Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

PÁL APOSTOL

PÁL APOSTOL TÁVLATBAN Az Újszövetség legdrámaibb alakja áll előttünk. A Biblia lapjain ő áll a leghitelesebb történeti megvilágításban. Eredeti levelei forrás értékűek mind az élettörténetére, mind az igehirdetésére nézve (IThessz, Gal, 1 és 2Kor, Róm, Fii, Filém). Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvet csak másodlagosan és egyes részleteiben használhatjuk fel Pálra vonatkozóan, mert írója nem ismeri Pál teológiáját, hanem saját kora és írói koncepciója szerint értelmezi őt. (Erről bővebben majd Lukács evangélista műveinél szólok.) Pál őszinte író; nem leplezi emberi gyengéit, szenvedélyes kitöréseit. Korához kötött tévedéseit is tőle ismerhetjük meg. Sehol nincs okunk kételkedni szavában. Személyes nagysága páratlan az Újszövetségben. Jézus és hívei tényleges ellenségéből rendkívüli megtérése után Krisztus tanúja üldöztetés, szenvedés árán - (ezt már a hagyományból tudjuk, de kétségbevonhatatlanul) a mártírhaláláig. Missziói munkája átszelte a művelt világot. Nagyszabású gondolkodó, az Újszövetség első igazi és legnagyobb teológusa. Emberileg szólva tragikus hős. A kortárs keresztények jelentős része vitatta személyét. Számos gyülekezetében keresztény ellenfelei támadták, apostolságát kétségbe vonták. Tanítványai csak részben értik. A következő nemzedékben elmosódik, megfakul öröksége. Zsidó népe megtagadja. Az egyház története során tisztelettel emlegetik nevét, de szavára nem figyelnek. Századokon, ezredéven át ismeretlenné válik az általa hirdetett evangélium. A kegyesek kegyességére épült a kereszténység, pedig ő az Isten egyedüli kegyelmét hirdette a Jézus Krisztusról szóló örömhírben. Amikor mégis felfedezik - legtöbbször válságos időkben -, robbantó erő árad belőle, amely rombol is, miközben hatalmas újnak tör utat (E. Käsemann). Augustinus, Luther, Barth neve jelzi - és másoké is -, hogy mit jelentett az, amikor az apostol igehirdetése újra betört az egyházba. A FÉLUTIG Zsidó szórványban született szigorú vallásos családból. Szülőhelye egy római tartomány fővárosa, Tarzusz, a hellenisztikus művelődés egyik központja volt. A diaszpórában, Izrael szétszóratásában a pogány népek között szokásos volt zsidó és görög kettős nevet adni az újszülöttnek. A görög műveltség elemeit a hellenisztikus zsinagóga prédikációja, tanítása közvetíthette Pálnak ifjúkorában. „Ez a zsidó, ez a keresztény görögül gondolkodik és ír..., s hogy ez a görög nyelv közvetlenül szívből fakad, éspedig görög, nem lefordított araméi (mint Jézus mondásai) - Pált a hellenizmus egyik klasszikusává teszi" (idézi Bornkamm az ókori görög nyelv egyik tudósát). Saul-Pál Jeruzálembe költözve az ószövetségi törvényt és annak magyarázatait pontosan megtartó irányzathoz, a farizeusokhoz csatlakozik, s itt részesül - ma így mondanánk - teológiai képzésben (Fii 3,5-6). Az atyák hagyományait védő Pált és társait az őskereszténység hellenisztikus ágának a mózesi törvényt féretevő magatartása bőszítette fel; ezért lett keresztényüldöző (Gal 1,13-14). A Jézus Messiás voltában való hit legfeljebb tévelygő szektává tette volna a keresztényeket a törvényhű zsidók szemében.