Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-05-20 / 21. szám

3. oldal 1911. május 20. Evangélikus Lap. 21. sz volna találni az öröm és gyász érzésének megnyilatko­zására, mint ahogyan azt most megtalálni sikerült. A fődolog azonban mégis az, hogy a tiszakerületi pü<pökavatás lefolyása sok részletében egyenesen lélekemelő volt. Magyarhoni evangélikus egyetemes egyházunk élő lelkiismerete nagyon jól kiérezte, hogy ez a püspök­avatás országos jelentőségű dolog. Egyetemes felügye­lőnk a maga mélyen járó gondolkodásával nemcsak felismerte ezt a körülményt, hanem szép és jellegzetes szavakban kifejezést is adott ennek üdvözlő beszédben. Nálunk a püspöki tisztségre mindig föltétlenül érdemes, de rendesen már el is fáradt embereket választanak meg. Nem is lehetne ez ellen kifogást emelni, ha a püspöki tiszt csupán korona volna, amely ékesit és jutalmaz De amikor a püspöki méltósággal a munká­nak óriási tömege jár együtt, akkor a tiszai kerület el­járását hogy munkabíró, lelkes, erős, testileg és lelki­leg arrava'ó püspököt állított a munka mezejére, min­denképpen nagyjelentőségű, az egyetemes egyház szem­pontjából is fontos dolognak tartjuk. Az egyetemes egyháznak nemcsak főtisztviselői (egyetemes felügyelő, egyetemes tanügyi bizottsági elnök, egyetemes theol. akad. küldöttsége stb), hanem az egyes kerületek kül döttei is nagy számmal vettek részt a tiszakerület ünne­pében. így emelkedett ki a házi ünnep kereteiből ez a püspökavatás. Amily szép volt és kedvező benyomást tett a re­formátus testvéregyháznak nagyszámú képviselete, to­vábbá a görög katholikus és a zsidó lelkészek hivata­los megjelenése, éppen olyan sajnálkozást keltett a római katholikus egyház együttérzésének elmaradása. Miért ez a tüntető testvérietlenség, amelyet nem ki­élezni, hanem takargatni volna kötelesség — a krisz­tusi szellem birtokában ? Annál melegebb volt a város lakosságának ünnep­lése. Felekezeti különbség nélkül mindenki együtt örült az örvendezőkkcl. Az óriási vendégsereget a város intelligens közönsége a legnagyobb örömmel igyekszik házába fogadni. Igen jó benyomást tett az ünnepség folyamán mindenütt tapasztalható rend és fegyelem. A rendezés mintaszerű volt s oly szépen volt előkészítve, hogy fennakadás sehol sem rontotta a hangulatot Ami rontotta, az csak a szívesség készségének pazarlása volt Már az előző esti hangverseny, amelyet a Besscnyei-kör rendezett, nemcsak kései kezdetével, hanem túlhalmozottságával is ártott annak a célnak, amelyet szolgálni akart s amelyet művészi színvonalá­val szolgált is, a vendégek gyönyörködtetésének. Ugyanazt mondhatjuk a püspökavatás templomi ünnepélyéről is. Részleteiben, egyenként minden szép és lélekemelő volt, de négy órán át lehetetlen egyforma élvező lélekkel végigülni egy bármüy változatos menetű szertartást A püspökavatás lefolyásának két órán belül meg kell történnie, különben a kívánt hatás elmarad. Hogy a templomi szertartás oly végtelenül sokáig húzódott, annak egyik legfőbb oka az volt, hogy a ke­retében orgonahangversenyt rendeztek. Kétségtelen, hogy Sugár Viktor zenetanár, orgonamfivész csakúgy, mint Poppininé és Durigo Ilona Őnagysága művészi élvezetet képesek nyújtani — más alkalmakkor, de éppen a művészet érdekében kívánatos, hogy ilyen ünnepségeknél, ahol a lelkeket egészen más kérdések foglalkoztatják s minden művészet csak a mellékes töltelék szerepét kénytelen betölteni, ami pedig se a mű­vészetnek, se az ünnepségnek nem lehet érdeke, a tisz­tán művészi elemeket a minimálisra szorítsák Sokan voltak abban a nézetben, hogy a templomi komoly aktusnak első sorban egyházias motívumokkal kell bő­velkednie. Egyházias jellegűek voltak ugyan úgy a mű­vészi orgonaszámok, mint a gyönyörű magánének is, de éppen azért kár, hogy nem a beiktatástól függetlenül, külön templomi hangversenykép élvezhettük azokat. Egyébként ismételten és szívesen emeljük ki, hogy úgy a Bessenyei-kör esti hangversenye, mint a templomi orgonaszámok és énekek kivétel nélkül mű vészi színvonalon állottak. Maga a pfispökavatás, istentisztelet és közgyűlés kombinációja keretében folyt le. Az istentisztelet Kor- bély Géza eperjesi lelkész kezdte meg igen szép imád­sággal. Majd Szentiványi Árpád kerületi felügyelő nyi­totta meg a közgyűlést. Elnöktársul a betegeskedése miatt elmaradt Terray Gyula püspökhelyettes után leg­idősebb főesperest, Gyilrky Pált kérte fel. A két Ízben megtartott szavazás jegyzőkönyveinek felolvasása után kijelentette az elnöklő felügyelő, hogy a tiszai evangé­likus egyházkerület püspöki székébe Geduly Henrik kerületi főjegyző, nyíregyházi lelkész választatott meg. A megválasztott püspököt küldöttség hívta meg a köz­gyűlésre. Az egész közönség felállással és dörgő éljen­zéssel fogadta a püspököt, aki a felügyelő felhívására határozott hangon a imponáló öntudatossággal jelen­tette ki, hogy a kerület bizalmának engedve, a püspöki széket, mint Isten kegyelmének egy újabb zálogát, el­fogadja. Ezután Gyürky Pál főesperes feladta az uj püs­pöknek az úrvacsorát. Majd Scholtz Gusztáv bányake­rületi püspök tartotta meg felavató beszédét, vázolva benne a munkatér komoly és fenséges voltát. Szép és megható jelenet volt, amikor a jelenlevő kilenc főespe­res az eskü letétele és Scholtz püspök áldása után kéz­feltétellel megáldotta az uj püspököt Ezután következett az uj püspök székfoglalása, amely egy órás beszéd keretében történt meg. E be­szédet nemcsak a szónoki hév és a gondosan kidolgo­zott forma, hanemahelyzet jól átérzett komolysága jel­lemezte. Meglátszott a beszéden, hogy az uj püspök tisztán látja teendőinek egész körét, de igyekszik meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom