Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-08 / 15. szám
4. oldal Evangélikus Lap. 15. sz. 1911. április 8. népeknél a közvetítő vezérfonal, amely a sötétségből a világosságba vezet, amely neveli, előkészíti a népet a tökéletesebb világfelfogásra, mely megőrzi benne a kegyeletet az Istenség és a krisztusi eszme iránt. Szóval hiányzik náluk a haladó protestantizmus befolyása, amely látni tanít ugyan, de nem irtja ki a múlt emlékeit, nem rontja le Krisztus országának alapkövét, a szereíetet. Ez a mi feladatunk, protestáns testvéreink! Fel kell ráznunk annak a 4 millió magyar protestánsnak az öntudatát, meg kell győzni őket arról, hogy ebben a magyar hazában az igazi protestáns szellem felébresztésével és munkájával meg lehet akadályozni azt, hogy akár a sötétség, akár a féktelen „szabadgondolkodás“ kapui diadalmaskodjanak fölöttünk. A Jatho-eset. — Protestáns anti modernisták. — Midőn a római pápa küzdelme a modernizmus ellen az egész világ érdeklődését felhívja és a felvilágosodás hívei, tekintet nélkül felekezeti hová- tartozásukra, megbotránkoznak azon, hogy a Vatikán a szabad gondolatot eskük kivétele által iparkodik elfojtani, panaszkodni, mintha semmi bizalmatok irántam nem volna. Magyarország szép királyság, de még most nagy rendetlenség van benne. Mi mindnyájan magyarok vagyunk, de tartozunk egymást kölcsönösen szeretni, mert a szeretet őrzi meg a békét és a birodalmat“. A követség: „Mi gyakrabban s épen nem régiben is küldötteink által bejelentettük magunkat, de épenség- gel fenyegetésekkel riasztottak el bennünket. Reméljük mégis, hogy a kegyelem kapuja Őfelségénél számunkra még eddig nincs bezárva. De hogy lehetne ott őszinte kölcsönös szeretet, ahol valaki a saját vérét csupán azért, mert az nem katholikus, gyűlöli és üldözi“. Őfelsége: „De ti enmagatok közt sem vagytok egyezők----Mondjátok meg nekem, hol vagytok megs értve? mit, mely helyen, mely megyében vettek el tőletek?“. A követség: „Mi sérelmeinket folyamodványunkban a legalázatosabban kifejeztük. Most is folytonosan háborgatnak bennünket filiáinkban; nem rég is Sárosmegyében három templomunkat elvették; és ebben az ügyben múlt nyáron Felségedhez legalázatosabb folyamodás is ment“. Őfelsége: „Nem akarjuk, hogy rajtatok jogtalanság és erőszak essék, hanem hogy kölcsönösen szeressétek egymást“. ime azt tapasztaljuk, hogy a mi orthodoxaink Németországban ugyanazon a nyomon haladnak és egy evangélikus lelkész ellen, aki szabad szellemben prédikál, téves tanítás (Irrlehre) miatt a hivataltól való elmozdítás iránt az eljárást megindították Jatho, a nagytehetségű és közkedveltségnek örvendő kölni evangélikus lelkész, az, akit a porosz evangélikus Oberkirchenrath Berlinben 1911. évi január 7-én kelt rendeletével felhívott, hogy magát azokra a téves tanításokra nézve igazolja, amelyeket a szószékről és az irodalomban hirdetett és amelyek nem csupán egyes keresztyén tanoktól, hanem egyáltalában mindentől ami íek a neve keresztyénség, annyira eltérnek, amily mértékben ezt eddig senkitől sem tapasztalták Kilátásba helyezi egyúttal az Oberkirchenrath, hogy amennyiben Jatho tévtanításait vissza nem vonja és meg nem Ígéri, hogy azokkal felhagy, ellene az egyházi törvény szerint fognak eljárni, amely szerint egy kollégiális bíróság lesz hivatva eldönteni, vájjon a lelkész tanításai az egyház tanaival annyira ellentétbe jutottak-e, hogy annak további működése az országos egyházon belül a szentírásban megszövegezett és a hitvallásokban kifejezett isteni igével többé meg nem egyeztethető. A vádak, amelyeket Jatho ellen felhoznak a következők : 1. Cikkeiben egy Istenről beszél, aki az „örökös keletkezés“ (das „ewige Werden“) és akit úgy kell felfogni, mint a „mindenség végtelen fejlődését“. Ez az Isten a „mozgó elem“ (das „Bewegliche“), amely csak A követség: „A gyűlölség és az üldözés vallásunk tanításaival ellenkezik". Őfelsége: „Az én vallásom is ugyanezt tartja és, ha ez nem így volna, még ma megtagadnám és itt hagynám Bécset“. A követség: „A mi vallásunk a kölcsönös szere- tetet különösen követeli s mi nem is kívánunk semmi egyebet mint, hogy a mi polgártársaink szeressenek bennünket s ne üldözzenek. Nem lehet arra példát se felhozni, hogy valaha is panaszkodtunk volna, amikor jó móddal az igazságról akartak bennünket meggyőzni: de az fáj, mikor nekünk, kik okot nem adtunk rá, üldözésünkre sietnek és ellenünk épenséggel erőszakot alkalmaznak“. Őfelsége: „Melyikötökkel erőszakoskodtak?“. A követség: „Velünk ugyan nem, de van rá száz példánk, hogy hitsorsosainkat veréssel, bebörtönzésekkel és más sértő módon kényszerítik“. Őfelsége: „Hogy lehet az, hogy az efféléket mégsem tudhatom meg?“ A követség: „Minden részlet nem juthat Felségedhez; ezenfelül panaszainkat a dicasteriumok elé kell vinnünk, azok pedig elleneseink“. Őfelsége: „Gyertek egyenesen hozzám, ha panaszkodni valótok van; akár minden hónapban kétszer- háromszor is; s ha valami olyan végzést kaptok,
