Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

gabb keresztyén szeretet, ő mindig a „testvérszeretetről" szól. Ez nem jelenti azt, hogy érvényen kívül akarja helyezni a felebaráti szeretet keresztyén parancsát. Szeme előtt azonban a tanítványok, a keresztyén hivők egymáshoz való viszonya lebeg. Ε gyakorlati szemponton kívül, iratainak gnosztikus hátteréből következik, hogy szemléletmódja két különböző területnek tartja az isteni valóságot és a világot. A szeretet, amelyet Isten szeretete ébreszt a Krisztus-hivőkben, az első körben mozog, a hivő testvérekre irányul. Ez a kör nem lezárt, hanem nyitott. Ezért az egymás iránt való szeretetnek áramkeringésébe belekerülnek a világból az emberek, amikor a hit bekapcsolja őket az Istennel való közösség körébe. Ez János jellegzetes látása. Ne véljük, hogy az egymás felé forduló gyülekezeti szeretetnek feltűnő kiemelése csak Jánosnál jelentkezik az Újszövetségben. Jézus tanítását kivéve, meglehetősen általános jelenség az őskeresztyénségnél és Pálnál. Ε magatartás hitbeli gyökerei az említett testvériség valóságába kapaszkodnak. A történeti helyzet is magával hozta — a keresztyén gyülekezetek létre jövetelével, megerősödésével járó szükségszerűség. Az első század keresztyén gyülekezetei határozott körvonalú szociológiai jelenséget alkottak. Mindez semmiképpen sem jelenti, hogy a nem-keresztyén embertársak iránti szeretet elsikkadt az őskeresztyénség idején, csak nem ezt látták időszerű feladatnak és a közvetlenül sürgős mondanivalónak. Ha merjük becsületesen felismerni, hogy az apostoli és az apostolok utáni korban a testvérszeretet került előtérbe, akkor vonhatjuk meg valóságosan és határozottan a vonalat Jézus szavától a keresztyének mai tágabb szeretetéhez. Ez a tág szeretet ott rejlik a sorok mögött, sőt néha olyan rés nyílik a zárt gondolatrendszeren, amely egyenesen idevezet. Már találkoztunk ilyennel a levél olvasásakor (2,2b). A levél további részében pedig a szűkölködő testvéren való segítés gondolata hozza magával, hogy lehetetlen a keresztyén szeretetnek megállnia a hivő társaknál (3,17). János levelének egymás szeretetére vonatkozó részleteit a szöveghez való hűséggel a keresztyén testvériségre értjük. De a hitből fakadó szeretetben olyan látóhatár nyílik meg, hogy a levél szűkebb értelmű mondatait joggal tágítjuk az alkalmazásban, és foglalunk bele a szeretetünk hatókörébe minden embertársat. 83