Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-06 / 19. szám
1911. május 6. Evangélikus Lap. 19 sz. 7 oldal. maniczkyak, Radvánszkyak stb., több mint száz esztendeje állandóan szolgáltatnak ki a birtokaikon levő lutheránus ekklézsiáknak, papoknak és tanítóknak tűzifát, mint évi járulékot. Ha pedig egy Prónay vagy Radvánszky ősi birtokát katholikus embernek eladná, kinek jutna eszébe azt a katholikus földbirtokost, azoknak az egyházi szolgáltatásoknak továbbra való fizetésére kötelezni, amelyeket a lutheránus földesúr a lutheránus egyháznak kiadott ? Már pedig, ha ez a követelés képtelen és jogtalan, miért le- gyen jogos a rk. plébánosnak hasonló alapon nyugvó követelése? Ha a tekintetes kir. Ítélőtábla nézete mcg- állana, akkor voltaképpen minden egyházi szolgáltatás, amelyet ingatlan vagyon birtokosai saját céljaira hosszabb időn keresztül teljesítettek, a dologi teher természetével bírna, aminek pedig semmi észszerű alapja nincs, mert a földnek nincs vallása és mert nem azért fizet valaki egyházi adót, mert ő földet bír, hanem azért, mert papja és kántora egyházi szolgálatait igénybe veszi. A földbirtok csak a szolgáltatás mértékére bír befolyással, de nem alapja a szolgáltatásnak. Már az egyetemen úgy tanultuk a jó Pau- lertől, hogy a kötelezettség megszűnik, ha a jogosult és a kötelezett közötti jogi kapocs megszűnik (1. Pauler Észjogtan.) A lókuti birtok tulajdonosa és a lókuti rk. plébánia között megszűnt a jogi kapocs, midőn közöttük a parochiális kötelék megszűnt és ezért nincsen annak semmi jogi alapja, hogy én mint protestáns vallású oly egyházi szolgáltatások fizetésére köteleztessem, amelynek semmi hasznát nem veszem. A m. kir. Kúria 1910. évi március hó 28-án 5094 szám alatt következőleg Ítélt: ,.A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja az abban jelhozott, valamint az elsöbiróság Ítéletéből elfogadott indokoknál fogva 4 A kúriai ítélet indokolása feltűnően felületes. Helybenhagyja a győri kir. tábla ítéletet, az abban felhozott, valamint az első bíróság ítéletéből elfogadott indokokból“. A győri kir. tábla ítélete azonban mind elveti a veszprémi törvényszék indokait, sőt megváftoztatja annak ténymegállapítását is. A veszprémi törvényszék három indokot hoz fel és így miután a Kúria nem az elsőbirósági ítélet indokaiból, hanem az „abból elfogadott indokokból“ hagyja helybe a tábla ítéletet, nem tudjuk, vájjon annak összes indokait elfogadta-e ? De azt sem tudjuk, vájjon elfogadja a győri tábla ténymegállapításait? így nem szabad kúriai ítéletet indokolni és, különösen nem oly fontos ügyben, amelyre az egész protestárís világ figyelme irányul. A kir. táblai ítélet ellen beadott felebbezés indokaiból, amelyeket közöltünk és amelyeket megcáfolni a kir. Kúria nem tartotta érdemesnek, eléggé kitűnik a kúriai ítélet tarthatatlansága. A győri táblai ítéletnek a Kúria által elfogadott egyedüli indoka a dologi teher fennállása mellett hosszú időn keresztül folytat ott gyakorlat. vagyis az úgynevezett elbirtoklás. Itt mindenekelőtt azzal az önkényes feltevéssel találkozunk, hogy a róm. katholikus földbirtokos egyházi terhét kapcsolatba hozzák az ingatlan birtokkal. Már pedig hol van itt a jogi kapocs? Ha a róm. katholikus földesúr a papnak azért, mert néki a pap misézik, évenként 12 öl fát ad, mi köze ahhoz az ingatlannak ? miért terheli ez az ingatlant? Érre igazán bár mint törjük is fejünket más megfejtést nem tudunk, mint azt, hogy azért terheli, mert ezt a kánon jogi felfogás igy kieszelte, mert a pap jövedelmét a földesúr exisztenciájá- tól függetleníteni akarta. De hát a huszadik században kanonjogi felfogás és kanonjogi elvek szerint kell Magyarországon ítélkezni? És ha ezek a kánonjogi elvek valamikor Magyarországon respektáltattak, nem e lettek-e azok halomra döntve a magyar vallásegyenlőségi törvények és a telekkönyvi rendeletck által? No de feltéve, azonban semmiképpen meg nem engedve, hogy Magyarországon az ingatlanokra való jogviszonyok megítélésénél mai nap még kánonjogi elvek lehetnének irányadók, akkor sem áll meg az elbirtoklás indoka. Az elbirtoklás lényegéhez tartozik, hogy az, aki valamely tartozást teljesít, az, aki ellen elbirtoklást allegálunk, ne legyen semmiféle jogcímen a tényleg szolgáltatott kötelezettség teljesítésére kötelezve. A „sua sponte“ teljesítés állandósága adja itt a jogalkotó tényt. Ha a teljesítésnek bármiféle más jogalapja van, például a parochiális kötelékhez való tartozás, akkor ezen jogalap tartama alatt nincs elbirtoklás. A te jogelődöd 100 éven keresztül adta a fát, tehát veled szemben elbirtokoltam a jogot, mondja a plébános a protestáns földbirtokosnak. Hamis következtetés! A jogelődök 100 éven keresztül fizettek, mert katholikusok voltak, kötelességük volt a róm. kath. parochiát fentar- tani, de ez a protestáns földbirtokosnak nem kötelessége. Még tarthatatlanabbak azok az indokok, amelyeket a Kúria az első bírósági ítéletből el