Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-08 / 28. szám

1911, julius 8

Evangélikus Lap. 28. sz

3. oldal

sok igénybevétele nélkül lakásukon dolgoznak. vasárnapon és Szt. István-napján ipari munkát végezhetnek.

Miután a törvények ezen rendelkezéseire vonatkozólag sok helyütt téves nézetekkel találkozunk, kívánatos lenne, ha püspökeink különösen most a Szent Ish'án ünnep közeledése alkalmából körlevélben figyelmeztetnék evangélikus híveinket, hogy Szent István-napján és kizárólag róm. katholikus valláséi ünnepeken minden mezei munkát bátran végezhetnek.

Az erdélyrészi ág. hítv. evangélikus egyház egyesülésének kérdéséhez.

Az „Evangélikus Lap“ azon közeledésére, amelyben kívánatosnak jeleztük, hogy az erdélyiek velünk egyesüljenek a „Kirchliche Blätter aus derev. Landeskirche A. B. in den siebenbürgischen Landestheilen Ungarns“ f. év. 25. számában megadja u hivatalos választ.

Először is időszerűtlennek véli, hogy most beszélünk közeledésről, amidőn egyetemes felügyelőnk testvérieden eljárása (Unbrüdorliches Vorgehen) (?) folytán egy törvény szerint megillető jogtól (értik a főrendiházi tagságot) fosztották meg őket. I)e hát erről, meg hogy a múltban már sok keserűséget kellett elnyelniük most nem beszélnek, csak újból hangsúlyozzák, hogy az egyházuknak százados külön- fejlődéséből keletkezett sajátszerűsége, kapcsolatban a tőle körülvett és vele elválaszthatlanul összenőtt népfajisággal (die im jahrhundertelanger Sonderentwickelung erwachsene Eigenart unserer Kirche, verstärkt durch die Eigenart des von ihr umschlos senen und mit ihr untrennbar verwachsenen Volkthums) egy más jogalappal, más történeti fejlődéssel és más nyelvű népességgel bíró egyházba való szerves beilleszkedés által alig nyerne valamit. Szóval ők külön akarnak maradni, megelégszenek a tisztán szellemi bitsorsosi érintkezéssel, kijelentik azonban, ha külön marsiroznak is, mindenkor készek egyesült erővel megütközni, ha egyetemes protestáns érdekek védelméről van szó.

Hát maradjunk ez utóbbinál, mert azt, hogy ők külön faji jellegüket, nyelvüket, külön vagyonkezelésüket és saját otthonukban teljes autonómiájukat feladják mi sem kívánjuk. De hogyan képzelik maguknak azt a „vereintes Scblagen“-t, ha köztünk és az ő egyházuk között a legkisebb érintkezési pont» a legcsekélyebb kapocs nincs? Nem egészen igaz» hogy nem egy jogalapon állunk, mert habár Erdély törvényei nékik már régebben szabadságot biztosítottak. Erdély uniója óta közös alapja vallásszabad"

ságunkmk az 1848: XX. törvénycikk, amint hogy ők az őzen törvénycikk alapján adott állami segélyt szintén igónybeveszik. És mégis, habár egy közös hazának vagyunk gyermekei és habár a hitvallás szempontjából nincs közöttünk külömb- ség, annyira idegenek vagyunk egymástól, mintha ők nem ennek a hazának, hanem a nagy Germániának polgárai lonnének. Csak az ő hátrányukra van, ha ezen áltáluk választott szigorú elkülönítés folytán ők az áham és az egyház közötti nagy kérdésekben combnttansaink nem lehetnek, mert mi hasznát veszem én annak a bajtársnak, aki bezárkózik egy megközolíthetlen várba és az ón fegyver- barátságom felajánlását az „Eigenartjára“ való hivatkozással visszautasítja. Fontolják meg jól tisztelt uraim 1 az egyesüléssel ugyan mi is nyerhetnénk, mert hiába kevesen vagyunk, de többet nyerhetnének önök, akik jelenlegi elszigetelt helyzetükben az egyházpolitikai viszonylatokban, a protestantizmusnak az állammul és a többi felokezetekkel való nagy szervezkedési kérdéseiben a nullával egyenlők. Legtöbbet nyerne azonban az egyesülés által közös lutheránus egyházunk, mert hiába, az egyesülés erőt ad I

Setehlo Kornél.

Jézus elfogatása elitéltetése és halála.

Ha Jézus életének ezen legszomorúbb és szívet- tépö részletét az evangéliorai tudósításokból olvassuk, úgy arról értesülünk, hogy Jézus elfogatása Judás árulása következtében a getshemanei kertben következett be s maga Judás volt az, aki az ellenséges tömeget, a felfegyverzett katonákat Jézushoz vezette az áruló csókkal őt az ellenfelek kezeibe szolgál- sntta, mire azután a főpap, illetve a papifejedelmek és vének tanácsa előtt, majd Pilátus előtt történik az ő kihallgatása, illetve vallatása s Pilátus ki is mondja Jézusra a halálos Ítéletet, bár Jézust az ellene felhozott vádakban ártatlannak találja, de kimondotta a halálos ítéletet, hogy a népnek kedvezzen s igy azután a keresztrefeszítés a Golgotha hegyén meg is történt.

Az evangóliomok csaknem teljesen egyértelműen így adják elő ezen szomorú történetet. A halálos ítéletre okot szolgáltató vádak, melyeket a papi fejedelmek és vének gyülekezetében hoznak fel ellene, merőben vallási jelentőségűek, a vádaknak politikai része a Pilátus előtti kihallgatás alkalmával emeltetik ellene, holott is az egyetlen és fő politikai vád az, hogy Jézus magát ,,a zsidók királyáénak mondotta volna.

Csak természetes, ha Jézus életének ezen legszomorúbb részletére vonatkozólag az evajigélio-