Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)
JÁNOS ELSŐ LEVELE
nek megtagadására, illetve az embert körülvevő érzékletes tárgyak tetszésének elutasítására, hanem a nemi bűnök és más kicsapongás ellen szól. Abban a korban a pogány világnak a nemiség és a dőzsölés terén olyan elfajulásai voltak, melyektől az Újszövetség iratai ismételten óvták a keresztyéneket. Bár a szó szerinti értelem ezt kívánná, a test és szem bűnös vágya ebben a mondatban nem értelmezhető az ember ön- és faj fenntartó ösztönének elítélésére, vagy művészi tárgyak élvezésével kapcsolatos kultúrellenességre. Erről világosan meggyőz a harmadik óvással való összehasonlítás. Ahogy nem a jómód ellen szól a levél, hanem annak kérkedő, önös megnyilvánulásaitól akar visszatartani, az előbbi két jelenségnél sem az ember természetes vágyait, hanem azok bűnös elfajulásait kifogásolja. Ez az utolsó kiemelt példa a világból: „a jómód, hivalkodása", a nagyzolás. A szó főnévi alakjában csak Jakab levelében fordul elő az Újszövetségben (Jk 4,16). Ismét egy kapocs János levelének szóban forgó részlete és Jakab levele között. Az emberi hiúság kielégítése anyagi lehetőségek esetén pompakedvelő, hencegő, feltűnést kereső, látszatnak hódoló, fényűző életmódot hoz magával. A levél e megállapítása mögött szintén feltűnik a korabeli élet, a gazdagok luxusa. Az anyagi javak könnyen fölényessé, gőgössé, önhitté, önzővé és irgalmatlanná tehetnek embertársainkkal szemben. Lehetséges olyan magyarázat, hogy a levélíró a felsorolt három tényezővel — test és szem bűnös vágya, a jómód hivalkodása — nem csupán szemléltető példát akart adni az Isten szeretetével összeegyeztethetetlen életről, hanem a három fő mozgató rugóra is rávilágított, ami a világban dolgozik, az embereket hajtja. Ebben az esetben így olvashatnánk a szöveget: „minden, ami a világban van, ti. a test bűnös vágya, a szem bűnös vágya és a jómód hivalkodása ..." Az egyszerűen és mélyen gondolkodó bibliatudós, Schlatter fűzte magyarázatul ehhez a vershez: „Ha ez a háromszoros lökőerő, mely az emberiséget mozgásba hozza, megszűnnék, hirtelen az egész világtörténelem megállna". Találó és leleplező ez a megjegyzése, persze nemcsak a „világra", hanem a keresztyénekre vonatkozóan is, s önkéntelenül felhívja a figyelmet, hogy a versben olvasható megállapítás csupán az emberi élet egyik oldalát nézi. János a világot csak Istentől elszakadt mivoltában szemléli, ezért nem kerül szóba a világ teremtettségéből fo96
