Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-13 / 20. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 20. sz. 1911. május 13. hanyatlik, tekintélyük alászáll Ezt megérzi maga az egyház. Kevés a theológus, nagy a paphiány. ltjaink más pályára mennek, ahol könnyebb és jobb a megélhetés. Itt segíteni kell. Ez már a lelkiismeret dolga. Eleget kértük, követeltük a kormányoktól a papi fizetések rendezését, de eddig csak Ígérték és az Ígéretet nem teljesítették. Eddig csak odáig jutottunk, hogy a királyi trónbeszédben, az országgyűlési feliratban benne van. A mostani miniszterelnök és a vallásügyi miniszter az evangélikus egyetemes egyházi küldöttség és a református lelkészi egyesület küldöttsége előtt határozottan megígérték, hogy a papi fizetést az 1912. évben felemelik. S most ez a kormány akarná elől kezdeni: Visszaszívni a komoly és tekintélyes küldöttségek előtt tett ígéreteit ? Hát ez volna a mostani becsületes kormány szava, Ígérete ? Nem tudjuk, mi megállapodás történt az értekezleten, de ha titkolódznak, kérjük protestáns vallásű országos képviselőinket, köztük Szentiványi Árpád Öméltóságát és Kovácsi Kálmán lelkésztársunkat, hogy a folyó évi vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalásakor hozzák szóba az országgyűlésen a papi fizetésrendezés ügyét s kérdjék meg a vallás- és köz- oktatásügyi miniszter urat: mi lesz a kongruával ? Ha a válasz kedvezőtlen lenne, itt egyéb sem marad hátra, minthogy a papság vagy maga az egyetemes gyűlés kérvénnyel egyenesen az országgyűléshez fordul, hisz ezt a papság már úgyis megakarta tenni. Ha ez sem használna, ott van jó királyunk. Mit tehetünk egyebet? Ha semmi úton, semmi módon nem tudnánk célt érni, tartani lehet, hogy a szegény s kongruás evangélikus protestáns papok, akiknek 40 évi szolgálatuk van, nyugalomba mennek, ahol a 2400 K nyugdíj biztosítva van. Aztán mi lesz az egyházzal ? Videant consules. Bánluzsány. Vitéz Lajos, ev. lelkész. Külföldi hitélet. A Jatho-eset. A „Christliche Welt“ német szabadelvű egyházi lap aláírási ívet bocsátott ki, amelynek aláírására olvasóit felhívja. Az aláírási ív a következő felhívást tartalmazza: Jatho eset. Petíció az evangélikus egyház főtanácsához Jatho érdekében, a porosz evangélikus országos egyház tagjaitól. A mi evangélikus egyházunk és evangélikus szabadságunk érdekében, amely a mi igaz jogunk, tiltakozunk az ellen, hogy a kölni egyház saját határozott akarata ellenére Jatho tisztelt lelkészétől és papjától a tévtanítör- vény által megfosztassék. Az evangéliomi szabadság elve, a reformác.ó egyháza részére, eredeti erejében fentartandó, önálló vallásos egyéniségek, férfiak részére, akiknek sikerült, evangélikus életet az egyháztól elidegenedett lelkekbe és körökbe önteni, helyt kell adni az evangélikus egyházban. A községet nem szabad ilyen paptól megfosztani. A reformáció öröksége, egyházközségeink vallás- szabadsága feletti mély aggodalmunkban kérjük egyházi főhatóságunkat, védje meg evangélikus egyházunk ezen palládiumát. Következnek a rovatok az aláírások gyűjtésére. A Verdesi eset. Verdesi Gusztáv jezsuita szerzetes Rómában amint tudva van, a róm. katholikus egyházból kilépett és methodista lett. Kilépésének indoka az lett volna, hogy gyóntatóatyja Bricarelli elárulta a gyónás titka alatt vele közölt azt a tényt, hogy Verdesi más öt pappal együtt modernista nézeteket vall. Az áttérés ezen indokát erősen cáfolja az „Osservatore Romano“ nyomán az „Egyházi Közlöny,“ mert habár az utóbbi szerint „minden katholikus vallásu egyén előtt köztudomású dolog, hogy fontos esetekben a mikor pl. az egyház, az állam vagy magánosok létét vagy vagyonát nagy veszedelem fenyegeti és erről a gyóntatóatya a gyónótól értesül, — akkor a gyóntató a feloldozás külömbeni megtagadásának terhe alatt kötelezheti az illetőt arra, hogy a gyónásban elmondottakat ő maga (a gyónó) közölje illetékes egyénekkel vagy nyilvánosságra hozza“, a jelen esetben még ez sem történt, hanem a gyónás titkának elárulása közönséges rágalom. Mi elhisszük az Egyházi Közlönynek, hogy Brica- selli nem követte el azt a legsúlyosabb bűnt, amit katholikus pap elkövethet, a gyónási titok elárulását, mert nem is tartjuk valószínűnek, hogy Verdesi az ő modernisztikus nézetét vele a gyónásban közölte. Verdesi vagy meggyőződésből tért át, vagy érdekből. Egyik esetben sincs értelme annak, hogy erről a gyóntatóatyjának meggyónjon. Hogy a methodisták Rómában erősen térítenek, az bizonyos és hogy az olasz kormány, amelynek a római pápa ép úgy szálka a szemében, mint a pápának az olasz kormány és az egész „redemta Italia“ az érthető, csak azt nem értjük, hogy tud egy katholikus lap azon felháborodni, ha valamely felekezet térít. Hiszen épen a róm. katholikus egyház tana szerint a papnak legszentebb kötelessége a térítés, amely kötelesség egyenesen Krisztus urunk azon parancsán alapszik, hogy tanítsatok minden népeket megkeresztelvén őket stb. Máté 28,19 Avagy csak a katholikus papoknak szól ez a parancs, a methodista papoknak pedig nem ? De hiszen az utóbbiak azt hiszik, hogy ők hirdetik az igazi evangéliumot és így a jóhiszeműségüket talán még sem lehet kétségbe vonni. Igen ám, de ők pénzzel dolgoznak, és anyagi segélyt nyújtanak az áttérteknek. Hát ez mindenesetre megrovandó módja volna a hittérítésnek, habár ez a mód talán nem egészen ismeretlen azon a részen is, a honnan ez a panasz most felhangzik. Vájjon van-e tudomása az Egyházi Közlönynek arról, hogy a magyar bányakincstár régi usus alapján a Selmecbányái r. kath.