Evangélikus lap, 1911 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1911-03-04 / 10. szám

S. oldal

Evangélikus Lap 10. sz.

1911 március 4

T emplomaínk.

A csetnekí evangélikus templom.

Évszázadok ófa áll a csetneki evang. templom, mint az ágost hitvallású evang. egyház egy hatalmas emléke a világ zajától félreeső csendes csetneki völgyben. Hogy mikor épült, a krónikák nem regélik, miután azonban az oltár egy feliratából olvasható „Hoc opus continuatum est, per magistrum Simonem, Emerico sub vitrico, anno reparatae salutis millesimo, CCCCIX“, vagyis miután 1409-ben az oltár már megvolt, másrészt az Árpádkori templomok nem épültek gót stylusban, azt kell következtetnünk, hogy a 14-ik században, az Anjouk korában lett felépítve. Annyi bizonyos, hogy amidőn a hussziták

A „kemény szavak“ igazsága.

I.

Újabb időben mind többször hallunk vádat a protestantizmus ellen. Ha ellenfeleink emelik a vádat, még értjük valahogy, de ha tulajdon híveink támadnak reánk, azt kimagyarázni is, megemészteni is sokkalta bajosabb. De éppen ezért kell az ilyen támadással komolyan leszámolnunk, tanulságait megállapítanunk, intéseit megszívlelnünk.

Múlt számunkban közöltük azokat a súlyos vádakat, amelyeket az ősi, hithű Berzsenyi-család egyik tagja emelt a Protestantismus ellen. Mi e vádak igazsága? E kérdés senkinek se lehet közönyös, mert az erők és értékek mérkőzésének e hatalmas korszakában nagyon is életbevágó dolog annak tisztázása, vár-e ránk

Felsőmagyarországot ellepték és ezen templomot is- elfoglalták, a templom már létezett és téves az a nézet, hogy a templomot a hussziták építették. A reformáció körülbelül 1530-ban foglalt itt tért és azóta a lutheránusok birtokában maradt a templom a mai napig. Az ellen- reformáció hullámai itt már nem voltak oly erősek, hogy a lutheránizmus ezen régi védbástyáját megtörhették volna. A róm. kath. templom csak Mária Terézia korában épült és eleinte alig voltak hívei. A templomban van sok érdekes történeti emlék, amelyekből lapunk első számában az oltár képét már közöltük.

jövő? Hogyan biztosíthatjuk azt magunknak? Miképp tehetjük azt magunkra nézve minél kedvezőbbé?

Berzsenyi Jenő abból indul ki, hogy a protestantizmus magát tanítóegyháznak szokta és szereti nevezni, de ebbeli hivatását már nem teljesíti. A szószék a maga száraz, unalmas prédikációival többé sem az ifjúságot, sem a felnőttek seregét nem tudja többé kielégíteni. Honnét ez a vád?

Az utolsó két évtized folyamán sokat írtak az egyházi lapok arról a kérdésről, vájjon az Áronok*. avagy a Mózesek-e az okai annak, hogy templomaink feltűnő módon üresednek? Majd az a kérdés foglalkoztatta a figyelő lelkeket: miért nincsen hatása a mi prédikálásunknak ?

Az ember és társadalma az utóbbi évtizedekben mélyreható külső és belső változáson ment át. Az átmenet még folytonos ugyan, de már nem olyan kap—