Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

JELENÉSEK KÖNYVE

Ajelenések könyve 127 képét" (13,15). A Jel megfelelő helyein a kortörténeti értelmezés segíti a szöveg jelentésének megtalálását. A. hagyomány történeti kutatói eljárás az egyes látomásokban található hagyományanyag származását, annak eredeti jelentését keresi azért, hogy megválaszolja a kérdést: János milyen értelemben dolgozza fel leírásában a hagyományt, hogy prófétai igehirdetésének szolgálatába állítsa? Hagyományforrások a Jel-ben az Ószövetség és a zsidó apokaliptika mellett más népek ősrégi és mitikus hagyományai is. így pl. a régi keleti népek gondolatvilágának a legújabbkori megismerése alapján vált világossá bizonyos motívumok asztrál, azaz az ókori csillagászati világképben gyökerező eredete. Az első látomásban az Emberfia, a megdicsőült Krisztus „jobbjában hét csillagot tartott" (1,16). Valószínűleg itt egy összefüggő csillagképre kell gondolnunk, talán a Kismedvére, amelyet a hatalom és az uralkodás jelképének tartottak. Az említett magyarázati módszereket átfogja a mű eszkhatologikus szemlélete. Ezt minden szakasz magyarázatánál tekintetbe kell vennünk. János a keresztény gyülekezetek szorongattatásai kapcsán úgy foglal állást, hogy azokat a közelgő vég üzenetének megvilágításába helyezi. (A felsorolt értelmezési módszereket E. Lohse, majd nyomában Karner Károly említi. Utóbbinak Apokalipszis c. nagyon jelentős munkája a Jel fordítását és részletes magyarázatát nyújtja. Ebben a fejezetben az idézeteket az ő fordításában hozom.) A látomások képei és a leírásuknál használt motívumok a legtöbb esetben szimbólumok, jelképek, melyek nem azonosak a valósággal, hanem utalnak a valóságra. Ezt az irányító szempontot állandóan szemünk előtt kell tartanunk. Ennek az apokaliptikus, prófátai iratnak a legtöbb félremagyarázása azáltal történt, hogy a szimbólumokat a valóság fényképszerű leírásának vették. A mennyei istentiszteletről szóló látomás nem arra szolgál, hogy igazolt képnek tekintsük annak helyéről és lefolyásáról. Az angyalok sem olyan szerepet játszanak a látomásokban, hogy mintegy betekintést nyerjünk a mennybe. A mennyei Jeruzsálem képzete maga is jelkép Isten megváltott és megdicsőült népe számára. Az „új ég és új föld" fogalmát szintén jelképszerűen kell értelmeznünk. A Jel szám-szimbolikájára is figyelemmel kell lennünk. A hetes szám végigvonul a könyvön (hét gyülekezet, hét angyal, Isten hét lelke stb.). A hetes számnak a régi keleti gondolkodásban ősrégi időktől fogva különös jelentősége volt. így van ez az Ószövetségben is. A hetes szám a teljesség jelképe. Akis-ázsiai „hét gyülekezet" az egész földet átfogó egyházat jelképezi. Ahetes számnak a Jelenések könyvében szerkezeti jelentősége is van. A látomások a hetes számhoz igazodva tagolódnak. Fontos jelképes értelmet kap a tizenkettes szám is. Jelképes használatának gyökerei valószínűleg asztrális képzetekkel is összefüggnek. A tizenkettes szám a teljességnek, a tökéletességnek a jelképe. Ez a szám szerepel többszörösen a mennyei Jeruzsálem tökéletességének leírására is (21,12-21). A JELENÉSEK KÖNYVÉNEK TARTALMA A bevezetés és a hét kis-ázsiai gyülekezet üdvözlése (1,1-6) után kettős prófátai ige szólaltatja meg a könyv összefoglalt tartalmát (1,7-8). János elhivatási vízióját (1,9-20) intő üzenet követi egyenként a hét gyülekezethez: Efezus, Szmirna, Pergamum, Tiatira, Szárdisz, Filadelfia és Laodicea (2-3. fejezet). A megdicsőült Krisztus általában először dicséretét mondja el a gyülekezetről, azután kifogásait,