Veöreös Imre: János levelei (Budapest, 1998)

JÁNOS ELSŐ LEVELE

szó kifejtésében 2,3-nál), hogy a levél nem kapcsolja össze Jézus és a tanítványok szeretetét, amint János evangéliuma teszi. Ott Jézusnak feléjük irányuló szeretete a tanítványok egymás iránti szeretetének forrása és példája. De az „új parancs" szókapcsolat világosan mutatja, hogy a levélíró találkozott azzal a mondással, amelyet János evangéliumából idéztünk. Viszont az említett jánosi gondolat hiánya azt sejteti, hogy az író nem tudott leérni János evangéliumának mélységébe. Ez merész feltevésnek tűnhet olvasóink szemében, de beleilleszkedik az evangélium és a levél más pontokon is megfigyelt viszonyába. Mindenesetre a levél itt utalást tartalmaz János evangéliumának mély és hatalmas jézusi mondatára. Az Üj szövetség gondolkozásában az „új" azt a rendkívülit, egészen mást, a földön soha nem voltat és most beteljesülőt jelenti, amit az utolsó idő hoz. Jézus Krisztussal Isten új világa jelent meg a földön. Nem történeti újdonságról van tehát szó, mert minden „új" az idő múlásával „régivé" lesz. Ellenben megkezdődött az örökkévalónak, az isteninek behatolása, s ez az „új" a földön. Történetileg nem is lehetne újnak mondani Jézus szeretetparancsát, akár az Ószövetségre tekintünk (3 Móz 19, 18), akár a pogány antik világra nézünk, ahol az egymásért való élés gondolata szintén előfordul, elsősorban politikai vonatkozásban. A platóni és arisztotelészi filozófiában a „polisz" (város, városállam) belső követelménye. A stoikus filozófiában az emberszeretet életeszménynyé válik a humanitás jegyében. Tartalmilag mégis egészen új volt, amit Jézus a szeretet parancsával és megvalósításával hozott a földre. Az ókor a közgondolkodásban és az életfelfogásban nem ismerte az irgalmasságot és a másik ember megsegítésének általános erkölcsi motívumát. Barátok ugyan segítették egymást. Rómában ingyenes gabonaosztás, munkanélküli segély próbálta a nincstelenek sorsát enyhíteni. De alapjában véve kegyetlen világ volt az ókor, hagyta a nyomorultat nyomorultul elpusztulni. Nem ismerte az embertől emberhez forduló szeretetcselekvést, amikor nem rokoni vagy baráti vagy néptársi alapon segít, hanem egyszerűen azért, mert az illető — ember, aki rászorul a segítségre. Ezért volt hallatlanul nagy és új dolog az a szeretet, mely Jézussal jelent meg a világban: az irgalmas samaritánus magatartása, a minden embertárs iránt felelősséget érző és rajta áldozatos módon segíteni akaró szívbeli indulat és önzetlen cselekvés. 80