Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-27 / 22. szám
Evangélikus Lap. 22 sz. 5. oldal 1911. május 27. töröttjei számára készülő megannyi szeretet intézmény mind-mind — mi más, mind Krisztusnak az életbe kilépő evangéliuma? E diadalmas előrenyomulással szemben, hogy eltörpül az a néhány reverzaTis, amit gyarló felekezeti érdekhajhászat von el tőlünk s az a néhány áttérési veszteség, amelynek rugója nagyobbára oly lelki tulajdonokban van, amelyek nem is nagyon illenek a protestáns egyházközösség tagjaihoz. Egyházi hatóságaink jellege a büntetőtörvény szempontjából. (Sz.—o.) A magyar büntetőtörvény a hatóságokat, a hatósági intézkedéseket és a hatósági ténykedésben eljáró személyeket különös védelemben részesíti Büntetendő cselekményt képez és súlyosabb börtön büntetéssel büntetendő a hatóság elleni erőszak, amelyet az követ el, aki valamely hatóságot erőszak vagy veszélyes fenyegetés által valaminekelhatározására, valamely intézkedésre, valaminek elhagyására kényszeríteni akar, a hatóság elleni erőszak bűntettét követi el, aki valamely hatóságnak küldöttségét, választmányát, bizottságát, hivatalnokát vagy niás közegét törvény vagy a hatóság meghagyásának végrehajtásában erőszak, veszélyes fenyegetés által akadályozza, vagy valamely intézkedésre kényszeríti, vagy pedig hivatalos eljárása alatt tettleg bántalmazza. (Büntetőtörvénykönyv 163. és köv. §§-ai.) Súlyosan bünteti a törvény a hatóság elleni izgatást is, sőt ha valaki a hatóságoknak törvényes hatáskörükben kiadott rendelete meghagyása, határozata ellen engedetlenségre felhívást intéz vagy terjeszt, két évig terjedhető államfogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (Büntető törvény 172 vj.) Miután a magánosok és magántestületek ellen elkövetett erőszak és veszélyes fenyegetés csak kisebb büntetéssel sújtandó kihágást képez, a magántestületek rendelkezései ellen engedetlenségre való felhívás meg épenséggel nem képez büntetendő cselekvényt, fontos azon kérdés eldöntése, hogy mi értendő hatóság alatt és különösen hatóságnak tekintendő a büntető törvény- könyv szempontjából az egyházi hatóság? A hatóság elleni erőszak minősítésénél határozottan megmondja a büntetőtörvény 164 §-a, hogy hatóság elnevezés alatt csak a közigazgatási birói és katonai hatóságokat érti; „közigazgatási hatóság“ alatt pedig a bíróságok kivételével minden állami, törvényhatósági és községi hatóságot. A pap tehát nem hatósági személy, de még Magyarország hercegprímása sem az, és amíg egy közönséges rendőr vagy csősz megbántása akkor midőn hivatalában eljár, hatóság elleni erőszakot képez, a pap vagy hercegprímás megsértése vagy hivatalos eljárásában való megakadályozása nem képez hatóság elleni erőszakot. # A hatóság vagy hatósági közegek elleni izgatá büncselekvényét a büntető törvénykönyv külön fejezetben tárgyalja. Ebben nem präcizirozza úgy a hatóság fogalmát amint ezt a hatóság elleni erőszaknál teszi. Ennek tulajdonítható, hogy a judikatura nem volt tisztában azzal a kérdéssel vájjon a 172. §. szerint büntetendő-e aki az egyházi hatóságoknak törvényes hatáskörükben kiadott rendelete, meghagyása, határozata ellen engedetlenségre egyenes felhívást intéz. Az alább . közölt esetben legújabban úgy Ítélt a Curia, hogy az egyházi hatóságok határozata ellen engedetlenségre való felhívás nem hatóság elleni izgatás. Fontos ez a döntés azért, mert amig az erőszak és veszélyes fenyegetés és az egyházi személyek szóval vagy tettel való megbántása, ha n:m is képezi a hatóság elleni erőszak bűntettét, mégis büntetőjogilag megtorolható. addig az egyházi hatóság elleni izgatás a fentiek szerint nem képezi büntetőjogi megtorlás tárgyát. Hogy a kérdés jelentőségét egy gyakorlati esettel megvilágítsuk felhozzuk például: Az egyházi közgyűlés elhatározta, hogy a konfirmáció tanításainak a nyelve ezután magyar lesz. Az egyháztagok közül valaki, akinek ez a rendelkezés nem tetszik nyilvánosan nép- gyűlésen vagy újságban felhívja az egyháztagokat, hogy ennek a határozatnak ne engedelmeskedjenek és ne küldjék el gyermekeiket a konfirmációra Vagy az egyházi közgyűlés elhatározta, hogy az egyházi adót felemeli. Az elégedetlen egyháztag felhívást intéz, hogy ennek a határozatnak ne engedelmeskedjenek és ne fizessék meg az egyházi adót. A r. kath. püspök elrendeli, hogy az egyházmegyéjében bármely iskolát látogató róni. katholikus gyermekek az egyházi körmenetekben részt vegyenek, valaki népgyülést hiv össze és felhívja a szülőket, hogy ezen püspöki rendeletnek ne engedelmeskedjenek és ne bocsássák gyermekeiket a körmenetekhez stb. Mindezen esetekben az egyházi hatóság rendelkezése ellen izgatás forog fenn ugyan, de miután a törvény büntetőjogi szempontból a hatóság elnevezés alatt nem érti az egyházi hatóságot, a felhozott esetekben nincs büntető eljárásnak helye. Ennyit a Curia alább közölt ítéletének megértésére, amelynek szövege a következő: A m. kir. Curia: A kir. Ítélőtáblának Ítélete a Bp. 385 §. 1. a. pontjában foglalt semmiségi ok alapján megsemmisíttetik s vádlott az ellene emelt vád alól a Bp. 326 §. 1. pontjának megfelelően felmentetik. A bűnügyi költség az államkincstárt terheli. Indokok: A kir. Ítélőtáblái Ítélet ellen a közvédő és a vádlott jelentett be semmiségi panaszt a Bp. 385. §. 1. a. pontjára alapítva, abból az okból, mert a kir. ítélőtáblái Ítéletben elfogadott tényállás nem állapítja meg a btkv. 172. §. 1. bekezdésében körülírt izgatás vétségének tényálladékát. A kir. Curia ezt a panaszt alaposnak ismerte fel
