Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-13 / 20. szám
1911. május 13. Evangélikus Lap. 20. sz 3. oldal Indokok: Az örökhagyó végrendeletében a szóban forgó hagyományok alapitványszerü célja és rendeltetése meghatározva, ez a cél és rendeltetés pedig a fennálló jog szerint megengedett lévén, e hagyományok alapíványok természetével bírnak. Nem változtat azon, hogy e hagyományok „a kecskeméti ev. ref. egyháznak“ tehát egy már létező jogalanynak tétettek, mert ezzel az örökhagyó csak azt a szervezetet jelölte meg, amellyel az alapítással szemmel tartott célt megvalósítani akarta. Ezeknek megállapításával a másodbiróság végzésének egyedül megtámadott részét egyébként helybenhagyni kellett, mert miként azt a kir. Curia már több ízben, főleg az 5856 909. sz. ítéletének indokolásában kifejtette, az alapítványokról szóló törvényeink (1715. LXXIV. 1723. LXX. 1791. XXIII. és XXVI. t. c.) félreérthetetlen tartama szerint az ilyen természetű alapítványokra nézve a kormanyhatóság részére csupán a föfelügyeleti jog van fenntartva és biztosítva. maguknak az alapítványoknak hatályos létesítése azonban a kormányhatóság jóvá hagyásától teljesen független, ennek pedig a következménye, hogy a bíróság az ilyen alapítványok jogszerű tétesülését a kormányhatóság jóváhagyásától függővé nem teheti és csupán azt vizsgálja, hogy a megengedhető célra szolgálóalapítás ténye létezik-e s a kormányhatóság jóváhagyásától függetlenül hatályos-e! Tekintettel azonban arra, hogy a bíróságnak feladata ily esetekben gondoskodni arról, hogy az alapítványok felett törvényeink értelmében gyakorlandó felügyelet lehetővé tétessék és azok a jogok, amelyek a kormányt ebben a hatáskörben megilletik, érvényesülhessenek, — a végrendelet hiteles másolatának a m. kir. vallás- és közoktatási miniszterhez leendő fel- terjesztését elrendelni kellett. Budapest, 1911. évi március hó 21. napján. Günther Antal s. k. Staud Lajos s. k. előadó. E Curiai határozat teljesen fedi azt a felfogást, amelyet a bíróságok legújabb eljárásával szemben egyházaink az autonómia alapján elfoglalnak, ezért is ezt az érdekelt körök figyelmébe ajánljuk. Raffay Sándor. — A kérdés tehát ugylátszik megoldást nyert, legalább a bíróságok részéről, vagyis hiába fog okoskodni az alapítványi ügyigazgató, aki ezt a jóváhagyási elméletet indítványozta, a bíróságok ezután valószínűleg kifogják adni a birói letéfben őrzött vagy hagyaték- birósági átadástól függő a apitványokat az egyházi hatóságnak kormányhatósági jóváhagyás nélkül is. Miután azonban a felsőbíróság határozata csak arra az esetre terjedő hatállyal kötelezi az alsóbiróságokat, amely ^Kárász ésszef efesáfiitja, (gonosz csefre hitanitja, — — 2nd már tied fészert! III. CXBsűfűii. (Sámuel II. 18. r.) (iímnon Beteg, héri apját, «Kiifáje fiozzá «Tfiáinár fiúját ápolja, ó gyógyítsa, «Beteg Liliét pidámitsa, — «Xfiámáp elment fiozzá. — «Hord fegyek, fiooá menjek? fopős hézzef megejtettek «Jzraefneh szégyenére . . . «fofyjon érte szived vére, Cjyafázatos emfier! «Jfiámár panaszát megfiaffja, (íXfisofon a @ápid fia, — «Kardja csördüf, pajzsa dördüf — — 8zt Búgomért! — hop ja pördiif — 8 pérBen fekszik (útimon. «Jfirnöh jő, jefenti, ItarczSan, fiogy mi történt — ^hápid kiráfij fiát IsIBsofont megöftéh. ^Dápid a fiírt fiaffpa széttépi palástját 8iratja IsIBsofont, szerefmetes fiát — — (sIBsofon, (sIBsofon szerefmetes fiam (slfisofon nincs toBBé! — £hit fecsegtek nékem, fiogy megérdemelte, lázadó fegyverét apjára emefte. gazság, gafád gazság, fiogy öt megöftéfek, «Kardéfre fiányatfafi mind, ti rongy ppiBékeh, (áfisofon, (sifisofon, szerefmetes fiam télfisofon nincs töBBé! — ^lüt nékem a tömény! ^llit ér minden kincsem (slBsofon fia megfiaft, (sIBsofon fia nincsen!
