Luther Márton: Nagy kátéja, 2. kiadás (Budapest, 1944)

Dr. Luther Márton rövid előszava

Egyszerű embernek elég, ha a Szentírásból ennyit tud a keresztségről. Hasonlóan a másik szentségről is, néhány egyszerű szóban, t. i. Szent Pál szavait (I. Kor. 11:23. s köv.). Az Oltáriszentségről. „A mi Urunk Jézus Krisztus azon az éjszakán, melyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret és hálákat adván, megtörte és tanítványainak adta, ezt mondván: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely ti érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen, miután vacsorált, kezébe vette a poha rat is és hálákat adván, adá nékik, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan, e pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre." Ilyenformán mindössze öt része volna az egész keresztyén tannak. Ezeket szünetlenül kell gyakorolni és szórólszóra megkövetelni és kihallgatni. Mert ne számíts arra, hogy az ifjúság egymagából a prédikációból megtanulja és emlékezetébe vési ezeket. Ha azután ezeket a részeket már jól tudják, akkor ráadásul és megerősítésül néhány ezekről készült zsoltárt vagy éneket is elő lehet venni, hogy az ifjúság így járatos legyen a Szentírásban és naponként gyarapodjék. De nem érhetjük he azzal, hogy ezeket szószerint tudják és felmondják, hanem küldjük el az ifjúságot a prédikációra is, különösen abban az időszakban, amely a káté magyarázatának van rendelve, hogy hallják ezeket a magyarázatokat és megtanulják mindegyik cikknek az értelmét. Ügy, hogy a hallottakat el is tudják mondani s a kérdésekre helyes feleleteket tudjanak adni, hogy prédikálásunk ne legyen haszon és gyümölcs nélkül való. Mert azért iparkodunk a kátét minél gyakrabban prédikálni, hogy az ifjúságba beleplántáljuk; nem magasan szárnyalva, sem finoman boncolva, hanem röviden és a legegyszerűbben, hogy a mondottakat jól megértsék és emlékezetükbe véssék. Azért az említett részeket most sorra vesszük és a lehető legvilágosabban elmondunk róluk anynyit, amennyi szükséges. 13