Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Az első parancsolat. Ne legyenek idegen isteneid

örökkévaló javak után, amint azokat a felséges Isten annyi kegyességgel felajánlja, amelyeknek elnyerésére annyi szeretettel biztat s amelyeket oly bőséggel megígér. Ki-ki azért nagyon komolyan szívlelje meg ezeket és ne vegye úgy, mintha ember szólna. Mert neked jelent vagy örökkétartó áldást, boldogságot és üdvösséget, vagy örök haragot, boldogtalanságot és gyötrelmet. Mit is kívánhatnál jobbat magadnak, mint amit Ö neked oly szeretetteljesen megígért, — hogy a tied akar lenni minden gazdagságával, megvédelmez s minden bajodból kiment. Mindez azonban sajnos meghiúsul azon, hogy a világ egy szemernyit sem hisz el belőle, sem Isten beszédének nem tekinti, mert azt látja, hogy azok, akik Istenben és nem a Mammonban bíznak, sok bú és baj terhe alatt nyögnek és az ördög velük szemben anynyira elzárkózik és nekik úgy ellenáll, hogy sem vagyont, sem pártfogást, sem méltóságot nem szerezhetnek, — sőt az életüket is csak alig tudják megtartani. Ellenben, akik a Mammonnak szolgálnak, bővölködnek hatalomban, pártfogásban, megbecsülésben, vagyonban s mindenfajta kényelemben a világ előtt. Éppen azért ezeket a szavakat jól emlékezetünkbe kell vésnünk és éppen a világi dolgok csalóka látszatával szembeállítanunk, jól tudva, hogy ezek a szavak nem hazudhatnak, sem meg nem csalhatnak, hanem feltétlenül igazaknak kell lenniök. Gondolj csak vissza, vagy tudakozódjál másoknál és felelj nekem: „Azok, akik minden gondjukat és erejüket arra fordították, hogy nagy vagyont és sok pénzt harácsoljanak össze, végül is ugyan mitértekelvel e?" Kájössz, hogy kárba veszett munkájuk és fáradságuk. Vagy ha sikerült is nagy vagyont felhalmozniok, az mihamar szétporzott és elrepült úgy, hogy nem sok örömük telt nekik maguknak sem a gazdagságukban, utánuk pedig a harmadik örökösre már nem jutott belőle semmi sem. Minderre példát bőven találsz a történelemben és ugyanezt hallhatod világban jártas öreg emberektől. Csak azután jól jegyezz meg és méltass figyelmedre mindent! Saul bizonyára nagy király volt. Isten maga hívta el s kegyes férfiú volt. De mikor trónra került, a szíve elhajolt Istentől, a koronája és jogara lett mindene. így 2L