Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-01 / 14. szám

4. oldal

Evangélikus Lap. 14 sz.

1911. április 1.

gálom magamnak azt, hogy az az Isten, akit én a tudományos kutatások alapján megismerni tanultam, sokkal magasztosabb, hatalmasabb és fenségesebb képét adja az Istenség fogalmának, mint az Önök antropomorph Istene, akit a középkori festők egy jóképű öreg úr formájában festettek le szent képeiken. Nem lerontása, hanem tisztultabb felépítése az Istenben való hitnek az, amely az Isten lényének meghatározásánál, amely különben is csak a sejtés határai között mozog, mindentől a mi emberi, lehetőleg abstrahál és törekszik leszokni arról, hogy az Istent az ember képére teremtettnek képzeljük.

Azt kifogásolja továbbá Pröhle, hogy egy természettudományi tartalmú felolvasásban vallási kérdéseket tárgyaltam és hogy egy protestáns felolvasó estélyen, meg egy evangélikus lapban nincs helye a természettudománynak. Ej, ej! mintha ezt az érvelést már másutt hallottuk volna. Hát persze hallottuk, még pedig egy igen kompetens embertől, a római pápától, aki nem egy encyklikában hangsúlyozta azt. hogy az igazságnak két külön területe van, a természetfölötti és a természeti rend. Teljesen egy nézeten van erre nézve Pröhlével dr. Dudek János, róm. kath. író, aki a „Modernizmus és a katholi- cizmus“ című könyvében a tudomány által felfedezett igazságokkal szemben így védekezik:

tartó hívására jött oda. Ettől igen hasznos tanácsokat kaptak.

17- én Halász István ágens úrral és másokkal tanácskoztak.

18- ikán Bécsbe mentek és a „Szarvas“ vendég- fogadóba szálltak.

19 én Pongrácz úr reggel rögtön elment egy bizonyos úrhoz, attól megtudakolta, hogy s mint állanak az ügyek s azt a többi követeknek is jelentette S mintha ez biztatta volna, hogy a folyamodvány mihamarabb elké szüljön, Pongrácz úr legott hozzálátott a munkához.

20- ikán ugyancsak Pongrácz úr azokat a részeket dolgozta ki, amelyeket a Pesten összeállított instan ciába beteendőknek vélt. Ezeket a részeket néhányan a deputátusok közűi át is nézték. Eközben odahívták Drozdik János ágens urat is; tőle is hasonlóképpen hasznos információt kaptak. Minthogy pedig a dunántúli követ nem jött, futárt küldtek Sopronba a konvent- hez levéllel, hogy a főinspectornál s a szuperintendensnél követ küldését sürgessék, hogy a királynő azt ne higyje, hogy a dunántúliak nem éreznek együtt a többiekkel

21- én és 22 ikén, amikor is Bessenyei úr Pestről megjött és 23-ikán Ujházy úr a már ilyenformán megfogalmazott folyamodványt német nyelvre fordítgatta mert abban egyeztek meg, hogy német nyelven terjesztik föl, nem latinul; Pongrácz úr hát már a végit mindjárt németül szövegezte.

„Mert hát mi az az igazság? Van emberi és isteni igazság. Az első változhatik, az isteni változhatatlan, örökké ugyanaz. Az isteni igazság nem képezheti az ész rendszeres kutatásának tárgyát, mert az Isten által kijelentett természetfölötti igazságokra az ész magától rá nem juthatott és miután tudomására jutottak, fogalmi tartalmukat felfogni nem képes. Hogy egy Istenben három személy van, hogy Krisztus egy személyben Isten is, ember is, a pozitív isteni kinyilatkoztatás igazságai, melyeken az emberi ész mit változtasson? Ezek hittitkok, amelyeket alázatos hittel kell fogadni.*

így Dudek és így Pröhle 1 Egy táborban vannak, azt el nem lehet tagadni, de ha így van, akkor mit keresnek ezek az urak a protestantizmus táborában? Egy „hittitokkal“ több vagy kevesebb, az már nem nyom a latba. A fődolog az elvi álláspont. Aki Krisztus testi feltámadásában és mennybe fölszállásában hisz, miért nem hinné el a szeplőtelen fogantatás hittitkát, amely különben el van mondva a Szentírásban és aki az utóbbit hiszi, miért nem hinne a Szűz Mária mennybemenetelében, amint azt az „Assunta“ festői a Cinquecentoban oly szé* Lásd a „Modernizmus és protestantizmus“ című felolvasásomat.

24-ikén, 25-én és 26-ikán bár Ujházy úr a fordítást még nem fejezte be, mégis időnyerés céljából Teleky gróf úr, Drozdik János és Nagy Sámuel ágensek s néha Bessenyei úr jelenlétében is úgy a latin, mint a német folyamodványt együttesen meghányták- vetették s ahol szükségesnek látszott, módosították. Ujházy úr aztán a felmaradt időben munkáját befejezte.

27-én és 28-ikán a német folyamodványt két példányban tisztázták, egyet eredetinek, az uralkodó Őfelségének, a másikat másolatnak a felséges császár számára. Mivel pedig Bessenyei úr a kihallgatás előkészítéseképpen a négy kiküldött nevét, (mert a dunántúli részből mindaddig még senki sem érkezett) benyújtotta, de azt meg elfelejtette közben bejelenteni, hogy nemcsak hogy munkájukkal nincsenek még készen, hanem a dunántúli követ sem jött meg: ezért hát Őfelsége 27-ikén abban a hiszemben, hogy a követség meg fog jelenni, a szokott kihallgatáson kérdezősködött utána. Minthogy azonban a küldöttek arról mitsem tudtak, hogy 27-ikén mennek s nem is jelentek meg, Őfelsége ugyanezen napon kegyesen azt méltóztatott rendelni, hogy a következő vasárnapon, tudniillik március 6-ikán jöjjenek S ámbár Bessenyei úr előterjesztette Őfelségének, hogy a küldöttség március 1-re már annyira kész lesz, hogy amikor Őfelsége parancsolja, audienciára megjelenhet,