Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Az első parancsolat. Ne legyenek idegen isteneid

napi tapasztalat bőven feltárja s tanítja, ü ugyanis kezdettől fogva irtóhadjáratot indított minden bálványozás ellen és e célból mind a pogányoknál, mind a zsidóknál, mind a mai idők népeinél minden hamis istentiszteletet lerombol, úgy, hogy végül is mindazoknak, akik makacsul ragaszkodnak ahhoz, el kell pusztulniok. Éppen azért azt kell mondanunk, hogy bár most sok büszke, hatalmas és gazdag atyafi akad, aki Mammonjára támaszkodva dacol Istennel, nem törődve azzal, hogy Isten haragszik-e, vagy nevet, — mintha nem félnének kihívni maguk ellen Isten haragját, — mégsem fognak jó véget érni, hanem hirtelen elbuknak mindazzal együtt, amiben bizakodtak. Ugyanúgy, mint ahogy elvesztek mindazok, akik még náluk is nagyobb biztonságban és hatalomban érezték magukat. És éppen az ilyen keménynyakú emberek kedvéért, — akik azt gondolják, hogy mivel Isten egyideig elnézi és biztonságban hagyja őket, vagy nem tud üzelmeikről, vagy nem törődik velük, — kénytelen Isten oly szigorúan közbevágni és büntetni, hogy nem tudja felejteni vétküket még a gyermekeik gyermekeinél sem. S teszi mindezt azért,, hogy mindenki beleütődjék s lássa, hogy Isten nem tréfál. Mert ezek azok, akikre céloz, mikor ezt mondja: „Akik engem gyűlölnek" — mintha azt mondaná: „Akik az ő dacos felfuvalkodottságukban megmaradnak." Ha valamiről szól, vagy bizonyságot tesz nekik az ember, azt nem akarják hallani; ha meg arra inti őket az ember, hogy szálljanak magukba és javuljanak meg, mielőtt utolérd őket a büntetés, akkor olyan eszeveszett düh szállja meg őket, hogy Isten haragját már ezzel is ugyancsak kiérdemlik, miként ezt manapság püspökökön és fejedelmeken sorjában megérjük. De bármily rettenetesek ezek a fenyegetések, sokkalta hathatósabb annak az ígéretnek a vigasza, hogy azoknak, akik mindenestől, egyedül Istenre bízzák magukat, b iz о n nyal meg fogja mutatni irgalmasság á t. Ez pedig azt jelenti, hogy csupa jóban és mindenféle jótéteményben részesíti nemcsak őket, hanem gyermekeiket is ezer és megint ezer íziglen. Az ilyen dolog pedig méltán indíthat ós serkenthet bennünket arra, hogy szívünknek minden gondolatát teljes bizalommal Istenre irányítsuk, mint akik vágyódunk mind az ideig-, mind az 20