Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-24 / 26. szám

1911. junius 24. Evangélikus Lap. 26 sz. 7. oldal Nem a magunk véleménye és nem a magunk véleményének a védelme késztet a felszóllaásra, mert hiszen felnőtt és kiforrott ember lelkiismereti ügyeit egyéniségének legjobb meggyőződése alapján intéz­heti, — hanem egyedül az ifjúság és az intézet jól felfogott érdeke indokolja felszólalásunkat. Intézetünk állami intézet, melyben mindenki a maga felekezete papja által nyerhet és nyer vallásos oktatást, de ép ezt az egyenlőséget látjuk a kongre­gáció által veszélyeztetve. Sérelmesnek és hatásában hátrányosnak tartjuk elsősorban azért, mert e nemzetiségi vidéken, hol a magyarság minden erejét a nemzeti öntudat ébresz­tésére és fentartására kell fordítanunk, a felekezeti különválás olyan erős hangsúlyorása, mint a milyet a kongregáció céloz, az erőket szétforgácsolja és az ifjúság kebelében oly válaszfalakat emel, melyek őket egy szent eszmében összeforrni nem engedik. Nálunk a felekezeti külömbség nemcsak lelkiismereti kérdés, hanem faji, nemzetiségi különválást is jelent és mi kik az ellentéteket kiegyenlíteni, tettre kész, türel­mes és minden embertársát egyformán szeretettel ölelő ifjakat akarunk nevelni, fájdalmasan látjuk az ifjúság egy részének szigorú és titkos elkülönítését oly formán, hogy ezentúl közös munkára alig egye síthetjük őket. Hová is vezetne az ilyen szellem ? Mily zavaró hatással lehetne az egységes nevelésre, ba minden felekezet az iskolán kívül titkos egyesületbe csopor­tosulna, amihez ezek alapján kétségkívül joga is volna, mert amit egynek megengedünk, arra számot tarthat a más;k is. Képzeljünk csak el intézetünk kebelében egy gör. keleti vezetés alati álló vallásos egyesületet, egy Kalvin-szövetséget, egy Luther-tar- saságot, egy Cionista- vagy Makkabeus-egyletet! Mily beláthatatlan károkra, mily átkos visszavonásra vezetne ez elkülönödés, pedig állami intézetben mind­egyik felekezetnek volna annyi jogcíme az ilyen tö­mörülésre, amennyi a rom. katolikusoknak a kon­gregációra. És ha ez egyesülés működését, alapszabályait legalább ismernék ! De nem tudjuk működése célját és irányát csak hozzávetőleg is oly kényszerítőén szükségesnek találni még ha mindez még oly nemes és önzetlen volna is —hogy ellensúlyozhatná egyes tanulók lelki és erkölcsi világának fejlesztésé­vel azt a mérhetlen kárt, melyet az ifjak összeségé­ben támadó egyenetlenség vagy felekezeti különválás érzésének erősebb és fokozottabb kidomborításával csakhamar okozna. Mindig a legtisztább szándékot, a legnemesebb célzatot tételezve fel, kérdezzük az egylet alakítóit, ha célja tisztán a vallásos érzés bensőbb ápolása, a vallásos érzésben való fokozottabb elmélyedés, nem talál-e a hitoktató ez egylet nélkül is elég eszközt arra, hogy ezt a vezetése alatt álló ifjakban felkeltse ? Tanítása, erkölcsnemesítő szemé­lyes példája, a lelki gyakorlások, az istentisztelet, a gyakori exhortatitó, a gyóntatószék nem elég esz­köz-e arra, hogy ifjainak lelkét a maga eszményé­nek képére idomítsa ?! Kell e ehhez még oly egylet is, mely rekriminaciókra ad alkalmat, mely egy hit- folekezot céljait a másikra tán sértő módon kidom­borítja, elkülönödést szül és egyenetlenséget szít? Nem üres rémképek ezek, sem dialektikai fogások, hanem igaz szívből eredő és aggodalomszülte kéte­lyek, melyekre a nyomokat - sajnos — máris ész- lelhetjük ifjaink közt, olykor oly sértő módon, hogy gyermekes csínynek tekinteni már nem gzabad. Az egyesület titkos, tagjaitól fogadalmat vagy éppen esküt vesz ki e titkosság érdekében. Kérdjük elsősorban; lehet o fejlődő gyermektől fogadalmat, komoly és mélyreható erkölcsi jelentőségű esküt ki­venni? Hátha a gyermek vagy ifjú, kinek lelkülete még kiforratlan, erkölcsi énje még nem szilárd egy pár elejtett szóval megszegi e fogadalmat, egy vélet­lenül kipattanó megjegyzésed ellenkezesbe jut foga­dalmával vagy esküjével — lelkűkre veszik-e az alapítók azt a veszélyt, amely az igy önmagával ellen­kezésbe jutó gyermeki lelket^fenyegeti és annak belső békéjét, nyugalmát feldúlja? És miért titkos? Ha célja oly nemes, ha iránya oly nemesítő, miért kell titkolni ez üdvöt oly szigorúan ? Hisz még a tanár­tól ist esküben veszik ki azt az Ígéretet, hogy titkos egyesületnek nem tagja, miért sorakoztatják a fejlet­len lelkű gyermekeket egy oly titkos egyesületbe, mely nem a felekezeti türelmességet, hanem a fele- kezetért való harcot hangsúlyozza? Senki lelki sza­badságát el nem akarjuk kobozni; ha valamely egyház buzgó harcosokat akar magának nevelni, ám tegye, de keresse és szedje újoncait a felnőttek közt és ne hintse el a különválás érzésének magvát ifjaink lelkében, kiket mi egy abszolút valláserkölcsi esz­mény tiszteletében nevelünk, mely eszmény csupa szeretet, egyetértés és mások megértésén alapuló türelmesség, nem pedig a mások iránti szeretetlen­ig, egyenetlenség és a harcias felekezetiesség. Íme kételyeink általánosságban a megalakult egyesülettel szemben. De vannak speciálisan iskolai és pedagógiai ellenvetéseink is, melyek szerint egyenest iskolai szabályainkkal pedagógiai; elveinkkel és a közép­iskolai rendtartással jut ellenkezésbe az egyesület. Mert hogy egyesület, kétséget nem szenved. Egye­sület voltára rávall latin és magyar neve egyaránt. A püspöki kar magyarul Mária-társulatnak nevezi s alapszabályokat is alkotott részére, amik a vallásos gyakorlathoz nem kellenek. Egyesület voltát bizo­nyítja, hogy tagjai s funkcionírusai vannak s hogy r. kath. növendékeink sincsenek valamennyien benn, holott a vallásos gyakorlatokban kivétel nélkül nem­

Next

/
Oldalképek
Tartalom