Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

a bűnbocsánat valóságára és a tévtanítással szemben a helyes Krisztus-hit megőrzésére. Hitük és életük örvendetes tényeit azért emeli ki a levélíró, hogy bátorítsa őket a további helytállásra. A jó nevelési módszert követő, lelkipásztori előkészítés után következik az intelem (15—17. v.). Ebben a három versben található gondolatok feltűnő hasonlóságot árulnak el Jakab levelével (Jk 4.4.16.). Feltehetően azzal rokon hagyományból vette a szerző (H. Windisch). így ez a levélrészlet az őskeresztyén erkölcsi tanítás mintapéldája a hívőknek a világhoz való viszonyáról. Jele a szoros kapcsolatnak, mely a levelet a palesztinai őskeresztyén hagyományhoz fűzi. Mutatja azt is, miként illeszkedik a (feltevés szerint) nem-jánosi hagyományanyag a jánosi gondolkozásba és nyelvezetbe. Éppen a nyelvhasználatban és gondolkozásmódBan megfigyelhető bizonyos eltérések megerősítik a másféle hagyományanyag átvételének feltételezését, melyet, ezen a helyen a magam részéről lehetségesnek tartok. Ε feltevés nem változtat a versek értelmezésén, tehát a szöveg megértéséhez nincs szükségünk elfogadására; viszont másként nem kapunk választ arra a kérdésre, miként jelentek meg ezek a gondolatok ebben a formában János levelében. Ennél a részletnél is számolnunk kell ugyan a lelkipásztori jellegből adódó, nem-dogmatikus fogalmazásmóddal, mely hozzájárulhat a különbözőségek részbeni magyarázatához, de magában véve nem oldja meg a levélrészlet keletkezésének problémáját. (15) „Ne szeressétek a világot, se amik a világban (vannak)" — ez formálisan tekintve ellentmondás János evangéliumának legfőbb szavával: „Űgy szerette Isten a világot" (3,16). A szerző azonban felhívását nem azzal ellentétben mondja. Ezt határozottan mutatja levelének több helye, ahol tartalmilag megismétli János evangéliumának említett központi gondolatát. Többek között ebben a mondatban: „az Atya elküldte a Fiút a világ megváltójául" (1 J 4,14). János világ-fogalmát a dualista szemléletmód határozza meg: Isten és a világ szemben állnak. Az embervilág meghatározó mivoltának az Istentől való elszakadtságot tartja. A világ a gonosz hatalmi területe (J 12,31). Az Istennel szembefordult világ Isten szeretetének tárgya, noha jellemző, mindenre kiható lényege a hitetlenség. Ez János egységes gondolkozása a világról. A világ 92