Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-20 / 21. szám

2. oldal.

Evangélikus Lap. 21. st.

tények azonban nem elégítik ki a klerikális világot. Mennél hatalmasabbak, annál önérzetesebbek és annál érzékenyebbek lesznek. Egy zsidó felekezeti újság, amelynek jelentéktelen volta bátran nyugalomban hagyhatná a hatalmas oroszlánt, megsérti a katholikus papokat, a Galilei kör fiatalsága méltán protestál az ellen, hogy az állami jellegű műegyetem előcsarnokában katholikus oltárt állítanak fel és ime a legközelebbi vasárnapra síppal-dobbal nagy tiltakozó gyűlésre hívják össze Budapest összes katholikus köreit.

Ez a helyzet szignaturája. És mi protestánsok, akik jogainkért századokon keresztül hiába küzdünk, akik még a XX. században sem tudtuk azt kivinni, hogy híveinket a katholikus egyház céljaira meg ne adóztassák, itt állunk ámulva és azt halljuk, hogy egyik vezéremberünk, kétségtelenül a legnagyobbik, arra hív bennünket, hogy tegyük félre a torzsalkodást és egyesüljünk mindnyájan a krisztusi szeretet alapján.

Hát mi erre azt mondjuk, hogy nékiink erre a szövetkezésre szükségünk nincs.

Nincs szükségünk arra, mert mi a protestantizmust, Jézus tiszta evangéliomán^k kultuszát e radikális áramlatok által nem látjuk annyira vészélyeztetve, hogy amiatt, mert néhány zsidó újságíró vagy néhány szocialista izgató keresztyénellenes tanokat hirdet, a protestantizmus jövőjét féltenök. A világosságtól csak az fél, aki érzi, hogy néki a napsugár vagy nem bánom, a pokol fáklyájának fénye megárthat, csak az iparkodik az ellenvéleményt erőszakosan elnyomni, aki érzi, hogy szellemi fegyverekkel vele megbirkózni nem tud. Vájjon mit akarnak a szabadgondolkodók elleni harccal ? Az egész harc végre is utálatos antisemita mozgalommá fejlődik és oda lyukad ki, hogy — üsd a zsidót!

Ily harcra nem vállalkozunk. Mi protestánsok meg tudjuk védeni az evangéliomot szellemi fegyverekkel, mert haladunk a tudománnyal, haladunk a korral és igen félszeg helyzetbe jutnánk, ha azokkal szövetkeznénk, akik csak néhány hét előtt felső parancsra esküt tettek arra, hogy ők egyebet nem hisznek és semmiféle kutatást vagy haladást nem ismernek, mint azt, amelyet a csalhatatlan pápa megenged. Még a krisztusi szeretet dolgában sem értünk egyet. Mert mi úgy tudjuk, hogy Krisztus urunk, azt tanította, hogy ellenségeinket is szeretni kell, már pedig az aki a szabadgondolkodók és implicite a zsidók elleni gyűlölségre izgat, nem gyakorolja a szeretetet Krisztus tanítása szerint.

1911. május 20

Mi a protestantizmust a szabad gondolkodóktól nem féltjük, mert a protestáns eszmét, annak alapelveit sem a klerikalizmus sem a vallástalan radikalizmus nem képesek legyőzni, vagy éppen kiirtani.

A protestantizmus alapelve a szabadság, az egyéni kutatás és egyéni lelkiösmereti meggyőződés szabadsága. Öreg hiba volna ezt az elvet akár politikai okokból, akár a vallási veszély aggodalma miatt feladni. Hogy a természetbölcselők tévelygései mellett és ezek dacára van és lehetséges erős evangélikus 4rzés és evangélikus élet, mutatja Németország, ahol dacára annak, hogy ott a szocializmus és Haeckl követői a népesség nagyobb rétegeiben elterjedtek mint nálunk, a protestantizmus erősebben áll, mint valaha.

Azt pedig fel sem akarjuk tételezni protestáns emberről, hogy neki politikai célra kell ez a szövetkezés. A politikában kövesse minden protestáns ember a maga meggyőződését, az általános választói jog még a legradikálisabb alakjában sincsen ellentétben Jézus evangélio- mával, de ezt a kérdést nem az evangéliom, hanem a politikai célszerűség, a magyar haza és magyar nemzet érdekei szempontjából kell elbírálni. Ha ebben a kérdésben katholikusok és protestánsok találkozunk, ám szövetkezzünk, a közös haza céljaira, de nem a keresztyén Magyarország restaurálására, mely utóbbi cél végre is nem egyébb mint a „Regnum Marianum“ visszaállítása.

Sztehlo Kornél

Geduíy püspök beiktatása.

A tiszai evangélikus egyházkerület új püspökét f. hó 16-án iktatta be hivatalába az e célra összehívott rendkívüli kerületi közgyűlés. Az iktatást megelőzőleg 15 én d. u. 5 órakor Zelenka Pál püspök emlékét újította fel a kerület. A már akkorra jóformán teljes számban összegyülekezett közönség zsúfolásig megtöltötte a nyíregyházi nagy templomot. Az emlékbeszédet Nemes Károly diósgyőri evangélikus lelkész, kerületi jegyző tartotta.

Á kegyeletes megemlékezés e formája ellen senkinek se lehet szava, de igen sokak lelkében megütközést keltett az ünnepség sorrendje. Elvégre mégis csak szokatlan dolog, hogy gyászünnep után nyomban fáklyásmenetben, hangversenyen és banketten vegyen részt ugyanaz a nagyobb részében lelkészi hivatást betöltő közönség. Bizonyosan megfelelőbb formát is lehetett