Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-05-06 / 19. szám
I. évfolyam. 19. szám. Budapest, 1911. május 6. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II , Fő utca 4. ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Főmunkatárs: RAFFAY SÁNDOR AZ CLÖriZCTÉS ÁRA: Kgész évre 14 K, fél- évre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA: Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 20 kor., (éloldal 10 korona, negyedoldal 5 korona. Kisebb hirdetések (p.lly.i/ petit betűkkel minden s/óert 4 fillér. Többszörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: (Sz—o.): Katholikus föld. — Tárca: Czókus László: Hogyan nézett ki a Krisztus? — Belohorszky Gábor: Szubjektivizmus. — R.: Szociális feladataink. — Egyetemes adóalapi szabályrendelet. — Hírek. — Hirdetések. Katholikus föld.' (Sz—o.) Tehát van mégis a XX-ik században Magyarországon katholikus föld! Vagyis van oly jogállapot, hogy valamely ingatlannak birtokosa tekintet nélkül hitvallására, p római katholikus egyháznak adózni köteles, tekintet nélkül arra, hogy azokat az egyházi szolgáltatásokat, amelyeknek fejében az adózás eredetileg elvál- laltatott a föld mindenkori birtokosa igénybe veszi vagy nem. A magyar kir. Kúria alább közölt ítéletével, amellyel az alsófokú bíróságok ítéleteit helybenhagyta, kimondotta, hogy a lókuti birtok dologi terhét képezi az a fajárandóság, melyet a lókuti róm. katholikus plébános és a róm. katholikus kántor az evangélikus vallásé földbirtokostól követelnek. Abban a véleményben voltunk, hogy eltekintve a kegyúri viszonyból folyó terhektől, amelyekre nézve per abusum kifejlődött az az állandó gyakorlat, hogy azok a kegyúri jogot élvező birtok dologi terhét képezik, minden olyan követelés, amely párbér vagy más egyházi szolgáltatás címén a katholikus egyház alkalmazottjai részéről nem katolikusokkal szemben támasztatik, a hazai fennálló törvények szerint minden jogos alapot nélkülöz és hogy a tájékozatlan közigazgatási hatóságok részéről elrendelt végrehajtások kizárólag zaklatásoknak minősítendők, amelyeknek semmi törvényes alapja nincs. Ebben á hitben megerősített a vallásügyminiszternek legutóbb tett kijelentése is, hogy „intézkedés történt, hogy ily címen protestánsok ellen követelések ne támasztassanak“. És ime a magyar kir. Kúria ellenkező véleményben van és a vallásügyminiszter minden méltányossági érzülete és belátása mellett kénytelen lesz a közigazgatósági hatóságoknak szabad kezet engedni, amikor az ily követelések behajtása körül segédkeznek. A lókuti sérclmi ügyben az evangélikus vallású Ruprecht Olivér azt kérte biróilag megállapíttatni a veszprémi kir. törvényszéknél, hogy az a fajárandóság, amelyet tőle a lókúti r. k. plébános és róm. kath. kántor követelnek, nem képezi a lókuti birtok dologi terhét. Alperesként br. Hornig veszprémi .püspök tszerepelt, aki a legkülömbözőbb jogcímekkel akarta a plébános és kántor követeléseit megindokolni. Az ítéletek szövege a következő: 1790 1910. Polg. A veszprémi kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja s kötelezi hogy br. Hornig Károly alperes részére 297 K 40 fillér, Dombai János és Eszlényi János részére 310 K 60 fillér perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: Nem vitás, hogy a viszonválaszhoz 6. sz. alatt csatolt canonica visitatio szerint a lókuti uradalom a lókuti róm. kath. plébános részére 18 öl, a lókuti róm. kath. tanító részére 6 öl hasáb tűzifát köteles évenkint kiszolgáltatni. Felperes azon az alapon, mert ő nem róm. kath. vallású, noha az uradalomnak tulajdonosa, azt kéri keresetében, hogy mondja ki a királyi törvényszék mikép ő ezen egyházi adó természetével biró szolgáltatás teljesítésére mint ág. evang. hitvallású egyén nem kötelezhető s kérte alpereseket a peri költségek megfizetésében marasztalni. Alperesek a kereset elutasítását kérték és pedig első sorban formai okokból nevezetesen, hogy felperes nem kizárólagos tulajdonosa a
