Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)
Második parancsolat. Ne vedd hiába fel Isten nevét
Második parancsolat. Ne vedd hiába Isten nevét! Míg az első parancsolat a szívet oktatja ki és a hit jelentőségére tanít, addig a második parancsolat onnét bentről kifelé visz és szánkat, meg nyelvünket neveli Isten tetszésére. Az első ugyanis, ami a szívhői előtör és megmutatkozik, a beszéd. Tehát, amint fentebb feleletet adtam arra a kérdésre, mit jelent az, ha valakinek van Istene, most arra kerül a sor, hogy ennek s a többi parancsolatnak értelmét is világosan átlásd és magadra alkalmazd. Ha azt kérdik tőled: „Hogyan érted a második parancsolatot s mit jelent: Isten nevét hiába venni, avagy vele visszaélni!" — feleld röviden ezt: „Isten nevével akkor élünk vissza, ha azt hazugság, vagy más bűn kedvéért bármiképen is emlegetjük". Azt a parancsot kapjuk tehát, hogy Isten nevét hamisan ne használjuk s ne vegyük ajkunkra, mikor lelkiismeretünk máskép tudja, vagy legalább is kellene, hogy máskép tudja a dolgokat. így szokott történni azoknál, akik törvényszék előtt pereskedve esküdöznek s egyik fél a másikkal szemben hazudik. Pedig Isten nevével nem lehet jobban visszaélni, mintha azzal hazudunk, vagy vele valakit megcsalunk. Maradjunk meg e parancsolatnak ennél a magyaros, könnyen érthető magy aráza táná 1. Ebből már most mindenki könnyen kiszámíthatja, hogy melyek s mily sokfélék azok az esetek, amelyekben az emberek Isten nevével visszaélnek, bár minden visszaélést felsorolni nem is lehet. De hogy röviden mégis érintsük, felemlítjük, hogy különösen sok visszaélés fordul elő Isten nevével a világi adás-vétel s olyan dolgok körül, minők a pénz, a vagyon és becsület. Történhetik ez nyilvánosan, akár a törvényszék előtt, akár a piacon vagy egyebütt, amikor az emberek esküsznek és hamis esküt tesznek le Isten nevében, vagy Amiami más dologgal terhelik meg a lelkiismeretüket. Különösen házassági ügyekben gyakori, mikor ketten titkon megesküsznek egymásnak, de a törvény elé kerülve, egyik, vagy a másik fél letagadja. 23 '
