Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága (Budapest, 1996)

A TÖBBI LEVÉL

JÚDÁS LEVELE Júdás levele mindössze egy fejezetből áll. Szerzője Jakab testvérének a nevében ír. Mindketten Jézus testvérei voltak. Jakab leveléhez hasonlóan Júdás levelének szerzője is apostoli tekintéllyel ruházza fel iratát. Mondanivalójában a korai katolicizmus képviselője jelenik meg, aki a hitet igazhitűségnek tartja, amelyre az egyház tanít (E. Lohse). „Szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott" (3.v.). A szerző a hitet úgy tekinti, mint bizonyos tanítások hagyományozott állagát, amely Istennek kész ajándéka az egyházalapítás idejéből, s azt a következő nemzedékeknek csak megtartani vagy elveszíteni lehet. Ez szabályszerű katolikus hagyományelv, s kizár minden dogmatikai fejlődést (H. Preisker). Az Újszövetség tulajdonképpeni szemlélete szerint a hit mindenkinek újra adatik a mindenkori igehirdetés válaszaként. A levél különben maga elárulja, hogy az apostoloknál későbbi időben keletkezett: „emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondták" (17. v.). Akis irat a gnosztikus, szabados életű tévtanítók ellen szól, akik részt vesznek a gyülekezeti összejövetelen (12. v.). Több intő példát sorol fel Isten ítéletére az Ószövetségből és ószövetségi apkrif, el nem ismert iratokból (5-15. v.). Az igazhitű keresztények tartsák meg magukat Isten szeretetében, és mentsék meg a tévelygőket s ingadozókat (20-23 ν.). A levél keletkezési ideje a 2. század eleje.