Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)
Az első parancsolat. Ne legyenek idegen isteneid
d e n к i azt teszi Istenévé, akihez a szíve vonja. Ügy, hogy voltakép a pogányok felfogása szerint is annak van istene, aki hisz és bízik. Abban tévednek, hogy bizalmuk hamis és csalóka, mert nem az egy igaz Istenre irányul, Akin kívül valóban nincs Isten sem égen, sem földön. Azért a pogányok tulajdonképen az ő saját költött gondolataikat és Istennel kapcsolatos ábrándjaikat tették bálványukká s így voltakép az üres semmiben híztak. így vagyunk minden bálványimádással. Ez ugyanis nemcsak annyiból áll, hogy az ember bálványképet állít fel és azt imádja, hanem főkép a szívben rejlik, amely másfelé kacsint, segítséget és vigasztalást a teremtményeknél, szenteknél, vagy ördögöknél keres és nem Istennek fogja pártját, Kóla még annyi jót sem tételez fel, hogy szeretne segíteni, nem hiszi el azt sem, hogy Istentől származik az a jó, amiben részesül. Van ezenfelül még egy hamis istentisztelet és ez a legnagyobb bálványozás, amit eddigelé űztünk s ez a világban még mindig uralkodik; erre van alapítva minden papirend; ez egyedül arra a lelkiismeretre szorítkozik, amelyik segedelmét, vigasztalását és üdvösségét a saját cselekedeteiben keresi, vakmerőségében Istent az égből aláráncigálná s folyton azt számolgatja: mennyi alapítványt tett, mennyit böjtölt s hány misét szolgáltatott, stb. Ebben bizakodik és ezzel kérkedik, mintha semmit sem akarna Istentől ajándékkép elfogadni, hanem mindent maga akar megszerezni s bőségesen megszolgálni, mintha Istennek szigorúan kötelessége lenne, hogy szolgálatunkra álljon. Mintha Ö lenne a mi adósunk, mi pedig a hitelezői. Mi más ez az eljárás, mint Istenből bálványt, sőt másodlagos bábistent csinálni, viszont önmagunkat főistenné tenni és feltolni? De ez kicsit már túlságosan magas, nem való fiatal gyermekeknek. Az egyszerű lelkeknek azonban mondjtik el ezt, hogy e parancsolat értelmét jól felfogják és megjegyezzék. Tudniillik, hogy nekünk egyedül Istenben kell bíznunk, minden jót Tőle kell remélnünk és várnunk, mint Aki adja testünket, életünket, ételünket, italunkat, táplálékunkat, egészségünket, oltalmunkat, békességünket, minden szükségletünket az ideig és örökkévaló javak világában. Ehhez 2 17