. kir. Kúria következő ítéletéből is nyilvánvaló :

„904 ápr. 27. 3882. szám. Az 1868: Lili. t. c. 19. §. 2 bekezdésébon foglalt, a mit den nyilvános és nem elkerülhetlenül szükséges munkafelfüggesz* tésére vonatkozó rendelkezés Szent István-napjára nem terjed ki. Megsértette tehát a törvényt a szent gotthardi kir. járásbíróság annyiban, amennyiben

L. S. dr. és társait az 1868: Lili. t.-c. 18. §-ában foglalt rendelkezés megszegésével elkövetett, a K. b. k. 52. §-ában körülirt valláselleni kihágás miatt bün'ette azon az alapon, mert vádlottak 1902. évi augus.tus 20-án nem elkerülhetetlenül szükséges mezei munkát végeztek, illetve L. S. dr. ilyen munkát c>e!édjei által végeztetett.

Indokok : Az 1868. évi Lili. tör.énycikk 19. §. második bekezd, szerint minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka vasárnapokon felfüggesztendő ; ez a rendelkezés tehát a törvény világos kijelentéséhez képest Szent István király napjára ki nem terjed. Minthogy pedig meg nem állapíttatott, de nem is állíttatott, hogy vádlottak megszegték volna az 1868. t.-c. 19. § nak azt a tilalmát, mely szerint „bármely vallásfelekezetnek ünnepén a templom közelében s egyházi menetek . alkalmával azon téreken és utcákon, melyeken az ily menet keresztülvonul, mindaz mellőzendő, ami az egyházi szertartást zavarhatná“ s minthogy az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről rendelkező 1891: XIII, t.-c. 1. §. jelen esetre szintén nem alkalmazható, mert az csak az ipari munkának a vasárnapokon, valamint Szent István király napján, mint nemzeti ünnepen való szünetelését rendeli: nyilvánvaló, hogy vádlottak azért, mert Szent István-napján mezei munkát végeztek, illetve L. S. dr. ilyen munkát cselédjei által végeztetett a K. B. K. 52. §. meghatározott valláselleni kihágásban bűnösöknek nyilván!- tandók és emiatt büntethetők nem voltak.“

A mezei munkával tehát úgy vagyunk, hogy:

1. bármiféle ünnepen, amely nem vasárnapra esik és Szt. István-napján is a mezőn dolgozni szabad, ha ezen munkával valamely vallási szertartást meg nem zavarunk;

2. vasárnapon a mezőn is csak az el nem kerülhető szükséges munkát szabad végezni. *

Aki ezen intézkedéseket megszegi, az 1879. évi XL. 52. §. szerint száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Az 1891. évi XIII. törvénycikk 3. §-a felhatalmazta a kereskedelmi minisztert, hogy rendeleti úton határozza meg azon iparnemeket, amelyeknél az ipari munka vasárnapon és Szt. István-napon is végezhető lesz és hogy határozza meg azon módozatokat, amelyek mellett azok a kisiparosok, kik maguk, segédek és tanoncok igénybevétele nélkül, lakásukon dolgoznak, a munkaszünet alól felmenthetők. A kereskedelemügyi miniszter erre egy csomó rendeletet bocsátott ki, melyeket az 1903. évi 28559 sz. rendeletével hatályon kívül helyezve ez utóbbi rendeletben azokat az iparágakat, amelyeknél az általános szabály alól kivételnek van helye, egyenként megjelölte és a kisiparosok vasárnapi és Szt. István-napi munkaszünetére vonatkozólag elrendelte, hogy azok az önálló kisiparosok, kik maguk és pedig segédeik és tanoncaik, valamint más segédmunká* A kerti munka annyiban van megtiltva, amennyiben a kertészet iparszerüleq űzetik, ennél is meg van azonban engedve a termeléssel és míveléssel kapcsolatos lelbeszakítha- tatlan és sürgős munka az 1903 évi 28559 sz. kér miniszteri rendelet szerint.