Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-13 / 20. szám
4 oldal Evangélikus Lap. 20 sz. 1911. május 13. esetben a határozat hozatott és miután a Curiának sem most közölt végzése, sem alább említendő ité ete nem lett a Curia plénuma által döntvény gyanánt meghozva, nincs kizárva annak lehetősége, hogy az alsó- biróságok valamely előforduló esetben máskép határozzanak és miután hagyatéki ügyekben a bíróság végzéssel intézi el az ügyet, két egyenlő végzés ellen pedig további jogorvoslatnak helye nincs, igen könnyen meg- eshetik, hogy az ügy úgy mint a Hunfalvy- és a Haub- ner-alapítványoknál történt, nem kerülhetvén fel a Curiához, nem a Curia, hanem a kir. tábla nézete fog érvényesülni. A fentközölt végzésben hivatkozás történvén az 1909. évi 5856. sz. Curiai Ítéletre, utánajártunk a do lógnak és ebből az ítéletből megtudtuk mikor és mily alkalomból változott meg a Curia gyakorlata, amelyet előbb a Curia is állandóan követelt. A változás ugyanis a Curia 1910. évi ápril 28-án tartott ülésében történt amelyben Günther Antal a Curia elnöke elnökölt. Ekkor hozták meg 1909. évi 5856. szám alatt azt az Ítéletet amelyben a budapesti kir. Ítélőtáblái Ítélet megváltoztatása mellett az eddigi gyakorlatot halomra döntötték. A dolognak kissé pikáns szint kölcsönöz az a körülmény, hogy ebben az ügyben „péterfillérekre“ tett alapítványról volt szó és a tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután a péterfillérekre történt adományozás hazai törvényeink szerint meg van engedve, ez az alapítvány már a vég- rendelkezés által nyert jogi léteit és érvényesüléséhez Paffom már föfifié csengő édes fia ^Cem símifom föfifié gyönyörű szögfiajáf. (^fisofon, Cífisofon sserefmeíes fiam ngjáf. Ctfisofon nincs föfifié. — Jtázadó »oft! mondják, naggon roszuf mondják Elemes büszke fiefkéf épfeni nem tudják. ^Pép ooff élt oépemfiöf, @ámd kipáfg népe — bkuffjon vissza páfok, gyifkosok fejépe, CÍfisofon, (idfisofon szerefmefes fiam (äfisofon nincs föfifié. £Jgy kesereg 3)áüid — s im a? ég mcgnyífik Utapagos feffiőfiöf gyors oiffám czikázik &s az $Tp megszófaf: „©áoid, emfékezzéf, ‘á.ípias áfkápa — vefe mit mineftéf? igazságot feffem!“ nem szükségeltetik kormányhatósági jóváhagyás. Amiben tehát a protestáns konventek erélyes felterjesztésekkel, az autonómiára történt hivatkozással nem tudtak célt érni, az fényese* sikerült, amikor a péterfillérekre történt alapítványnak az állami fenhatóságoktól való exemciója került szóba. Erre igazán azt mondhatjuk: „times Danaos et dona ferentes“ és itt már nem felekezeti, hanem honpolgári aggodalom száll meg, ha meggondoljuk, hogy a király legfőbb felügyeleti jogánál fogva azt sem akadályozhatja meg, hogy nehány millió kivándoroljon az országból, ha valamely katholikus fő- urnak eszébe jutna például a pápa világi birodalmának esetleg fegyveres erővel való helyreállítása vagy egy Nagy-Romániáról álmodozó oláhnak Erdélynek Romániához való csatolása érdekében egy ily nagyösszegü alapítványt tenni. (Szerk.) Egyházunk jelesei. Beíohorszky Gábor. Amint már lapunk múlt számában közöltük, Beíohorszky Gábor bácsi főesperes nyugalomba vonul. Ebből az alkalomból a nagyérdemű pap életéről és tevékenységéről a következőkben számolunk be: Beíohorszky Gábor született Tótprónán, Túróc- megyében, 1836 szeptember 28-án, ahol édes atyja 50 éven át lelkész és főesperes volt. Iskoláit végezte Modorban, Pozsonyban és Bécsben kitűnő sikerrel. 1859 március havában fel lett szentelve lelkésznek Chalupka I. szuperintendens által. 1859 augusztus 7-től november 28 ig Torzsán működött, mint esperes-segéd- lelkész. 1859 december 1-én választatott lugosi lelkésznek, ahol 1864 május 4-ig működött, mint magyar-német lelkész, mint ilyen, az egész Krassó-Szörénymegye evangélikusait gondozta. 1864 május 6-án elment Újvidékre, mint megválasztott rendes lelkész. Újvidék akkor még kis egyház volt, 600 lélekkel, kis imaházzal s mint lelkész működött Újvidéken 47 évig. Az ő buzgó munkájának köszönhető, hogy az egyház paplakot épített, templomot 70.000 koronáért, melyet a lelkész hazánkban és Németországban összegyűjtött. Ezen ügy miatt 1878-ban a Majna melletti Frankfurtba is utazott a Gusztáv Adolf- egylet gyűlésére és egyháza azóta a Central-Vorstand által hathatósan segélyeztetett. Az egyház az ő vezérlete alatt az egy tanítóval ellátott iskolát 4 tanteremre szaporította és 4 tanítót alkalmazott. Behozatta az iskolákba a magyar nyelvet úgy, hogy most a négy iskola tannyelve a magyar. Az egyház tekintélyét kül- és belterjileg emelte, a várostól kieszközölt 9600 korona évi segélyt. A templom tőszomszédságában 45.000 koronáért paplakot építtetett.
