Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Második parancsolat. Ne vedd hiába fel Isten nevét

senki ne lássa, ne tudja. Mert az arcátlanságban senki annyira nem megy, hogy elkövetett gonosztettével mindenki előtt dicsekedjék, hanem inkább titkolja, nehogy rájöjjenek. Ha aztán valakit előfognak, akkor Isten adja oda a nevét és öltöztesse a gaztettet kegyes mezbe, a gyalázatot a tisztesség látszatába! Idefajult ma már a világ folyása, s új, nagy özönvízként elárasztja az egész földkerekségét. Jutalmul kapjuk, amit keresünk s amire rászolgáltunk: dögvészt, háborút, drágaságot, tűzvészt, árvizet, rossz feleséget, gyermekeket, cselédséget és ki tudja, még miféle csapást! Mert honnan is eredne máshonnét ez a tengersok nyomorúság? Még igen nagy kegyelem, hogy a föld elhordoz és táplál bennünket. Ezért kell mindenek előtt az ifjú nemzedéket komolyan rászorítani s hozzászoktatni, hogy ezt és a többi parancsolatot soha szem elől ne tévessze és ha mégis megszegi, tüstént működjék a vessző s a parancsolatot azonnal tartsuk elébük és verjük újból beléjük, úgy hogy ne csupán a testi fenyítéstől való félelemre, hanem az Istentől való félelemre is neveltessenek. Így most már megértheted, mit jelent Isten nevével visszaélni. Dióhéjba foglalva tudniillik azt, hogy vagy hazugságra, valaminek olyan szín alatt való szerepeltetésére használjuk, ami nem felel meg a valóságnak, — vagy átkozódáshoz, esküdözéshez, varázsláshoz vesszük igénybe, szóval végeredményben kényünk-kedvünk szerint, valami gonoszságot művelünk vele. Meg kell azonban tudnod e mellett azt is, miként kell Isten nevét helyesen használni. Mert ugyanazon szavakkal, amikor azt mondja: „Ne vedd hiába Istened nevét!", — egyszeriben azt is tudtunkra adja, hogy viszont jóra. annál inkább használjuk azt. Hisz ez a név épen azért jelentetett ki s adatott nékünk, hogy éljünk vele és hasznunkra fordítsuk. Ebből már most önként következik, hogy míg meg van tiltva, hogy Isten szent nevét hazugságra, vagy más bűnre felhasználjuk, addig viszont meg van parancsolva, hogy az igazság, valamint minden más jó érdekéhen éljünk vele. így például, mikor igazunkat esküvel erősítjük meg, ahol arra szükség van s ahol azt tőlünk kívánják. Ugyanúgy akkor, ha Isten nevében igaz dolgokat tanítunk. Hasonlóképen, ha az ö nevét a nyomorúságban 25