Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

PÁRHUZAMOS EVANGÉLIUMOK

Lukács evangéliuma 59 Utódja azonban már nem egy személy Máté területén, hanem az egész gyülekezet, mely a hagyományra vonatkozóan minden új kérdésben meghatározza, mi az érvényes (E. Schweizer). Máté evangéliumának ez a két helye arról tanúskodik, hogy az ő idejében már kialakulóban volt egy bizonyos gyülekezeti rend. A gyülekezet, az egyház szó helyett azonban Máténál a leggyakoribb szó mind a földi Jézus követőinek, mind a húsvét utáni gyülekezetnek megjelölésére: „tanítványok". Mieló'tt elbúcszúnánk Mátétól, vessünk egy pillantást még evangéliumának kezdetére és végére. Máté evangéliuma Jézus családfájában - amely egyébként is eltér a Lukács által közölt nemzetségi táblázattól - négy asszonyt is említ, ami teljesen szokatlan, mert asszonyokat nemzetségtáblában nem szoktak felsorolni. Máté ezen a családfán Isten útját szemlélteti Ábrahámtól Krisztusig. Az asszonyok között két parázna nó' szerepel, továbbá a pogány Ruth és Úriás felesége, akivel Dávid házasságtörést követett el. Ezekkel a nevekkel az evangélista kiemeli, hogy Isten hű marad ígéretéhez emberi vétkeken át, pogány személy felhasználásával is. Emlékszem, amikor 1935-ben megjelent Karner Károly Máté evangéliuma c. kommentárja, elámultunk, mit hozhat eló' az újszövetségi kutatás az unalmas nemzetségtáblázatból is, amely fölött el szokott siklani a bibliaolvasó szem: ábrahám nemzé Iszákot, Izsák nemzé Jákobot..." (1,1-17). Az evangélium végén is tartogat Máté külön mondanivalót (28,16-20). Nem beszél mennybemenetelről, ahogyan Márk és János sem, csak Lukács. A feltámadott és megdicsőült Krisztus a mennyben, Istennél van. Onnan jelent meg tanítványainak. Jézus feltámadásával megkezdődött mindeneket átfogó uralma, mely a végső teljességbe torkollik a jelen világkorszak végén: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön". Krisztus kilép a rajzolt húsvéti keretből, megmaradt tizenegy tanítványának köréből, s küldő szava világhatalma alapján későbbi nemzedékek tanítványaihoz is szól: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet". Mit számít, hogy az előtte imádattal leborulok között mindenkor vannak kételkedők, hiszen élő hit nincs belső küzdelem nélkül (28,17)! Jézus földi vándorlása során tanítványait kizárólag Izrael népéhez küldte (10,5-6). A feltámadt Krisztus rendeli minden idők tanítványait a széles világba, minden néphez. Az univzerális igény azonban nem volt idegen Máté evangéliumától az előző lapokon sen (8,11; 12,21; 25,31-46), mert a zsidókeresztény emlékezhet, hogy az üdv dimenziója a próféták igehirdetésében egyetemes méretű (Ézs 49,6; 51,5 stb.). A tanítvánnyá tevés eszköze a keresztelés és a tanítás, mégpedig a földön járt Jézus parancsainak megtartására vonatkozóan: „megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek". Még egyszer felmagasodik Máté szemében a tanító Jézus és az engedelmeskedő tanítványok képe. A tanítvánnyá tevés és Jézus, a Mester követése nagy feladatához emberi tényezők nem elegendők. Ezért ígéret is adatik az egyháznak: „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig". Az „és íme" szócskák (mutató értelemben: íme, lássátok) jelzik, hogy Máté evangéliumának utolsó mondata több, mint ígéret: tapasztalat kíséri. Ki tudná kiszámítani, hányak tapasztalata ezen a földön a múltban, jelenben és jövőben? Máté maga sem sejthette, hogy utoljára leírt szavai a megdicsőült Krisztus jelenlétéről és hűségéről számunkra, földi halandók számára a legnagyobb evangélium az evangéliumában.