Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-01 / 14. szám

1911. április 1. Evangélikus Lap. 14 sz. 3. oldal tómban kissé éles voltam, ebben túllicitált az „Evangélikus Örálló“ szerkesztője és így — kvittek vagyunk. Áttérve Pröhle cikkére, az első vád, amely- lyel engem illet, az, hogy amit a mindenség- ről mondok, lerontja hitünket. Hát abban igaza van, hogy a természettudományok, a geológia és az asztronómia alaposan lerontották a világ teremtésének azt a történetét, amelyet a Gene­sis tartalmaz. Ezt a hitet azonban nem a „Quo vadis“ rontotta le. Hiszen maga Pröhle sem hitte már előbb sem, hogy az Isten az első napon teremtette a világosságot és csak a ne­gyedik napon a nagy égi testeket. És nem lehet tőlünk kívánni azt sem, hogy a teremtésnek hat nap alatt történt befejezését elhigyjük, ami­kor a tudomány kétségtelenül kimutatja, hogy sok millió esztendő telt el, amíg az izzó föld abba az állapotba jutott, hogy rajta szerves lények létezhessenek. Én tehát semmiféle hitet le nem rontottam azzal, hogy a mindenségről a tudományos kutatás eredményeit ismertettem, mert az a hit, amelyet az orthodoxusok az isteni kinyilatkoztatás iránti tiszteletből fentar- tani akarnak, már régen nem létezik Azt mondja azonban Pröhle, hogy ők is tudják, mit tanít a csilagászat és a termé­szettudomány. Nem is jut eszükbe, velük szem­tóztatik elfogadni. (Hát hogy aztán arra is készenlétben legyenek, hogy részleges sérelmekkel álljanak elő ] Úgy átszőtt pedig jónak, hogy ebben az ügyben használják fel Bessenyei György hadnagy úrnak, a magyar nemesi lovas testőrség tagjának a segítségét. Ez a generális úrnak október 3-ikára Őfelségénél ki­hallgatást eszközölt ki. Ezen alkalommal mikor a gene­rális a bugyii munkálatot bemutatta, Őfelsége kifejezet­ten megkérdezte hogy vájjon ez a dolog az evangé­likusokkal közöltetett-e és kijelentette, hogy nem akarja ezeket a helvét hítvallásúaktól elkülöníteni. [Egyformán akarja ügyeiket kezelni ] Ezután ugyancsak Bessenyei úr közbenjárására a generális urat és a többi követeket fogadta Őfelsége október 12-ikén Ezek akkor átnyújtották azt a folya modványt, melyet már előbbi időkben mindkét feleke- zetbeliek szerkesztettek s mely körülbelül 26 ívből állt s átnyújtották egyúttal annak rövid kivonatát, melyet gróf Teleky József kamarás úr németül fogalmazott. Ezeket Őfelsége kegyesen vette s kijelentette, hogy mindeneket meg akar fontolni. Hazatért ezután a generális úr, [ellátogatott Ácsára Prónay Gábor és László urakhoz] s azok felől, melye­ket ő és követtársai Bécsben végeztek, kioktatta az evangélikusokat is. Egyúttal azt is jelentette, hogy Őfelsége az ő követeiket is várta. beszállani. De amellett, sőt részben annál tuda­tosabban hirdetik a teremtő nagyságát és böl­csességét. Én azonban szerintük ily eredményre nem jutok. Ez az eretnekség! Már bocsánatot kérek, de ez egyszerűen nem igaz, mert én a „Quo vadis“-ban igenis ugyanazon eredményre jutok, midőn az asztro­nómia kutatásainak eredményét ezekkel a sza­vakkal fejezem be: „De ez a halál egyszersmind a feltáma­dás, mert amint ezt néktink az itt-ott lángra gyűlő égitestek ezrei bizonyítják, a kihalt testek egymásba ütközése vagy gázködökbe fúródása folytán egy világ gyűl meg. A tömeg újból izzóvá válik és a világ halála egyszersmind egy új világnak a megszületése. Isten! A te min­denható hatalmad előtt teborulunk, mert sze­meinkkel látjuk azt, amit az ember aggódó elméje keres, látjuk az örök életet.“ És lekicsinylése-e az Isten hatalmának, vagy lerontása-e az Isten mindenhatóságában való hitnek az a megjegyzésem, hogy azok, amiket a látcsővel felfedezünk, oly bámulatos csodák, hogy ezekkel szemben a keresztyén legendák összes csodái csak igen gyönge és halvány képét adják az Isten hatalmának és megnyilvá­nulásának Bizony, kedves orthodox testvéreim, én arro­Miután tehát a dolgot azok, akiknek illett, bőveb­ben megtárgyalták [az acsai 1773 november 1-i evan­gélikus gyűlésen], Bécsbe követekül kijelölték: báró Zay Péter méltóságos urat mint főfelügyelőt, azután a bányai kerület részéről Prónay László konziliárius, a tiszán- inneni és tiszántúli részéről Újházi Dániel, a pozsonyi szuperintendencia részéről pedig Pongrácz Balthazár tekintetes és nemzetes urakat. A dunántúliaknak pedig megiródott, hogy annak a szuperintendenciának részéről is küldjenek ki valakit s utasítsák egyenest Bécsbe. El­határozták, hogy a küldöttség a reformátusoktól kijelölt utat kövesse és ezért a folyamodványt is Tihanyi Dániel tekintetes úr úgy fogalmazta, hogy a helvét hítvallásúaktól átnyujtottnak tartalmát adja csak mint­egy kivonatban, természetesen azoknak hozzáadásával, melyeket ott mellőztek, itt ellenben fontosaknak látszottak. [ 1774] február 10-ikén reggel a fentnevezett depu- tátusok Pestről elindultak. Mivel azonban a Dunán a jég miatt át nem kelhettek, Vác felé vévén útjokat, 13-ikán reggeli tájban szerencsésen megérkeztek Bu- csánra (Nyitramegyébe), báró Zay úr birtokára, ahol 14 ikét és 15-ikét vitatkozással és kombinációkkal töltötték. 16-ikán Pozsonyba érkeztek. Itt találták ugyan­abban a szállóban gróf Teleky József méltóságos urat, ki Albert királyi herceg őfensége, magyarországi hely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom