Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-22 / 17. szám

1911. április 22.

Evangélikus Lap. 17. sz.

9. oldal

a katholikus közvéleményt megmérgezi. Az Ítélkezés hiányát, a tunyaságot a gondolkodásban, a farizeus felfogást a centrum sajtója nevelte nagyra Ez a sajtó okozta főkép a katholicizmus mostani helyzetét, amely a pápa és a püspök előtt bizánci farkcsóválásban nyilvánul, akiknek inlézkedéseit még akkor is dicséri, amikor arra szükség nincs. A nemesebb elemek undorral fordulnak el ezen viselkedéstől. De a szószékről és a gyónó székben ezek rossz katholikusnak lesznek bélyegezve.

A kulturmunka, a művészet és irodalom terén a katholicizmus igen szomorú állapotban leledzik. Az az ember, akiben az egyéniség meg van ölve, nem lehet művész. Régen nincsenek már jelentőséggel biró katholikus művészek és költők. A mai katholicizmus a szellemi plebs, a művelődési prolelárság nívóján nyugszik

Katholicizmus és tudomány? A katholicizmus ellentétben a középkorral, a tudománynak ellensége lett. Már az nem tudomány, amidőn az egyház mondja : Csak kutass, de én előre megmondom neked, hogy mit süthetsz ki. vagy legalább azt, mit nem szabad kisütnöd ! Ez nyilván komédia, kár az időért és fáradságért !

A valláserkölcsi életet érintő veszélyről Funk következőleg nyilatkozik:

A katholicizmus lenne a keresztyénségnek minden embert kielégítő legtökéletesebb formája. Katholicizmus = egyetemleges, mindent átölelő, az emberi élet minden nyilvánulásait az Isten szolgálatába hívó vallás. Minden átszellemül, minden istenitve lesz. Ebben van az előny, de ebben rejlik a veszély is A veszély az, hogy az eszköz céllá változhatik. Isteni tisztelet, szentségek, dogmák csupán eszközök, de már mint cél lépnek előtérbe. A szentségek előtt való túlságos és egyoldalú hódolás közönyt, lustaságot, lazaságot és főleg a külsőnek becsülését és az álszenteskedést szüli. De nem lehet elég erélyesen hangsúlyozni, hogy a szentségek és az istentisztelet a katholikus keresztyén- ség lényegét alkotják és senki sem mondhatja magát katholikusnak, aki ezeket nem tudja méltányolni és vallási erejüket nem tudja felhasználni.

Funk a nagy reformot, amelyet a modernisták terveznek, nem harc és küzdelem, hanem a katholikus hitélet vallásos belső magvának a salakoktól való megtisztítása által akarja elérni. Szóval a modernisták nem akarnak szakadást, hanem az egyházban bent akarnak maradni és azt a maguk részére megtartani.

— Eddig Husstól és.Luthertől kezdve még minden reformátor ezt akarta de egyiknek sem sikerült. (Szerk )

Funk belátja, hogy a római tekintély túlfeszítésé- ben van az akadály és a veszély. Mindamellett a „Los von Rom“ jelszót elitéli. Habár a katholicizmusba újra a germán elemet óhajtja bevonni, fél az egység meg- bolygatásától, amelyre a keresztyénségnek szüksége van. Elszakadás, harc, gyűlölség nem a mi elemünk, mondja Funk és semmi esetre sem szabad még fel nem ébredt katholikus testvéreinket cserben hagyni és védtelenül az ultramontanizmusnak átengedni, Persze nem engedjük eszményeinket, lelkiismeretünket római dekrétumok által elrabolni, erre a pápa nem elég hatalmas

Funk felszólalása után az esseni ókatholikus egyház lelkésze Rachel helyesen utalt arra, hogy következetlenség van abban, ha azok, akik a római ultramon- tanizmus ellen síkra szállanak, a külső egységet a belső nélkül fentartani kívánják.

Végül a „Katholiken alter Färbung“ egy híve szólalt fel, aki köszönetét mondott Funknak, hogy az egyházról mégis szeretettel beszélt

A modernisták ezeket a konferenciákat minden második hónapban ismétlik.

(Das Neue Jahrhundert.)

Egyetemes adóalapi szabályrendelet

1. §. A magyarországi ág. h. ev keresztény egyetemes egyház addig is, míg egyházi és iskolai szűk ségleteinek kielégítése iránt a magyar állammal szemben támasztható és történelmi alapokon nyugvó igényei külön országos törvény által rendeztetnek, az e célra nyert állami hozzájárulásból s esetleg más az egyete mes egyház rendelkezésére álló segélyforrásokból, az egyetemes közgyűlés kezelése és rendelkezése alatt, külön számlán vezetendő egyetemes alapot létesít, amelynek rendeltetése az egyes egyháziagokon nyugvó, elviselhetetlenül súlyos adóteher könnyítése, az egyház- községeknek nyújtott segély közvetítésével és ezen segély felhasználásának pontos ellenőrzése mellett

2. §. Az egyetemes adóalapba az évi államsegélyből évenként 415.400 korona lesz közvetlenül beutalandó.

3. § Az egyetemes adóalap évi bevételei mindig az utána következő évben fordítandók segélyezésekre.

4. §. Az egyetemes közgyűlés az adóalap kezelését az egyetemes elnökség elnöklete alatt, az előadói tisztet ellátó jegyzőből és kerületenként választandó 4—4 tagból (2 világi, 2 egyházi) álló bizottságra bízza, mely eljárásáért az egyetemes közgyűlésnek felelős.

5 §. Segélyért folyamodhatik minden olyan anya vagy leány-egyházközség, melynek rendes egyházi adója, tagjai egyenes állami adójának — beleértve az általános jövedelmi pótadót is — 35°/oát meghaladja A 35°/o felül eső és a rendes évi szükséglethez megki- vántató összeget az adóalapi bizottság a rendelkezésére álló összeghez mérten fogja a lehető legalacso nyabb % ig csökkenteni. Évenként hiánnyal küzdő, gyenge (missziói) gyülekezetek, melyeknek megerősítése egyetemes egyházi érdeket képez és amelyek eddig is csak külső segély által tarthatták fenn magukat, vagyoni helyzetük, adóterhük s költségvetéseik tekintetbevételével a segélyézésnél külön elbírálás alá esnek.

6. §. Minden egyházközség, amely a segélyt a jelen szabályrendelet életbeléptetése után igénybe venni kívánja, tartozik kimutatni, hogy egyházi adó fejében a megelőző évben rendes évi szükségleteinek fedezé-. sére: a) munkára képes minden egyházközségi tagja az E. A. 252, 253. és 255. sjij-ai értelmében személyes járandósággal arányosan, b) az egyházközség területén egyenes állami adóval megrótt minden egyén az E A. 256. § ában előírt módon meg volt terhelve és c), hogy az a) és b) alatti egyházi járulékok (készpénz és termények, szolgálmányok) együttes összege, avagy, ha az állami adóalapján egyházi adó kivetve nincs, az a) alatti személyes járandóságok egymagukban az egyházközségi tagok egyenes állami adójának 35°/o-át meghaladták.

Az 1913-ban beadandó kérvények alapján csak azon egyházak tarthatnak igényt segélyezésre, ame