Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-24 / 26. szám
6 oldal Evangélikus Lap. 26. sz. 1911. junius 24. igazgató aláírása föd, kétségtelenül találunk, főleg nemzetiségi vidékeken a legmagasabb kulturosztály képzésében tanítók és papok képzésében oly tényezőket, amelyek kiirtása a mi nemzeti érdekeink fontos követelménye. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Hogy mily kiváltságaink vannak, én erről tovább nem beszélek, mert hiszen, ha jól emlékszem, maga Smrecsányi György t. képviselőtársam közbeszólt, ki vádol azzal, hogy az anyaszent- egyhásat üldözik. A mai válságos szociális idők közepette, mél- tóztassék meghinni, az egyházi érdekek megóvásának egyetlen célravezető praktikus eszköze lenne tulajdonképpen az autonómia. Ez a mi egyetlen jogos eszközünk, de ha ezt a mi főpapságunk olyan erővel sürgette volna ott fenn, mint tőle a katholikus közvélemény követeli itt lenn, már régen meglenne. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Valahányszor megoldás elé jutott ez a kérdés, mindig a legmagasabb körökből találtunk akadályokat és az egész mozgalom megfeneklett, pedig méltóztassanak meghinni, a szekulári- zációnak egyetlen profilaktikus gyógyszere az autonómia. Az egyházi javak commassatiója, az autonómia kezelésébe való bevonása biztosíthatna a papságnak fényes anyagi ellátást, de egyúttal a szociális érdekeknek kielégítését Magyarországon. Mert méltóz- tassék meghinni, sok ember a bíboros lilaszinű selyem reverendák mellett nem akarja meglátni a szegény papságnak kopott és zsíros reverendáját. Azt a rosszul kezelt és elherdált főpapi vagyont sokkal jobban ki lehetne használni, sokkal jobban gyümölcsözővé lehetne tenni, és nem könnyelmű adóságcsinálásokkal kell azt túlterhelni, hanem örökbérletek alakjában biztosítani itt azt a munkakereső szociális tömeget, mely kénytelen munka hiányában kivándorolni és itthagyni a hazát. Itt van az ideje tehát és ismétlem, az utolsó órája, hogy az önző személyes érdekek teréről az a pap, legyen bármilyen nagy méltóságú, lépjen le az egyházak közös érdekeinek szolgálatába, mert amíg egy végrendelkezés nélkül elhunyt pap 2—3 milliót tud örökségül hagyni, a megyéjében pedig roskadoznak az iskolák, éheznek a papok, addig mi a papi vagyont nem tudjuk joggal és megvédelmezhetőleg a közönség elé állítani. Ha azonban az az egyházi vagyon az alapítványi célok értelmében Magyarország benső fejlesztésére, erkölcsi nemesítésére, kultúrájának, hitéletének megizmosítására és a felebaráti szeretet alapján a társadalmi békének és nyugalomnak biztosítására is szolgál, akkor Magyarország egész közönségé felekezeti külömbség nélkül odaáll ami táborunkba, hogy jogos egyházi érdekeink kielégítését autonomikus szervezetekben nekünk biztosíthassa. T. ház! Ott van a párbór eltörlése, ott van a stola eltörlése: mind elsőrangú egyházi kérdések. Ezek égetik a katholicizmust, nem a zsidó zászló- bontás. Ezek a fődolgok : a sebeket gógyítani és nem új sebet ütni, melyeknek gyógyítását reá bízzuk a jövőre. Csak az tekinthető — s azt hiszem, a tömeg is így okoskodik — tulajdonkópeni lelkiatyának, aki a népet kulturhívatásában, valláserkölcsében gyarapítja, vezeti. És amíg a pap attól a néptől párbéreket végrehajtás útján szed be és elszedi feje alól sokszor a közigazgatási hatóság útján a vánkosokat, addig mi senkit sem tudunk meggyőzni arról, hogy lelki javaira munkálkodunk A keresztyén hitélet akkor virágzott, mikor a papság önkéntes adományokból az oltáron élt, mikor a szent atya szerint a templom edényei fából voltak, de a papok szivei aranyból. (Taps.) A hanyatlás pedig rögtön megkezdődött, mikor gyűjteni kezdték a földi vagyont, a középkor egyetlen igazi értékét. Maga Cantu Caesar mondja, hogy a középkor összes bűnei az anyagi „avakkal visszaélő papságból indulnak ki. És e visszaéléseknek élő tiltakozásai voltak a szerzetesi reformkísérletek, egy Szent Benedek egy Assisi Szent Ferenc, aki az új kor .keresztény civilizációjának alapjait megvetette. Ez az utóbbi mondotta el örökké híres példázatát a római szentszék előtt az égből származott égi királynéról, az isteni szegénységről, akit gyermekei most e földön megvetnek és ezért nem tudnak lelkileg nemesedni és tökéletesedni. Az egyháznak és benne az emberiségnek ilyen benső átalakulásra van szüksége: renovare omnia in Christo, újjászületni lelkileg. És míg mi külső politikai hatalomra törekszünk és ebben találjuk az egyházi czélt, addig mindig végzetes lesz az egyház papjainak befolyása a hívőkre. A zomborí áll. főgimnázium nemkatho- líkus tanárainak memoranduma az intézeti kongregáció ügyében.* . Tekintetes Igazgató Úr! Tekintetes Tanári Kar! Tudomásunkra jutott, hogy az intézet ifjúságának egy részét Mária kongregációba egyesítették. Mi, kik senki mást vallásos érzésében és vallása gyakorlatában a legkevésbé sem akarunk akadályozni, ép e lelkiismereti szabadság tiszteletéből kifolyólag sérelmesnek tartjuk az egyesület működését. * Ezen memorandumot a zombori állami főgimnázium nem katholikus tanárai a főigazgatójuk utájn a vallás- es köz- okatásügvi miniszterhez óhajtották felterjeszteni. A főigazgató azonban a felterjesztést megtagadta. Lombos Alfréd, zomb. ev. lelkész a memorandum egyik szerkesztője most az ügyet mint egyházunk sérelmét gyűlésünk elé akarja vinni (Szerk.)
