Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-03 / 23. szám

I. évfolyam.

23. szám.

Budapest, 1911. junius 3.

EVANGÉLIKUS LAP

EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

Szombatonként jelenik meg.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 'Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

SZTEHLO KORNÉL

Főmunkatárs:

RAFFAY SÁNDOR

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér.

HIRDETÉSEK DIJA:

Kéthasábos pkósz oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., (éloldal 14 korona, negyednldat 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) petit betűkkel minden szóért 4 fillér. Tóbbszórtts hirdetéseknél megegyezés szerint

Tartalom: Szlehlo Kornél: A „destruktiv* irányzat veszedelme. — Tárca: - o.—: Ótestamentomi balladák. Szolár Ferenc: Régi írások. — Homola István: Az erdélyi ev. szász egyházkerület Gcduly püspök beiktatásán. — V. A.: A Protestáns Országos Árvaegylet. — Vitéz László: Az adóalnpi segély kiosztásának kérdéséhez. — Irodalom. — Hírek.

A „destruktiv“ irányzat veszedelme.

E napokban kiváló helyről levelet kaptunk, amely ezeket tartalmazza :

..Én igenis nagyon időszerűnek tartanám. ha a különböző vallásos alapon álló emberek a materialisztikus áramlatokkal szemben kezet fognának

Ez azonban természetszerűleg csak úgy lehetséges, ha megszűnnek, vagy a kat/wlikusok többsége által nyíltan dezavuáltatnak az ultra- montanizmusnak ellenünk irányuló törekvései.**

Ezen szűk keretben sokat mondó nyilatkozatban foglaltak lényegileg megegyezvén azzal az utolsó számunkban közölt, a levél vételekor már sajtó alá adott vezércikkünkkel, meg akarjuk kísérelni a nyilatkozó álláspontjának gyakorlati konzekvenciáit, a tervbe vett szövetkezés szükségességét, módját és eszközeit megfontolás tárgyává tenni, kiváltképen pedig ezen szövetkezés feltételének lehetőségét megvizsgálni.

A „destruktiv irányzat“ (a levélíró szerint materialisztikus áramlat) alatt a klerikális lapok és parlamenti szónokok, azt a nemzet- és vallás- ellenes áramlatot értik, amely némely — különösen budapesti — szabadkőműves-páholyokból kiindulva politikai akciót fejt ki.

Ezen politikai akció követeli:

1. „a közönségnek a klerikális világnézet átöröklött betegségéből való kigyógyítását és a további átöröklés meggátlását;

2. az összes felekezeti iskolák államosítását és a vallásoktatásnak a család körébe való utasítását;

3. a papi rend szellemi hatalmának megtörése érdekében: a jezsuita rend kitiltását, a

dominikánusok kitiltását és a többi szerzetes- rendeknek Rónaitól való teljes függetlenítését ;

4. a főrendiházból a püspökök kirekesztését ;

5. a papi állásnak a képviselőséggel és politikai lap vagy tudományos folyóirat szerkesztésével való összeférhetetlenné tételét:

6. annak közbüntetés terhével való eltiltását, hogy a pap a szószékről, vagy más nyilvános helyen a politikát érintő beszédet mondjon és

7. az összes egyházi vagyonok állami kezelésbe való vételét“.*)

A Kelet (a szabadkőművesek lapja) egyik cikke Huszár Károly szerint így határozza meg a magyar szabadkőművesség lényegét:

„Az egész magyar szabadkőműves-szervezet. mint olyan nem filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény, hanem a következőképen áll : Vannak páholyok — szerencsére kevesen — amelyek csak filozofálnak, azaz őszinte egyenesseggel megvallva nem csinálnak semmit sem. Vannak azután páholyok, mindenképen ez a legnagyobbik kontingens — melyek csak filantrópok, csak jótékonykodnak. Végül vannak páholyok, melyek főleg az olasz és francia, újabban a török példákat szem előtt tartva, azt tartják, hogy nem szükséges olyan sok filozo- fálgatás annak megállapításához, hogy az emberiség túlnyomó nagy része ki van zárva az őt jogosan megillető anyagi és szellemi javakból és másrészt ezzel szemben nem szolgálhat kárpótlásul az oly gyönyörűségnek hirdetett túlvilági élet.“

*) Huszár Károly. A szabadkőmivesség nemzeti veszedelem

című röpiratából, aki ezeket mint Dr. Várady Zsigmond által összegezett szabadköművesi követeléseket ösmerteti.