Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

(14) Ismét az olvasók egész körét szólítja meg az író: „írok nektek, gyermekeim, hiszen megismertétek az Atyát". Isten megismerése mindnyájuk életében megtörtént, jelenükbe nyúló hatállyal. A „megismerésnek" előzőleg Krisztussal, most Istennel kapcsolatos említése cáfoló célzás a gnosztikus keresztyének állítására, mintha övék lenne egyedül és helyesen az „ismeret", a gnózis. Az „Atya" megjelölés a levélben egyszerűen az „Isten" név helyett olvasható, de magában hordozza kettős mély jánosi tartalmát: Jézusnak Istenhez fűző páratlan viszonyát, és Istennek Krisztusban kinyilatkoztatott atya voltát (magyarázat 1,2-nél). Ez a mondat különben eldönti azt az írásmagyarázati kérdést, hogy a „gyermekeim" megszólítás nem jelent-e ebben a szakaszban mindkét alkalommal életkort, mint az „atyák" és az „ifjak". Kisgyermekeknél aligha beszélhetne a szerző a keresztyén hit „megismerő" tevékenységéről. Szó szerint ismétlődik a felnőtt nemzedékre vonatkozó előző megállapítás (vö. 13. v.); „írok nektek, atyák, hiszen megismertétek a kezdettől valót". Az ifjaknak írott előző mondat pedig kibővül: „írok nektek, ifjak, hiszen erősek vagytok, és az Isten igéje bennetek marad, s legyőztétek a gonoszt". A bővítés nem ad újat az eredeti megállapításhoz (lásd 13. v.-nél), csak magyarázza: azért lehettek és lehetnek győzelmesek a gonosz felett, mert „erősek". Nyomban hozzáteszi erejük titkát: Isten igéjének hatását. Nem különleges hitbeli vagy erkölcsi erőről van szó tehát a gyülekezet fiatal nemzedékénél. A helyes Krisztus-hitben való megállásukat annak köszönhetik, hogy Isten igéje dolgozott és dolgozik lelkükben. Az „Isten igéje" az őskeresztyén értelemben vett ..Isten beszédét" jelenti (magyarázat 1,1-nél). Ezek a fiatal keresztyének hűségesen hallgatják a Krisztusról szóló igehirdetést: hittel és cselekvési készséggel fogadják Istennek abban felhangzó szavát. A jellegzetes jánosi szó — maradni — nem statikus, hanem dinamikus jelentésű. Az igehallgatásnak, a töprengő, gondolkodó, küzködő hitnek és a cselekvő akarásnak folyamatában megy végbe az Isten igéjéhez való hűséges ragaszkodás, a tovahullámzó élet közepette. Ugyanilyen „mozgékony" értelemben szerepel a levélben a „maradni" szó a Krisztussal való közösségre vonatkozóan is (2.6). Az olvasók keresztyén állapotának biztató rajza nem nevezhető túlzottnak, mert két nyilvánvaló tényre szorítkozik az életükben: 91