Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)
Az Újszövetség keletkezése
Az Újszövetség keletkezése 13 nek. Szemléletesen mutatja még a század végi kereszténységnek is ezt a felfogását az élő Krisztus szaváról a hét kisázsiai gyülekezethez intézett üzenet (Jel 2-3). Az evangéliumokra boruló lepel azt jelenti, hogy Jézus földi alakját, tetteit, szavait hol sűrűbb, hol ritkább történeti fátyol mögött látjuk, halljuk, s alázatos hittel el kell fogadnunk, hogy a földön járt Jézus így, sejtelmesen, rejtetten lép elénk. De az a nagyszerű, hogy mégis egyértelműen jelenik meg eló'ttünk az evangéliumokból az ő élete és tanítása, átfogóan mindezek fölé növó' keresztje és feltámadása. Anégy evangélium hangja, a sajátos negyediké is, egyetlen összhangba olvad. Az evangéliumok különbözőségein és történeti fátylán át az Úr tekint reánk a Galileai tó mellől s megdicsőülése után láthatatlanul az egész fiatal kereszténység életéből. Hogy ezt az arcot e fátyolon át helyesen láthassuk a „tükör által homályosan" való látás értelmében itt a földön (lKor 13,12) - s hangját nekünk szólóan tisztán hallgassuk -, ebben segít az evangéliumok történeti kritikai kutatása, az a tengernyi fáradozás, amelyből egy csöppet az előző sorok érzékeltethettek. Lukács evangéliumának folytatása az Apostolok cselekedetei. (A cím csak később került az irat fölé.) Ugyanaz a névtelen, művelt szerző írta. Az általa hozzáférhető elég kevés hagyományanyagot használja fel, hogy Jézus feltámadásától kezdve megrajzolja az evangélium útját pünkösdön, az első gyülekezetek megalakulásán és a felvetődő gyülekezeti problémákon át Pál apostol missziói útjáig - azzal a nyitott befejezéssel, hogy Pál fogolyként, de akadálymentesen hirdetheti Krisztust a korabeli világ középpontjában, Rómában. A mű az első század végén keletkezett. Nem történeti tudósítás. írója nem ismeri Pál leveleit, sem közelebbről Pál teológiáját. Több ponton eltér a Pál leveleiben közölt adatoktól, amelyek történetileg hitelesek. Az író nagyszabású kompozíciója arról való bizonyságtétel, hogy az evangélium szenvedések vállalásával, de eljut az egész világra. Akonkrét részletek megfelelnek a mű írása idején alkotott képnek, amely a hellenisztikus, pogányokból lett kereszténységben élt a szerző környezetében az egyház első időszakáról. Ez a kép az a fátyol a könyvön, amely mögött lüktet a részleteiben nem ismert, emberileg nehezen megfejthető rejtély: a Krisztus-hit hallatlanul gyors terjedése a római birodalomban. A hívő szem rácsodálkozhat Isten evangéliumának mérhetetlen erejére. Pál apostol levelei kevesebb történeti talányt adnak, de éppen eleget ahhoz, hogy kutatásuk messze lezáratlan legyen. A kétségtelenül tőle származó levelek az Újszövetség legrégibb iratai: az első század közepéről valók. Keletkezésüket missziói munkája hozta magával. Az általa alapított thesszalonikai gyülekezetből távollétében kérdéseket intéztek hozzá. Ezekre válaszol a thesszalonikaiakhoz írt első levelében. A levelet Korinthusból 50-ben írja, a kis-ázsiai Galácia római tartomány északi területén. Pál apostol által megtérített keresztények között távozása után tévtanítók léptek fel. Pál a galatákhoz írt levelében megvédi a Krisztusról szóló evangélium tisztaságát a törvényeskedéssel szemben: a hit szabaddá tesz a törvénytől, szabaddá a szeretetre. így attól mentette meg az ottani kereszténységet, hogy egy zsidó szektává váljanak (lKor 16,1). Alevelet Efezusból írta 53-55 között. A korinthusi gyülekezetet ugyancsak ő alapította. Távozásával karizmatikus mozgalom okozott problémákat, majd más bajok támadtak, apostolságát is kétségbe vonják. Ezekre reagál a hozzájuk írt leveleiben az apostol. Az első
