Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)
Második parancsolat. Ne vedd hiába fel Isten nevét
D© az Isten nevével való visszaélés legnagyobb mérvet mégis a lelki s a lelkiismeretet érintő dolgok terén ölt, amikor hamis tanítók lépnek fel és az ő hazug lim-lomjukat Isten szava gyanánt kínálgatják. íme, van itt mód bőven arra, hogy mindent Isten nevével ékesítsünk, szépítsünk vagy igazoljunk, akár közönséges világi adás-vételről, akár a hitnek, vagy tannak felsőbbrendű, hajszálfinom dolgairól van szó. Az Isten nevének megkazudtolói közé tartoznak a káromkodók, még pedig nem csupán a durvák, akikre azonnal ráismer mindenki, mivel minden szemérem nélkül gyalázzák be Isten nevét, — akiknek már nem a mi iskolánkban, ellenben a hóhér iskolájában volna helyük. Ám ide tartoznak azok is, akik az igazságot és Isten igéjét nyilvánosan káromolják s azt az ördög szájába adják. Ezekről most bővebben nincs szükség szólani. Jelen alkalommal hadd tanuljuk és szívleljük meg, mily nagy dolgok fordulnak meg e parancsolaton, hogy minden igyekezettel óvakodjunk és féljünk az Isten szent nevével való bármely visszaéléstől, mint ami a külsőleg megmutatkozó bűnök közt a legnagyobb. Mert bár hazudni és csalni önmagában is nagy bűn, még nagyobbá lesz, ha azt az ember még igazolni akarja és hitelesebbé tétele kedvéért Isten nevét veszi ajkára s a gyalázat takargatására használja úgy, hogy egy hazugságból kétszeres, sőt még többszörös hazugság lesz. Ezért csatolt Isten ehhez a parancsolathoz is egy igen komoly fenyegetést, amely így hangzik: „Mert nem hagyja az TJr büntetés nélkül azt, aki az Ö nevét hiába vesz i". Azaz senkinek el nem nézi, sem büntetlenül nem hagyja. Amiképen nem hagyja Isten bosszulatlanul, ha valakinek a szíve elfordul tőle, ép oly kevéssé szenvedheti el, hogy valaki az Ö nevét használja fel hazugságainak szépítgetésére. De fájdalom, most úgy elharapódzott ez a nyavalya az egész világon, hogy valóban igen kevesen vannak, akik Isten nevét hazugságra és egyéb gonoszságra nem használják, épp oly kevesen, mint azok, akik teljes szívből egyedül Istenben bíznak. Mert természettől fogva meg vagyunk áldva egy szép kis erénnyel: ha valaki valami betyárságot cselekedett, szeretné a gyalázatát palástolni, szépítgetni, hogy 24
