Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-10 / 24. szám

1911. junius 10.

3. oldal

Evangélikus Lap. 24. sz.

julius 19-én kelt udvari rendelettel engedélyt nyertek arra, hogy habár a hívek száma az előírt számnak a felét sem érte el, gyülekezetté alakulhassanak és papot választhassanak maguknak. így keletkezett 1787-ben az ág. hitv. evangélikusok gyülekezete, amelynek első nyilvános isteni tiszteletét ugyanazon év november 11-én tartották meg, amikor a megválasztott első lelkész Molnár János hivatalába beiktattatott.

Ez a kiváló férfi, aki életcéljául tűzte ki, hogy a gondjaira bízott nyájat, melynek lelkipásztora volt, hitben megerősítse és számban megszaporítsa, hitbuzgó és áldozatkész segítőtársakat talált az egyház alapítóiban, kiknek nevei tündöklő csillagokként fognak örökké ragyogni egyházunk történetében. Az akkori egyetemes felügyelő Balogh Péter, dr. Glosius Sámuel helyi felügyelő, Liedemann János Sámuel gondnok, gróf belez- nay Podmaniczky Mária és gróf Teleky Józsefné sz. királyfalvi Roth Johanna voltak azok, kik szóval és tettel egyaránt hű segítői voltak lelkészüknek a kisded nyáj vezetésénél és az ő buzgóságuknak, szívós kitartásuknak és gondos körültekintésüknek köszönhette gyülekezetünk gyors fejlődését és szép felvirágozását.

Az 1790/1: XXVI. t.-cikk, mely a protestánsoknak a vallásszabadságot töryényileg is megadta és az államban egyenjogúságukat elismerte, hatalmasan előmozdította híveinknek ügybuzgoságát és már 1791-ben kérvényeztek őfelségéhez, hogy gyülekezetük megfelelő telket kapjon, melyen imatermet, lelkész és tanítólakot és iskolát emelhessen. Ez a kérelem is kedvező elintézést nyert és már 1792-ben birtokába jutott gyüleke zefünk azon teleknek, amelyen ma a templom és a régi iskolaépület áll.

Egyelőre csak imaház épült. A következő évben már kezdetét vette az építkezés, melynek költségei gyűjtés útján lettek előteremtve és 1974 május 20-án meg volt tartható az új imateremben az első ünnepélyes istentisztelet, habár akkor még az első emelet sem ké- *«is|ilt volt el. Csak a következő 1795-ik évben lett az épület teljesen befejezve.

Ekkor kezdtek el komolyan foglalkozni a templom építésének eszméjével.

A templom építését úgy tervezték, hogy az a reformátusokkal együtt, mint mindkét felekezet közös temploma létesíttessék és ez irányban meg is indultak a református testvérekkel a tárgyalások, amelyek azonban eredménytelenek maradtak, miután a reformátusok is időközben szert tettek a jelenlegi Kálvin-téri telekre, amelyen saját templomukat felépítették.

E tárgyalások alatt, amelyeknél más irányban is különféle aggályok merültek föl, a gyülekezet fejlődé sében némi tespedés állott be, amennyiben a szabályok ellenére másféléven át sem presbiteri, sem közgyűlések nem tartattak, úgy, hogy az egyház akkori legkiválóbb vezetői elkedvetlenedve az 1798 március 8-iki közgyű- sen lemondtak állásaikról és csak a közgyűlés kérelmére

és ama határozat folytán, hogy a megállapított szervezetet életbeléptetik és a templom építéséhez komolyan hozzálátnak, tartották meg állásaikat. És tényleg újból hozzáláttak az egyházépítő munkához, melynek első gyümölcse egy szerény iskola felállítása volt. De egyszersmind meg lett választva a templomépítési bizottság, melynek elnöke lett báró Podmaniczky József, tagjai pedig Irinyi, Schedius, Liedemann, Molnár, Kull- mann és Krausz János, aki a templom tervének kidolgozásával lett megbízva.

Röviddel ezután ismét egyenetlenségek törtek ki az egyház kebelében. Liedemann S. J. és Schedius Lajos, akik nem voltak képesek az egyhangúlag elfogadott egyházi rendet keresztülvinni és erre irányuló törekvéseik miatt az uraloniravágyás vádjával lettek illetve, állásaikról lemondtak, úgyszintén lemondott a kántortanító is és mind e zavarokat tetézte báró Podmaniczky Mária asszonynak óvásban tett nyilatkozata, melyben a gyülekezetei a templom építésének megkezdésére fölszólította, hogy módjában legyen továbbra is az egyházat támogatni, mert amennyiben az építkezés megkezdése bizonytalan időre elhalasztatnék, úgy el van határozva arra, hogy leveszi kezét az egyházról és egy más egyházhoz fog csatlakozni Balogh Péter egyetemes felügyelő is megokoltan levélileg sürgősen tanácsolta a templom építésének megkezdését.

E kényszerítő okok hatása alatt elhatározta a gyülekezet, hogy a templom építését megkezdi és miután a gyűjtések elég tetemes tőkét és építőanyagot eredményeztek, 1799 október 31-én le lett téve az időközben elhunyt Krausz János tervei szerint építendő templomnak alapköve és az építkezés oly gyorsan haladt, hogy már november első felében az alapfalak egész kiterjedésükben a talajból kiemelkedtek.

Az építkezés az 1800-ik évben is tovább folyt a szakadatlanul befolyó újabb adományokból, de a segély- források csakhamar kiapadtak és a templomépitést vezető Pollák Mihály 1801 március 8-án tett jelentése szerint, még ez évben az építés folytatásához 3000 írt volt szükséges. Balogh Péter habozás nélkül letett 500 forintot és példáját követték báró Podmaniczky József és gróf Telekyné hasonló adományokkal, míg Molnár József Ígéretet tett, hogy rövidesen ő is 500 forintot fog összehozni. Sőt egy helybeli róm. katholikus Zam- belli nevű építész is 30 köböl építőkövet ajándékozott.

De az élelmiszerek általános drágasága, amely az építkezést is megdrágította, mind súlyosabban nehezedett az egyházgyülekezetre, úgy, hogy nagy üggyel-baj- csak 1805-ben lehetett a templomot, melynek falai egy boltozat viselésére gyengék voltak, palával befedni és el kellett tekinteni az eredetileg tervezett díszes kapuzattól, valamint a nagyszabású toronytól, amely helyett egy egyszerű torony lett emelve.

A templom építése teljesen kimerítette az egyháznak összes pénzforrásait, nemcsak a templomalap, de