Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-13 / 20. szám
1911. május 13. Evangélikus Lap. 20 sz. 5. odlal Két lustrum előtt létrehozott egy nőegyletet, mely most már 110 tagot számlál és jelentékeny vagyonnal rendelkezik. Az isteni tiszteletbe behozta a magyar nyelvet is. Ez a háromnyelvű egyházban sok küzdelembe került. 1870-ben alesperesnek és 1873-ban főesperesnek választatott és ezen tisztséget megszakítás nélkül a mai napig viseli. A háromnyelvű egyházmegyében a működés nagy nehézségekkel járt; amikor átvette a főesperesi hivatalt, mind a három nyelven kellett az egyházakkal levelezni, egy pár év alatt sikerült a magyar nyelvet az esperességi gyűlésekbe és a közigazgatásba behoznia. Emiatt sokféle meg- támadtatásnak volt kitéve, de leküzdötte ezeket is. A szabadkai, zombori, óbecsei és zsablyai missziói köröket létesítette, az egyházmegyei könyvtárt 3000 példánnyal szaporította, a bányakerületben két ízben püspök-helyettes volt. Egyháza, mely azelőtt 600 lélekből állott, 3200 lélekre szaporodott fel. Ily gazdag és érdemteljes élet után csak azt kívánjuk a távozó főesperesnek, hogy még sok-sok éven át élvezze a legjobb egészségben a jól kiérdemelt nyugalmat. A kongrua. Az „Evangélikus Lap“ folyó évi május 6-iki számában a kongruáról nem valami örvendetes és megnyugtató híreket olvasunk. Azt olvassuk, hogy a vallásügyi minisztériumban április hó 28-án tartott értekezlet bizalmas jellegű volt és annak megállapodásai titokban maradnak; hogy egészen beavatott férfiak azt mondják, hogy még nem egészen bizonyos, vájjon a 2400 K-ig terjedő kongrua és korpótlék az 1912. évben meglesz e vagy nem s hogy valamennyi kerületi felügyelőt és püspököt erre az értekezletre meg sem hívták s a dunántúli és tiszai kerületek azon képviselve sem voltak. Nincs okunk kétkedni a hír valódiságában, mert az „Evangélikus Lap“ egy komoly lap, Budapesten jelenik meg, nagyérdemű szerkesztője ott lakik, magas állású és beavatott férfiak között él, közvetlenül hallja és tudja — ezért is szükségünk van egy központi egyházi lapra — az eseményeket. Ha így van, biz’ ez nagyon szomorú dolog. Szomorú dolog, hogy a megállapodásokat titokban tartják s nekünk, lelkészeknek, nem adnak módot arra, hogy tájékozhassuk magunkat és ehhez képest tudjuk berendezni háztartásunkat Érthetetlen dolog. Mit ártana a nyilvánosságrahozatal az ügynek ? Hiszen a kongrua nem politikai vagy katonai kérdés, nem a kormányok vagy politikai pártok közt kötött valami paktum, hanem kérdése az egyháznak, kenyérnek és megélhetésnek, mely kérdés nyilt kérdés volt mindenkor. Az előbbi kormányok sohasam titkolták, sőt már a mostani kormány is eddig nyíltan beszélt az ügyről. Szomorú és tényleg feltűnő dolog, hogy Zsilinszky, Szentiványi Árpád, Véssey Sándor kerületi felügyelőket amint a lap írja — és Gyurátz püspököt az értekezletre meg sem hívták és két evangélikus egyházkerület azon képviselve sem volt. Miért mellőzték ezeket a tapasztalatokban gazdag férfiakat, akiktől bizonyára sok igazságot, érvet és jó tanácsot hallottak volna. A legszomorúbb mégis az, mintha egészen beavatott férfiak szerint még sem volna egészen bizonyos, hogy a kongruaemelés és korpótlék meglesz az 1912 évben. A protestáns papok anyagi helyzete tarthatatlan. A folyton szaporodó nagy drágaságban és szaporodó munka mellett, melyet az egyház, iskola és társadalom tőlünk megkövetel; a régi hiványokból, 1600 K-ból megélni, gyermekeket nevelni, helyeinket tisztességesen megállani többé nem lehet. A lelkészek a rengeteg anyagi gondoktól lelkileg és testileg agyon vannak csigázva, lelki, testi erejök fogy, munkakedvök
