Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-24 / 26. szám

6 oldal Evangélikus Lap. 26. sz. 1911. junius 24. igazgató aláírása föd, kétségtelenül találunk, főleg nemzetiségi vidékeken a legmagasabb kulturosztály képzésében tanítók és papok képzésében oly ténye­zőket, amelyek kiirtása a mi nemzeti érdekeink fon­tos követelménye. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Hogy mily kiváltságaink vannak, én erről tovább nem beszélek, mert hiszen, ha jól em­lékszem, maga Smrecsányi György t. képviselőtár­sam közbeszólt, ki vádol azzal, hogy az anyaszent- egyhásat üldözik. A mai válságos szociális idők közepette, mél- tóztassék meghinni, az egyházi érdekek megóvásá­nak egyetlen célravezető praktikus eszköze lenne tulajdonképpen az autonómia. Ez a mi egyetlen jogos eszközünk, de ha ezt a mi főpapságunk olyan erővel sürgette volna ott fenn, mint tőle a katholikus köz­vélemény követeli itt lenn, már régen meglenne. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Valahányszor megoldás elé jutott ez a kérdés, mindig a legmagasabb körök­ből találtunk akadályokat és az egész mozgalom meg­feneklett, pedig méltóztassanak meghinni, a szekulári- zációnak egyetlen profilaktikus gyógyszere az auto­nómia. Az egyházi javak commassatiója, az autonómia kezelésébe való bevonása biztosíthatna a papságnak fényes anyagi ellátást, de egyúttal a szociális érde­keknek kielégítését Magyarországon. Mert méltóz- tassék meghinni, sok ember a bíboros lilaszinű selyem reverendák mellett nem akarja meglátni a szegény papságnak kopott és zsíros reverendáját. Azt a rosszul kezelt és elherdált főpapi vagyont sokkal jobban ki lehetne használni, sokkal jobban gyümölcsözővé lehetne tenni, és nem könnyelmű adóságcsinálásokkal kell azt túlterhelni, hanem örök­bérletek alakjában biztosítani itt azt a munkakereső szociális tömeget, mely kénytelen munka hiányában kivándorolni és itthagyni a hazát. Itt van az ideje tehát és ismétlem, az utolsó órája, hogy az önző személyes érdekek teréről az a pap, legyen bármilyen nagy méltóságú, lépjen le az egyházak közös érdekeinek szolgálatába, mert amíg egy végrendelkezés nélkül elhunyt pap 2—3 milliót tud örökségül hagyni, a megyéjében pedig roska­doznak az iskolák, éheznek a papok, addig mi a papi vagyont nem tudjuk joggal és megvédelmezhetőleg a közönség elé állítani. Ha azonban az az egyházi vagyon az alapítványi célok értelmében Magyaror­szág benső fejlesztésére, erkölcsi nemesítésére, kultú­rájának, hitéletének megizmosítására és a felebaráti szeretet alapján a társadalmi békének és nyugalom­nak biztosítására is szolgál, akkor Magyarország egész közönségé felekezeti külömbség nélkül odaáll ami táborunkba, hogy jogos egyházi érdekeink kie­légítését autonomikus szervezetekben nekünk bizto­síthassa. T. ház! Ott van a párbór eltörlése, ott van a stola eltörlése: mind elsőrangú egyházi kérdések. Ezek égetik a katholicizmust, nem a zsidó zászló- bontás. Ezek a fődolgok : a sebeket gógyítani és nem új sebet ütni, melyeknek gyógyítását reá bízzuk a jövőre. Csak az tekinthető — s azt hiszem, a tömeg is így okoskodik — tulajdonkópeni lelkiatyának, aki a népet kulturhívatásában, valláserkölcsében gyarapítja, vezeti. És amíg a pap attól a néptől párbéreket végre­hajtás útján szed be és elszedi feje alól sokszor a közigazgatási hatóság útján a vánkosokat, addig mi senkit sem tudunk meggyőzni arról, hogy lelki javaira munkálkodunk A keresztyén hitélet akkor virágzott, mikor a papság önkéntes adományokból az oltáron élt, mikor a szent atya szerint a templom edényei fából voltak, de a papok szivei aranyból. (Taps.) A hanyatlás pedig rögtön megkezdődött, mikor gyűjteni kezdték a földi vagyont, a középkor egyetlen igazi értékét. Maga Cantu Caesar mondja, hogy a középkor összes bűnei az anyagi „avakkal visszaélő papságból indulnak ki. És e visszaéléseknek élő tiltakozásai voltak a szer­zetesi reformkísérletek, egy Szent Benedek egy Assisi Szent Ferenc, aki az új kor .keresztény civilizációjá­nak alapjait megvetette. Ez az utóbbi mondotta el örökké híres példázatát a római szentszék előtt az égből származott égi királynéról, az isteni szegény­ségről, akit gyermekei most e földön megvetnek és ezért nem tudnak lelkileg nemesedni és tökéletesedni. Az egyháznak és benne az emberiségnek ilyen benső átalakulásra van szüksége: renovare omnia in Christo, újjászületni lelkileg. És míg mi külső politikai hata­lomra törekszünk és ebben találjuk az egyházi czélt, addig mindig végzetes lesz az egyház papjainak be­folyása a hívőkre. A zomborí áll. főgimnázium nemkatho- líkus tanárainak memoranduma az intézeti kongregáció ügyében.* . Tekintetes Igazgató Úr! Tekintetes Tanári Kar! Tudomásunkra jutott, hogy az intézet ifjúságának egy részét Mária kon­gregációba egyesítették. Mi, kik senki mást vallásos érzésében és vallása gyakorlatában a legkevésbé sem akarunk akadályozni, ép e lelkiismereti szabadság tiszteletéből kifolyólag sérelmesnek tartjuk az egye­sület működését. * Ezen memorandumot a zombori állami főgimnázium nem katholikus tanárai a főigazgatójuk utájn a vallás- es köz- okatásügvi miniszterhez óhajtották felterjeszteni. A főigazgató azonban a felterjesztést megtagadta. Lombos Alfréd, zomb. ev. lelkész a memorandum egyik szerkesztője most az ügyet mint egyházunk sérelmét gyűlésünk elé akarja vinni (Szerk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom