Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-11 / 11. szám
1911. március 1!. Evangélikus Lap. 11. sz. 5. oldal Igen szépek ezek az intézkedések magukban véve szociális szempontból, ámde maholnap odáig juttatják a dolgot, hogy ingókra foglalást törvényszerfileg a szegényebb néposztálynál már alig lesz lehetséges vezetni, holott köznépünknek nagyrésze, zöme oly egyénekből áll, akik képesek lennének ugyan az egyházi járulékot megfizetni, s e miatt nem mennének tönkre, hanem ha ingó végrehajtásra kerülne a sor, úgy a törvény által engedett kedvezmények figyelembevételével ezen az úton rajtuk bármily kis összeget is behajtani alig lehet. És mivel a törvény ezen kedvező intézkedései mindazon végrehajtásokra alkalmazandók, amelyek közigazgatási úton történnek: így azokat az állami adóknál, s a köz igazgatási útra tartozó egyházi járulékok végrehajtási behajtásánál is alkalmazni kell. (L. 1883: 44. t-ez. 58 §. és 1909: XI. t.-cz. §-ait) A „kemény szavak“ igazsága. II. Berzsenyi Jenőnek a protestantizmus ellen az eddiginél is súlyosabb vádja az, hogy annak kebelében reakció észlelhető. E reakció jelenségei szerinte a szekularizáció elleni ellenszenv; a papi osztály kialakulása ; a feudális elemeknek a vezető állásokba való „keresve keresése“; a népjogok ellen való tüntetés ; továbbá ama törekvés, hogy a protestantizmus ma már gyűlés előtt is megpróbálkoznak a kép visszaszerzé- vel, de mert időközben a Kubinyi-testvérek egy oltárképet ajándékoztak a losonczi egyháznak, a „képháború lassanként magától aludt el. Hogy a lelkész ebben a kérdésben nem gondolkozott méltányosság nélkül, igazolja az a tény, hogy halála után a losoneztamási egyháznak hagyta örökül a képet Ott van az ma is. Miután a nagyméretű képet az aránylag kis oltáron elhelyezni nem lehetett, a tamásiak a templom egyik ablaka alá, közvetlen a lefolyó esőcsatorna fölé helyezték. Mintha csak tudatosan ki akarnák tenni az időjárás pusztító erejének. Arról is volt ugyan szó a tamásiak között — ezt hallomásból tudom — hogy a Krisztus alakját kivágva helyezik el, a már elavult, de azért érdekes oltárkép helyére. De ettől a képrombolástól visszatartotta őket az a tény, hogy a Krisztus alakjába beleesik az egyik gonosztevő keze. Milyen csodálatosan menti meg az Isteni gondviselés a műemlékeket. Az a bizonyos, hogy a kép fentartását tekintve, nincs megfelelő helyen. Hiába, művészi alkotás sem dacolhat az időjárás viszontagságával. Talán egy félszázad megőrli ezt, a losonczi egyház életében történeti jelentőségű festményt, amely esztendőkön keresztül foglalkoztatta a losonczi hívek kedélyét. Ma a tamási híveknek van egy a losoncziak előtt érdekes és értékes képük, amelyet úgy be nem állíthatnak, hogy érvényesüljön s van egy régi megavult oltárképük, amely az emberben nem megilletődést, hanem a pusztulásnak szomorú gondolatát kelti, hogy bizony itt volna az ideje a felújításnak. nem szellemi, hanem hatalmi tényező akar lenni; s végül, hogy visszautasítja az állami közoktatás eszméjét. Vegyük sorra ezeket a vádakat. Nézetünk szerint a szekularizációt a protestáns egyházak programmul nem tűzhetik maguk elé. Nem azért, mert a szekularizáció keresztülvitele a protestáns egyházakra nézve is nagy anyagi veszteségekkel járna, hanem mert a protestantizmusnak se a szelleméhez, se a múltjához nem volna méltó, ha csak azért követelné a szekularizációt, mert az a római kath egyházat meggyöngíti. Bennünket a szekularizáció kérdése nem érdekel. Politikai és közgazdasági kérdés az, amelynek megoldása tisztára állami és közgazdasági feladat. Ha ebbe a protestantizmus magát semmiféle formában bele nem ártja, nézetünk szerint helyesen és okosan cselekszik s e tartózkodásáért őt reakcióval vádolni merőben helytelen. Ami a papi osztály kialakulásának vádját illeti, B. J. úr ép úgy tudhatja, mint mi, hogy a protes- tant;zmus kebelén belül zárt papi osztály sohasem alakulhat. Ahol az egyházi élet minden terén megvan a világiaknak az egyháziakéval egyenlő közrehatása, ahol az autonómia minden egyháztagnak minden ügyben oly korláttalan nyilvánosságot és hozzászólást biztosit, mint a magyar protestantizmusnál: ott zárt papi osztályt elképzelni is lehetetlen. Lehet, hogy vannak egyesek, voltak is, lesznek is mindig akik a maguk egyéni súlyával, vagy erős akaratával az autonomikus szervekre, sőt gyüléEgy fél század múlva pedig tönkre megy az oltárkép, de tönkre megy a Van Dyk-másolat is. Ebből a bizonyságból kiindulva lépett elő alólirott azzal az eszmével, amit a losonczi egyház magáévá is tett, hogy felajánlja a losoneztamási egyháznak, miszerint jónevű festővel a régi, avult oltárképük helyére egy újat festett, az általuk kijelölt témáról, és cserébe visszakéri az apák által annyira vitatott Van Dyk másolatot, így aztán a tamási egyháznak is lesz egy művészi képe s a losonczi egyház pedig, újonnan épített tanácstermében helyezvén el a Van Dyk-másolatot messze idők számára megőrzi azt a festményt, amelyért egykor annyit harcolt s amelyhez talán némi joga is van. A kép visszaszerzéséhez az egyház az első lépéseket már meg is tette. A gyűjtést a maga kebelében megindította. Hogy a szükséges összeget mielőbb előteremthesse, húsvétvasárnapján nyitja meg azt a tíz napig tartó retrospektiv műkiállitást, amelyet a losonczi műszerelők és műpártolók műkincseiből rendez. A kiállítás anyaga oly gazdag lesz. hogy a vidéki tárlatok nívóját messze felülmúlja. Felekezeti külömbség nélkül résztvesznek benne az összes mfipártolók Nem tekintve azt, hogy ilynemű kiállítás ezideig még ösmeretlen, az egyház kulturális és anyagi szempontból is feddni fogja azt a sok fáradságot, utánjárást, amivel egy ilyen kiálítás rendezése jár. Losoncz, 1911 március hó. Wolf József ev. lelkész.
